Aphrodité / Venus (Vénusz) személy
Vénusz a római mitológiában a kertek istennője. Aphroditéval azonosították, aki görög mitológiában a szépség és a szerelem istennője.
(http://www.vilaglex.hu/Csillag/Html/Mito_.htm)
Idézetek
244. oldal
– A szerelem mindent legyőz – biztatott Afrodité. – Nézd meg Helénát és Páriszt. Engedték, hogy bármi közéjük álljon?
– Azért a trójai háborúnak sikerült kitörnie, ami több ezer ember életébe került.
– Ugyan! Nem ez a lényeg! Kövesd a szíved!
– De nem tudom, merre akar menni. Mármint a szívem.
Apropó, Aphrodité. Aki ezt a mitológiai históriát kitalálta, ügyelhetett volna, hogy ne adja meg az istennő hajszínét. Nem ügyelt, leszögezte: Aphrodité szőke. Azóta buknak a férfiak a szőke nőkre. Kivált, ha a szőkék húszéves csibék.
265. oldal, Halálharmat (Fabyen, 2013)
– Ez az a hely – állapította meg Annabeth. – Percy, ezek a nyomok Poszeidón szigonyától származnak.
Percy vonakodva érintette meg a hegeket.
– A giga-mega szigonyától.
– Itt szakította át a földet – magyarázta Annabeth –, itt fakasztotta a sós vizű forrást, amikor az athéniak kegyeiért versengett anyámmal.
– Szóval itt kezdődött a rivalizálás – jegyezte meg Percy.
– Igen.
Percy magához vonta Annabetht, és megcsókolta… olyan sokáig smároltak, hogy Piper már kezdte kínosnak érezni a szitut, bár szólni nem szólt. Eszébe jutott az Aphrodité Bungalóból ismert szabály: ha el akarod hitetni magadról, hogy a szerelemistennő lánya vagy, törj össze néhány szívet. Piper már régen eldöntötte, hogy átírja ezt a szabályt. Hogy miért, arra Percy és Annabeth volt a tökéletes példa. Inkább gyógyíts meg néhány szívet. Az sokkal komolyabb feladat.
Amikor Percy elhúzódott Annabethtől, a lány úgy tátogott, mint a partra vetett hal.
– Ezennel vége a rivalizálásnak – jelentette ki Percy. – Szeretlek, bölcsesség lánya!
Annabeth úgy sóhajtott fel, mintha elolvadtak volna a bordái.
– Bocs, de meg kellett tennem – pillantott Piperre Percy.
– Ezt pont Aphrodité lányának mondod? – vigyorgott Piper. – Klassz pasi vagy.
378-379. oldal, XLII. Piper
Az égről a földre siklott a tekintetem. Bármennyire is ragyogóak voltak a csillagok, Kalüpszó kétszer olyan ragyogó volt. Én már találkoztam Afroditével, a szerelem istennőjével is, és szerény véleményem szerint – bár ezt a világért sem vallanám be neki, mert azon nyomban halálra sújtana – Kalüpszó még nála is sokkal gyönyörűbb volt. Hogy miért? Mert természetes szépség. Anélkül volt szép, hogy szépnek akart volna látszani. Mintha nem is érdekelné a dolog. Egyszerűen csak az volt. Összefont hajával, fehér ruhájában szinte ragyogott a holdfényben.