!

arc tárgy

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk
Szerb Antal: Utas és holdvilág
Quintus Tullius Cicero: Hogyan nyerjük meg a választásokat?
P. G. Wodehouse: Nászidőszak
P. G. Wodehouse: Jeeves majd megoldja
Antonio Muñoz Molina: Tél Lisszabonban
Móricz Zsigmond: Árvácska
Publius Ovidius Naso: Átváltozások
Donna Tartt: A titkos történet
Saul Bellow: Henderson, az esőkirály
Rainer Maria Rilke: Malte Laurids Brigge feljegyzései és más szépprózai írások
Illyés Gyula: Kháron ladikján
Multatuli: Max Havelaar
Terry Brooks: Hook
Gárdonyi Géza: Földre néző szem
Muriel Spark: Mr Robinson
drMáriás – Bada Dada: Égevő / Skyeater
Liu O: Öreg Can kóborlásai
Kőrösi Zoltán: A hűséges férfi
Herta Müller: Szívjószág
Tóth Krisztina: Pixel
Tandori Dezső: Mint egy elutazás
J. L. Armentrout: Obszidián
G. István László: Merülő szonettek
Gimesi Dóra – Jeli Viktória – Tasnádi István – Vészits Andrea: A királynő palástja
Jan Grue: Test és elme
Bogdán Gusztáv – Gyeney László: Arctáji fájdalmak eredete és differenciáldiagnosztikája
Jánosy István: A valóságos oroszlán
Amy Harmon: Arctalan szerelem
PewDiePie: Ez a könyv szeret téged
Földényi F. László: A melankólia dicsérete
Charles Dickens: Oliver Twist
Szvoren Edina: Verseim

Idézetek

>!
FontolvaHaladó

Ha majd te leszel már az az akárki,
aki észrevétlenül arra ébred,
hogy nincs mit igyon, csak rád néz, ha nézed,
szomjadra helyetted nem fog vigyázni,

aki észrevétlenül arra ébred,
hogy csak akárki (nem kell magyarázni,
mert mindenkit a szomjúság talált ki
mint szomjának a végső menedéket);

ha már végképp feltérképezhetetlen
minden arc, bolyongásod lesz az Isten:
bárkit talál ki, bárkinek bocsájt meg

(úgy, mint mikor a sivatagon át megy
a szél), maga előtt áll. Vagy magát egy
arc addig érti, amíg érthetetlen?

8. oldal, Ha majd te leszel...

Kapcsolódó szócikkek: arc · szomjúság
>!
szigiri

Edgar, Kurt, Georg és én együtt néztük a bádogbárányok és a fadinnyék proletariátusát, ahogy jöttek-mentek a műszakok rendje szerint, és közben arról beszéltünk, hogyan jöttünk el otthonról. Edgár és én faluról származtunk, Kurt és Georg kisvárosból.
Én a zsákokban a városba hordott eperfákról, az öregek udvarairól és Lola füzetéről beszéltem: hogy amit elhozunk a szülőföldünkről, az arcunkra íródik. Edgár bólintott, Georg pedig azt mondta: Itt mindenki falusi marad. Fejben eljöttünk hazulról, de a lábunk csak egy másik falu porát tapodja. A diktatúrában nem létezhetnek városok, mert minden kicsi, amire őrség vigyáz.

Kapcsolódó szócikkek: arc
>!
Chöpp 

Amit elhozunk a szülőföldünkről, az arcunkra íródik.

10. oldal

Kapcsolódó szócikkek: arc
>!
czegezoltanszabolcs

Igen; az iszonyat nem az éjszaka és a félelem dolgaiban a legerősebb, hanem akkor, mikor fényes nappal bámul ránk valami mindennapi dologból, egy kirakatból, egy ismeretlen arcból, egy fa ágai közül…

237. oldal

Kapcsolódó szócikkek: arc · félelem
1 hozzászólás
>!
melanzskólia P

Ezer közül egy
veszendő verébfióka menekül meg
így:
hogy ők találják meg éppen,
ők vagy mások, akik
hasonlóképpen csinálják aztán,
és tízezerből talán
egy sem jut
olyan szerencsés sorsra, hogy
itt élhessen náluk,
és így vegyék körül,
mint a két ittmaradót.
Ezer közül egy, és vajon
hány közül voltam én
az a bizonyos, aki
mindezt elmondhatja magáról,
ezt a változatot,
vagy hasonlót,
és van-e ok panaszra, van-e
értelme a panasznak, van-e olyan pont,
ahonnét a dolgok zűrzavara
tekinthető, ahonnét
egy szakasz kijelölhető, amelyet aztán
bármiféleképpen is megítélünk.
Talán nincs. Jól felöltözöm majd,
ő benne lesz a dobozban,
és azt gondolom: ilyen hatalmas vagyok,
teljhatalommal vagyok felruházva, azt
gondolom: ő
van ebben a dobozban, ez a madár: ez ő, aki
valamikor rendelkezett velem, de
most én rendelkezem
vele, megbízásból csupán, de föltétlenül,
így viszem
a dobozban, arcom
a megszólalásig hasonlít majd
az ő arcára,
hanem az öltözetem
éppúgy merőben idegen lesz neki,
ha a doboz fedelét felnyitom,
mint az a világ, amelyik hirtelen
körülveszi. Megteszek minden
szükséges óvintézkedést, jó
helyet választok ki, ahol
sok veréb van, egy csapatot
kölessel és száraz, olajos morzsákkal
odacsalogatok, hogy mintegy
közéjük ereszthessem ki, hogy
magukkal ragadják. Ez lenne
a legjobb megoldás, de
erre csekély a remény, valószínűbb, hogy
dobálni kell majd, ha
utánam jönne, amikor lelépnék,
színes kendőkkel és kabátommal
lengetve kell ijesztgetnem,
és még így is jön és jön és jön,
nem akar kiszakadni a világomból,
nem akar elveszíteni engem,
nem akar mást, mint ami eddig volt, bár
ez a pár hét
igazán legalább olyan idegenül kezdődött, mint
az úgynevezett természetes világ,
amelyből szelíden hoztam el,
ahová erőszakkal kergetem vissza,
mert nincs számára hely,
nincs még egy szoba,
nincs annyi idő,
nem lehet még és még és még és még és még
madarakat költöztetni a lakásba,
nem lehet, Buckingham, értsd meg, lezárult
egy korszak,
nekem fog a legjobban fájni, bár
főleg az, hogy talán nem felejtesz el,
és mindenkihez odamégy, és én leszek neked az,
az leszek neked én, az lesz
a veszted, amelyről ugyanúgy nem tudok már,
mintha sose találkoztunk volna,
és mintha mégis
magamból veszítenék el valamit
örökre, ahogy azzal a hamisan írt
levéllel, a körülmények vélt
kényszerének engedelmeskedve, mert
a körülmények kényszere mindig csak vélt kényszer,
bizonyíthatatlan, honnét kezdődnek
valóban életre-halálra ezek a dolgok,
de valahol meg kell vonni a határt,
valahol meg kell határozni, mit igen, mit nem,
valahonnét számítani kell a hajnalt,
ahogy piszokszínű lesz tőle az ég,
és ezt nevezzük majd világosságnak,
és akkor az is.

287-289.

Kapcsolódó szócikkek: arc · kényszer · madár · veréb
>!
Nocharity

Nagy teher és nagy harc a vagyonszerzés. Sok orcapirulás kell ahhoz. Inkább az kell, hogy valakinek ne is legyen bőr az arcán, észre se vegye, hogy mások nem helyeselnek ezt, azt, amit ő csinál: mert ő fel van mentve minden alól: ő gyűjt…

91. oldal, Hatodik zsoltár (Holnap, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: arc · harc
>!
Nocharity

– Ki jött be utoljára?
Nagy csönd lett. Senki se jött be utoljára. Egy pillanatig hallgatott mindenki. És ekkor Nemecseknek földerült az arca. Megszólalt:
– A kapitány úr jött be utoljára.
– Én? – mondta Boka.
– Igen.
Kissé gondolkozott.
– Igazad van – mondta aztán komolyan. – Elfelejtettem bereteszelni az ajtót. Ezért írja fel a nevemet a fekete könyvbe, főhadnagy úr.

24. oldal, II. fejezet (Móra, 1998)

Kapcsolódó szócikkek: arc · Boka János · csend · könyv · Nemecsek Ernő · név
>!
Nocharity

– Tibikének picit nehéz napja van. Én ápolom. Egy teát, csillagom? – érdeklődött sugárzó képpel [Szabika].
– Arcodat mindjárt betöröm! – morogta Tibi és visszaült a helyére. Ervin felhúzott szemöldökkel figyelte a jelenetet.
– Asszem elértük a megfelelő tesztoszteron szintet most, hogy egy lány sincs jelen – közölte.

254. oldal, 20. fejezet - A némber

Kapcsolódó szócikkek: Arató Tibor · arc · Kalmár Ervin · lány · Szabika · tea
>!
Renee_chan

– Blogot írsz? – Szembefordult velem, nekidőlt az egyik oszlopnak, az arca kételkedő grimaszba húzódott. Úgy mondta a blog szót, mintha kábszerfüggésről beszélne.
– Aha, blogot írok.
– Mi a címe?
– Semmi közöd hozzá – feleltem édesen mosolyogva.
– Érdekes cím – vigyorodott el kényszeredetten.

Kapcsolódó szócikkek: arc · Daemon Black · Katy Swartz
>!
Typotex_Kiadó KU

A különbségek dacára minden kétséget kizáróan úgy nézek ki, mint egy viszonylag fiatal, viszonylag karcsú Hitler. A bajusz nélkül, természetesen. Bár otthon az egyik fiók mélyén lapul egy álbajusz, de mindennek van határa, én pedig rendszerint tükörsimára borotválom az arcomat.

67-68. oldal (ambíciók)

Kapcsolódó szócikkek: Adolf Hitler · arc · bajusz