Áprily Lajos személy

ÁPRILY LAJOS
Unokám kirándulásra ment

Csak fátylon át nézek lomb-újulásra,
a teljes Szépet nem csodálhatom.
De unokám elment kirándulásra,
s szeme tükrén ragyog a Balaton.

(1966. május 5.)

119. oldal

Egy napon két fiatalember keresi fel Lajost. Kolozsvárról jönnek, ahol a nagy zuhanás után mozdul, indul az irodalmi élet. A magyar irodalomba menekül a lélek. Kérik Lajost, segítsen előfizetőket gyűjteni az Erdélyi Szemlére. Ida egy pohár tejjel és kenyérrel kínálja meg a látogatókat, mert tésztája most nincs, hiába a megrendelések, a süteményekhez nem kapott anyagot. Amikor elmennek a vendégek és magukra maradnak, Lajos azt mondja, el kéne juttatni az Erdélyi Szemlébe azokat a verseket, amelyeket legutoljára írt, de nem küldheti be a saját nevén, mert akkor azt gondolnák, hogy az előfizetők gyűjtéséért elvárja a versei közlését. ÁLneveken gondolkodnak. Lajosnak eszébe jut egy régi, székelyudvarhelyi diák, Áprily neve. Legyek hát Áprily Lajos, mondja, és a versek útjukra indulnak.

230. oldal

Ha túlságosan fáj, nem sírunk, és nem beszélünk róla. Arany János sohasem írt Juliska lánya haláláról; Áprily sem írt az unokája haláláról.

212. oldal

Áprily tanárkodott, Kós Károly szántott-vetett, Bartalis János borjakat nevelt, Nyirő József molnár volt… Szinte valamennyien kenyérgondokkal küzdöttek, de az írás szerelmével nem hagyott fel egyetlen igaz tehetség sem.

516. oldal, Czine Mihály: Utószó (Népszava, 1988)