Arabella Celestine Idris Jezelia (Lia) személy
Idézetek
A few marks are nothing. I have many regrets, but being named Jezelia is not one of them. Neither should it be yours.
Akkor az ablakhoz mentem, és kilöktem a zsalukat. Jeges huzat vágott be, libabőr verte ki a karomat. Egy csillámló, csöpögő város terült el előttem, amelyre a korai hajnali fény finomítatlan, füstös pírt borított.
Ez volt Venda.
A szörny még csak ébredezett, lágy hasa megkordult, mocorgott.
78. oldal
Úgy beszélt velem, mintha Aszter lennék, egy gyermek, akinek nincs még fogalma a következményekről. Nem, rosszabb: mintha királyi sarjadék lennék, akinek nincs fogalma semmiről. Felsőbbrendű volt, lenéző, sokkal vendaibb, mint eddig bármikor.
82. oldal
Megismertem a feje tartását, a szavai dallamát, az ajka csücsörítését. Olyan biztosan éreztem, mire készül, mint a duzzanatot a lábszáramon.
151. oldal
– Rafe, eszedbe jutott már, hogy a szövetség megszilárdítása érdekében miért nekem kellett volna Dalbreckbe mennem? – vetettem fel. – Nem érhettük volna el ugyanazt, ha te utazol Morrighanbe? Miért mindig a lánynak kell mindent feladnia? Anyám is elhagyta az otthonát. Greta úgyszintén. Hazelle-t, az eilandiai hercegnőt egyenesen Candoráig vitték, hogy szövetséget kössenek általa. Egy férfi miért nem vallhatja magáénak a felesége országát?
– Nem tehettem, mert egy nap én fogom uralni Dalbrecket. A te királyságodból nem uralkodhatok.
– Még nem vagy király. A hercegi kötelességeid annyival fontosabbak voltak, mint az én hercegnői feladataim?
55. oldal, 10. fejezet
Rafe felém nyújtotta a kezét, és amikor megfogtam, legnagyobb döbbenetemre magához húzott, és mindenki szeme láttára megcsókolt. Hosszan, botrányosan. Éreztem, hogy a vér az arcomba tódul. Ha ez itt a szokás, nekem tetszik.
122. oldal, 22. fejezet