Arabella Celestine Idris Jezelia (Lia) személy
Idézetek
– Mert az első nap óta, amikor megláttalak, minden éjjel úgy alszom el, hogy te jársz a fejemben, és minden reggel te vagy az első gondolatom. – Bár lehetetlennek tűnt, ő mégis közelebb lépett, és a két keze közé fogta az arcomat; gyengéd érintést szinte meg se éreztem. – Ha nem vagyok veled, azon töprengek, hogy merre járhatsz, mit csinálhatsz. Hogy mennyire szeretnélek megérinteni. A bőrödet, a hajadat… végigfuttatni minden sötét tincset az ujjaim között. Át akarlak ölelni. A kezed… az állad… – Hozzám hajolt, éreztem a leheletét a bőrömön. – Szorosan magamhoz akarlak húzni, és soha el se ereszteni – suttogta.
192. oldal
– Nem számít, ki vagyok, mi vagyok, vagy mit akar a kormányzat. Te számítasz, Lia. Ha ezzel mostanra nem vagy tisztában, kigondolok még száz módot, hogy bebizonyítsam. Jobban szeretlek, mint egy kikötőt, egy szövetséget, jobban , mint a saját életemet. Hagyjuk, hogy a királyságok konspirációi és csalásai közénk álljanak?
Sötét pillái árnyékot vontak a szeme köré. A tekintete az enyémet kutatta, majd elnyugodott benne a zaklatottság, valami más váltotta fel – egy vágy, mely már túl régóta volt kielégítetlen. Ugyanaz parázslott bennem is. Éreztem, ahogy a forróság elönti az altestemet. Csak Rafe létezett, és én. A királyságok eltűntek. A kötelességek megszűntek. Csak mi ketten, és mind az, amit valaha jelentettünk egymásnak – és mindaz, amit vele együtt megvalósítani vágytam.
– Semmiféle királyság nem állhat közénk – suttogtam. – Soha.
156. oldal
– Most pedig, miután megkötöztek, esküdj meg nekem, hogy nem próbálsz szökni, és arra is, hogy ha Kaden próbálkozna, leütöd.
– Hogy tehetném, ha a kezem össze lesz kötve?
– Nem érdekel. Ess rá. Az majd megállítja.
63. oldal
Vannak búcsúszavak, amelyeket nem volna szabad kimondani.
– Gyönyörű. Lány? Vagy fiú?
A királynő elmosolyodott.
– Lány. Le sem bírom venni róla a szemem. Minden mozdulatát, minden mosolyát, minden dacos ajakrándulását figyelem. – Odahajolt, és a karjába vette az alvó csecsemőt, homlokon csókolta, majd csodálattal telt arccal megérintette apró ujjait.
– Elnevezte már?
Bólintott, és a szemében könny csillant.
– Aszternek – válaszolta. – Aszter a neve. A megmentő angyal.
471. oldal
– És mi lett volna, ha egyáltalán meg sem találod Arabella hercegnőt? Ha csak engem találsz ott, egy Lia nevű felszolgálólányt?
– Akkor most nem lennék itt. Mert akkor Terravinben lennék, és a legbosszantóbb lánnyal csókolóznék, akire valaha szemet vetettem, és két királyság ereje sem választhatna el tőle. – Közelebb lépett, tétovázva az arcomra simította a kezét. – A tény azonban az, hogy érted jöttem, Lia. Nem számít, kiféle-miféle vagy, és nem érdekel, milyen hibákat követtem el én, vagy akár te. Ha ez volna az egyetlen módja, hogy veled lehessek, mindegyiket elkövetném újra, egyenként. – A szemében bosszús fény villant. – Mindent meg akarok magyarázni. Azzal akarom tölteni az életemet, hogy jóváteszem a hazugságokat, amiket mondtam, de most épp nincs erre időnk. Bármelyik percben visszatérhetnek bármelyikünkért. Egyeztetnünk kell a történetünket, és valami tervet is kell fabrikálnunk.
– Közeledik a segítség – folytatta. – Csak ki kell tartanunk, amíg ideér. Magabiztos volt, hitt magában, ahogy egy herceghez illik. Vagy egy jól kiképzett katonához. Hogy lehet, hogy korábban nem vettem észre ezt az oldalát? Közelednek a csapatai.
– Mennyi? – tudakoltam.
Négy. Felébredt bennem a remény.
– Négyezer?
– Nem – nézett rám elkomorodva. – Négy.
– Úgy érted, négyszáz? Csak a fejét rázta.
– Négyen? Összesen? – ismételtem.
– Lia, tudom, hogy hangzik ez, de hidd el, ez a négy… ők a legjobbak.
– Egy hét egy élet is lehet, Kaden. Egy hét alatt egy egész világot eltörölhet egy hullócsillag.
279. oldal