apa fogalom
Idézetek
– Most nem ügyvédi minőségemben vagyok jelen – bocsátotta előre Jordan. – Csak úgy, mint egy másik apa.
Charlie betessékelte és leültette a virágmintás kanapéra, melynek támlájára gyapjúkendőt terítettek.
– Igaz is. Elfelejtettem, hogy van egy kölyke.
– Tudom, rossz hír – vigyorodott el. – Az ügyvédek is képesek szaporodni.
330. oldal
– Féltem tőle – mondtam. – Mindig rohadtul féltem tőle. Igazából még most is félek tőle. Ezen a héten kétszer is láttam, de még mindig nem vagyok benne biztos, hogy tényleg meghalt, ha érti, mire gondolok. Félek, hogy megjelenik, és… hát, hogy dühös lesz rám. Ilyen egyszerű. A markában tartott, és sosem eresztett el. Örülök, hogy meghalt. Tényleg örülök. Nagy megkönnyebbülést jelent. És emiatt iszonyatosan furdal a lelkiismeret. Elvégre nem szándékosan csinálta, és nem szándékosan volt ilyen.
573. oldal
Kiállhatatlan természete ellenére nagyon sokáig rajongtam apáért, és igyekeztem a kedvében járni. Főleg arra vágytam, hogy elismerjen. Bizony goromba volt, meg indulatos is; és egyáltalán nem szeretett. Én viszont csodáltam. Biztosan ezért olyan nehéz beszélnem róla. Hogy ne kelljen megvédenem. Hogy ne kelljen elítélnem.
53. oldal
Jaume Cabré: Én vétkem 94% A regények regénye
Ám az első lépés elismerni: vétkeztem, rossz útra tértem, kész vagyok mindenben engedelmeskedni.
Ehelyett azonban sok tékozló fiú továbbra is a disznók között marad, és onnan üzenget az apjának, hogy küldjön neki újabb elherdálnivalót. Sokan ezt tekintik imádságnak. Ez nem imádság. Az igazi imádság alaphangja ez: vétkeztem, semmi nem jár nekem, de veled szeretnék élni. Nem valamit kér ez a fiú, hanem az apja közelébe kéredzkedik vissza. Tudja, hogy az mindennél többet jelent.
Mi Atyánk (Harmat, 2012)
Neki sem volt apja, de ő legalább az anyját ismerte, hiszen ismerte őt egész Sehol. A férfiak nagy része bibliai értelemben is.
148. oldal
Félálomban kihallgatott párbeszéd a réges-régi gyerekkorból:
APA Mi van ezzel a kölyökkel már napok óta?
ANYA Összeveszett a barátjával.
APA Melyik barátjával?
ANYA Miket beszélsz? Már megint hol jár az eszed? Mintha nem tudnád, hogy csak egy barátja van!… Épp ez a baj…
APA Mért lenne baj?! Akinek sok barátja van – egy barátja sincs, egyiket csalja a másikkal…
ANYA Ugyan már, egy nyolcéves gyerektől mit akarsz, vegye halál komolyan az életet?
APA Ha most nem veszi halál komolyan, akkor soha!
ANYA De épp ez a baj, halál komolyan veszi!… Belepumpáltad a meséléseiddel, kirándulásaitokkal, mit tudom én…
APA Mit pumpáltam bele én?!… Ilyen, és kész… de ha én is hozzájárultam, örülök… Bár minden emberbe bele tudnám pumpálni, az egész világ tudatába, hogy mennyire esendő az élet, mennyire hajszálon függ – akkor talán egy kicsit csökkenne az ésszel szinte fel sem fogható sok szenvedés, kínzás, gyötrelem, halál, amit egyik ember a másiknak okoz.
ANYA Nagy szavak!
APA Nagy szavak, persze. De legalább merni kell őket kimondani… Ha igazak, a közhelyeket is merni kell kimondani.
ANYA Akinek sok barátja van, he egyet elveszít, föl sem veszi.
APA Hát épp ezt mondtam!
ANYA Ezt mondtad?! Épp az ellenkezőjét! Hogy örülsz, hogy a fiad egybarátos.
APA Örülök!
ANYA De hisz belebetegszik.
APA Nem baj. Aki megismer egy érzést, annak sírni is tudni kell. Az egyidejűleg sokbarátúak és több szerelműek általában úgy halnak meg, hogy nem ismerik sem az igazi barátságot, sem az igaz szerelmet…
ANYA Tegnapelőtt délután, mikor az a nagy hóvihar volt, fogta a korcsolyáját és a hokibotját, amit te faragtál neki.
APA Kettőt faragtam.
ANYA A másikat odaadta a barátjának.
APA Jól tette.
ANYA Kérdem tőle, hova megy. A jégpályára. Ilyen időben? Akármilyen időben. Megígérte. Nem mész sehova, nézz ki az ablakon, a fákat csavarja a szél!… És amint kinézünk, a szomszéd ház tetejéről éppen akkor tépődik le a szélkakas, s száll a kavargó hóban, mintha papírból lenne, pedig hát vasból van, ugye?
APA Vasból.
ANYA Mondom neki, látod? Azt mondja, látja, de most már mennie kell, mert háromra van megbeszélve a barátjával a találkozó, és kér villamospénzt. Nem adok villamospénzt, mondta, ilyen időre nem érvényesek a megbeszélések. Mire ő: Az ígéret minden időben érvényes. Akkor nem, ha meghal valaki… bár egy kicsit talán még akkor is…
APA Így mondta?
ANYA Szó szerint!
APA De szép, hogy így mondta!
ANYA Büszke lehetsz a pumpálásodra, egy nyolcéves gyerek fejébe ilyeneket…
APA Büszke is vagyok… De ez már nem az én pumpálásom, ez már ő saját maga. Erre vagyok büszke.
ANYA Zűrzavar. Gőzök. És nem is igaz… Ha a valóság fényénél megvizsgálnánk, amivel ennek a gyereknek a feje tele van…
APA Ha mindent a valóság fényénél vizsgálnánk!… És hogy nem igaz?… Lehet… De szép lenne, ha igaz lenne… És mikor higgyen valaki, ha nem a gyerekkorban?
ANYA Ismerek valakit, egy nagy gyereket…
Akkor talán egy kis időre a félálomból álom lett, s mire visszabillent, már újra anyát hallotta.
ANYA …Elrohant villamospénz nélkül, én utána, hogy mégis adok neki, de mire kiértem a lépcsőházba, már lenn dobogott a földszinten, nem is hallhatta, hogy szólok…
„Pedig hallottam” – gondolta félálomban. Újraélte a kétségbeesett rohanást a jégpályáig. Be kellett hoznia a villamoskiesést. A szelet hol oldalba, hol szembe kapta, ez utóbbi volt a rosszabb, elragadta a lélegzetet, s arcában a hó, mint a sörét. Nagyon hideg volt, de mire a pályára ért, lucskosra izzadt, a melegedőben a fűrészporos dobkályha mellé kiterített kabátja szabályosan gőzölgött. Nem baj, viszont villamos nélkül is ideért időre. Várt. Az üvegkockás ajtón át kilátott a szemközti buszmegállóra, épp akkor érkezett egy busz, s nemsokára kínlódva, megpörgő kerékkel indult az arasznyi hóban. Tibor nem volt a leszállók között. Lehet, hogy otthon neki is vitáznia kell. Majd jön a következővel.
[…]
APA És?
ANYA Két nap alatt csak annyit sikerült belőle kiszednem, hogy a barátja nem ment el a találkozóra, pedig elmehetett volna. És vége a barátságnak, benne, belül van vége.
APA Akkor már tudja, mi a barátság… Világos, hogy akit barátjának tart, attól ugyanazt az érzést várja el, mint ami benne is él… Nem kapta meg, de keresi, s talán a barátságban egyszer meg is találja… De úristen, mi vár rá, ha rázúdul az élet, a szerelem… Szegény gyerek!…
ANYA Az előbb mintha azt mondtad volna, hogy örülsz.
APA Örülök és büszke vagyok… De egyik szemem sír, a másik nevet.
ANYA Jaj, a meséid, mindig a meséid!…
Innen az álom messze röpítette.
Rég múlt időkben, letűnt esztendőkben, élt Bagdad városában egy kalifa. Ennek a kalifának az egyik szeme sírt, a másik meg nevetett…
131-143. oldal (Magvető, 1980)