Aquitánia helyszín

William Shakespeare: Lóvátett lovagok
Klaniczay Gábor (szerk.): Európa ezer éve: a középkor I-II.
Katus László: Európa története a középkorban
Edward Rutherfurd: Párizs
Edward Rutherfurd: London
!

Aquitania (franciául Aquitaine, okcitánul Aquitània, baszkul Akitania, latinul Aquitania) Franciaország egyik régiója az ország délnyugati részén, az Atlanti-óceán partvidéke és a Pireneusok nyugati vonulataitól közrefogott területen. Az ország harmadik legnagyobb kiterjedésű régiójaként (41 308 km²) a következő öt megyét foglalja magában: Dordogne, Gironde, Landes, Lot-et-Garonne, Pyrénées-Atlantiques. Székhelye Bordeaux, jelentősebb települései Pau, Bayonne, Mont-de-Marsan, Biarritz, Bergerac és Périgueux.

Már az őskor óta lakott terület volt, az ókorban Gallia Aquitania néven szervezték be a Római Birodalom közigazgatásába. A középkorban a helyi születésű Aquitaniai Eleonóra feleségül ment II. Henrik angol királyhoz, melynek következtében a térség angol fennhatóság alá került. Csak a százéves háború végén, 1453-ban került vissza Franciaországhoz. Az újkorban a nagy gyarmatosítások során Bordeaux előnyös földrajzi elhelyezkedésének (kikötő az Atlanti-óceánra) köszönhetően fellendült a térség gazdasága. Jelenlegi közigazgatási határai a 20. század közepén alakultak ki.

Gazdag kultúrával rendelkezik, a francián kívül beszélik itt az okcitán számos nyelvjárását, illetve a régió délnyugati részén találhatunk baszk nyelvhasználókat is. Bortermesztés szempontjából kiemelkedő még Franciaországon belül is, a bordeaux-i bor világhírű. Sajátos építészeti stílusok jellemzik, a vidéki házaktól kezdve a városi lakóépületekig.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Aquitania


Idézetek

SDániel P>!

A harcosokat minden időkben hősöknek tekintették. Ám az elmúlt évtizedek során a lovagok világában valami kis változás kezdett érezhetővé válni. A keresztes hadjáratok új vallásos jelleget adtak neki; az európai szárazföldön dívó új szórakozás, a lovagi torna ezt fényes látványossággal toldotta meg; a déli, napfényes Provence és Aquitánia francia nyelvű udvaraiból mostanában az északi világban addig ismeretlen kifinomult szokásokkal együtt a balladák és gáláns szerelmi történetek divatja terjedt el. Ennek az új életfelfogásnak megfelelően a tökéletes lovag egyszemélyben harcos, zarándok és hősszerelmes volt. Olyan, aki a Szent Szűzhöz imádkozik, de a Szent Grálja a rózsalugasban őrá váró hölgy. Az a hős, aki a lovagi tornákon vesz részt dalolni is tud. Szenvedélyek keveréke volt ez: vallásos, hősies és erotikus. Ez volt a lovagkor hajnala, amit legtökéletesebben a legendás Arthur királyról és az ő kerekasztalának lovagjairól szóló történetek fejeznek ki, melyeket latinból és franciából ekkoriban kezdtek először angol nyelvre fordítani.
És Oroszlánszívű Richárd volt ennek az új kornak a bajnoka.

288. oldal, 7. fejezet - A polgármester

Edward Rutherfurd: London Az ezerarcú, nyüzsgő város

1 hozzászólás
NB14>!

Az állam „privatizációja”
A Capet-dinasztia első királyai alatt folytatódott a 9. században megindult folyamat: a feudális területi széttagolódás. A királyi hatalom minimálisra zsugorodott, a
közhatalom valamennyi ágának birtoklása, funkcióinak gyakorlása felaprózódott a területi fejedelmek között. Az ország ténylegesen önálló területi egységek laza halmazává alakul át, amelyet csak a hűbéri kötelékek tartottak össze. A területi szétaprózódás három szakaszban ment végbe. Először a több grófságot felölelő nagyobb területi egységek – a regnumok és ducatusok – önállósultak, főleg a birodalom perifériáin. Ezek többnyire sajátos etnikai jelleggel, önálló történeti múlttal bírtak. Ilyenek voltak: Flandria, Burgundia, Provence, Bretagne, Aquitánia, amelyből később kivált a gascogne-i hercegség, a toulouse-i grófság és Auvergne. Itt mindenütt örökletes grófi, illetve hercegi dinasztiák alakultak ki már a 9. században, sőt, uraik közül többen a királyi címet is felvették. A 10. század elején a normannok több csoportja is megkeresztelkedett és letelepült francia területen. Rollo normann vezér 911-ben a francia király hűbérese lett, s hercegséget kapott (Normandia). A második szakaszban ment végbe az egyes grófságok önállósulása a 10. század második felében és a 11. század elején. Végül a 11. században a grófságok is kisebb területi egységekre bomlottak.

Kapcsolódó szócikkek: 911 · Aquitánia · Bretagne · Burgundia · Flandria · Provence
M_Milán>!

A pestist és a leprát, e két súlyos betegséget a Nyugatrómai Birodalom területére érkező bizánci csapatok hurcolták be 542 után. A betegségek a tengeri útvonalak mentén törtek ki, elsősorban tehát az ezekhez közel lévő településeket pusztították, a gyéren lakott szárazföld belsejébe a járványok kevésbé hatoltak be. De a járvány csak a mai Spanyolország területét, továbbá Neustriát és Aquitániát kímélte meg. Ez az úgynevezett a „justinianusi pestis” kevésbé sújtotta a germánokat, a baszkokat és a bretonokat, ami további népesedési átrendeződéshez, sőt mondhatni szakadáshoz vezetett egyes területeken.

69

Kapcsolódó szócikkek: 542 · Aquitánia · lepra · pestis · Spanyolország
M_Milán>!

Károly 1439-ben ütőképes zsoldossereget szervezett (egyik marsallja Gilles de Rais volt, akinek személye köré később a „KékszakálP’-legendák fonódtak). 1440-ben Aquitánia elfoglalása, az 1450-es forrnignyi győzelem, Bordeaux és Bayonne visszavétele 1451-ben, és végül Castillon bevétele 1453-ban már a háború befejezését jelentette. A diadalt Jeanne d’Arc rehabilitálása pecsételte meg 1456-ban.

194. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1439 · 1440 · 1450 · 1451 · 1453 · 1456 · Aquitánia · Bayonne · Bordeaux · Jeanne d’Arc / Szent Johanna
M_Milán>!

Az angolok azonban nemcsak házasságaik révén kötődtek a kontinenshez. Itteni birtokaik – Normandia, Anjou, Maine, Guy- enne, Aquitánia és Gascogne – terjedelmükben jóval felülmúlták a francia király által uralt területeket; a Plantagenet-királyok, az anglo-normann és gascogne-i főnemesek a kontinensen „otthon voltak”.

187

Kapcsolódó szócikkek: Aquitánia · Normandia
SDániel P>!

Szerette a Bastille-t. Tudta róla, hogy annak idején a Saint-Antoine városkaput védelmezte az angolok ellen, bár mostanság már nem kellett tartani a támadásuktól.
A megelőző évszázadban a csavaros eszű XI. Lajos király gondoskodott erről, aki hatalmas nemzetté akarta tenni hazáját, s ezt meg is valósította. Míg Angliában a Plantagentek egymást irtották ki a rózsák háborújában, Lajos király körmönfont diplomatáival addig szőtte hálóját, amíg az összes független térséget – az északi Normandiát és Bretagne-t, a déli Aquitániát és meleg Provence-t, a hatalmas keleti Burgundiát – mind egyetlen hatalmas közösségbe ötvözte, melyet immár joggal neveztek egységes Franciaországnak. Az angolok egy ideig még megtartották Calais északi kikötőjét, ám mostanra ezt is elvesztették. Fenyegetésük szertefoszlott, Párizs biztonságban érezhette magát, így egy kisfiú számára a Bastille is meghitten ismerős, öreg helynek tűnt.

Tizedik fejezet - 1572, 299. oldal

Edward Rutherfurd: Párizs Egy város fényei és árnyai

Kapcsolódó szócikkek: Aquitánia · Bastille · Bretagne · Burgundia · Normandia · Provence · XI. Lajos
kkata76>!

Boyet:
Valója ott lapult szemének udvarán,
S a vágy lőrésein leselkedett csupán.
Szive, mint egy agát, melyen te vagy a véset,
Arcára írta a szerelmes büszkeséget.
A nyelve bánta, hogy nem lát, csak szólni tud,
S kereste, mint a szem: hol van feléd az út.
Ahány érzéke, mind látássá tömörült,
És nézte azt, aki mindennél gyönyörűbb.
Úgy tetszett, hogy szeme a kristályfoglalat,
Mely minden érzéket, mint gyöngyöt fogva tart,
És amint elhaladsz, kinálja föl neked
E fejedelmi főt érdemlő gyöngyöket.
Arcán, mint áruló lapszéli jegyzetem,
Merő meghódolást olvashatott a szem,
Mely Aquitániát és mindent megigért
Egyetlen remélt szerelmes csókodért.

43-44. oldal, Második felvonás, 1. szín (Európa, 1990; Mészöly Dezső)

Kapcsolódó szócikkek: Aquitánia