anyajegy tárgy

Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Mihail Solohov: Emberi sors
Publius Ovidius Naso: Átváltozások
Krúdy Gyula: Az utolsó gavallér
Riikka Pulkkinen: Igaz
Lorraine Heath: A herceg szeretője
Farkas Nóra: Apa szeret!

Idézetek

mongúz P>!

Könnyű neki. Anyajegy van a talpán.

233. oldal, Az utolsó gavallér (Szépirodalmi, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: anyajegy
8 hozzászólás
Caledonia_Valley P>!

– Ugyanúgy kuporodsz össze alvás közben, ahogy én. A spagetti a kedvenc ételed, akárcsak nekem. És a jobb bokád fölött van egy aprócska anyajegy, ugyanúgy, ahogy az enyémen – sorolta mosolyogva apa.
– Az nem anyajegy! – vágta rá a kislány, miközben hol a saját, hol az apukája lábára pillantott. – Ez itt Pötyijegy, az meg ott egy apajegy!

Kapcsolódó szócikkek: anyajegy · spagetti
Lélle P>!

– Anyajegy: azt mondják, ez szerencsét jelent!

8. oldal, Az anyajegy (Európa, 1971)

Kapcsolódó szócikkek: anyajegy
VargaÍriszDóra I>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Anya kicsinek látszott.
    Az, ami benne volt, a személyisége vagy a lelke nagy helyet foglalhatott el, mert mostanra olyan apró lett, mint valami játék baba. Eleonoora még mindig szerette volna az ölébe venni anyát. Odament hozzá, gyengéden megsimogatta a kezét.
    Megfigyelt minden ismerős részletet, az anyajegyet a nyakát, a sebhelyet a karján, mely nagyon régen keletkezett, amikor egyszer egy magasra tett vázáért nyújtózott, és a konyhaszekrény ráborult. Eleonoorának eszébe jutott, hogyan ment oda a konyhaajtóhoz, miután meghallotta a reccsenést és a csörömpölést. Anya csak állt ott, döbbenten, először csak nevetett, míg észre nem vette, hogy szivárog a vére. Tíz öltéssel varrták össze.
    A sebhely még mindig a helyén volt. Halvány vonal a csuklójától a könyökéig.
    Eleonoora sokszor végighúzta rajta a kezét, az ölébe vette anya karját, és végigsimította, arra gondolt, hogy anya milyen erős, és mégis törékeny. Hirtelen megértette, hogy anya bőre is vékony, akárcsak az övé, hogy anya is könnyen megsérülhet. A simogatásával rajzolta tejessé anyát. Most is ezt tette, mégy egyszer iderajzolta. Még mindig ugyanaz volt, de egy kicsit mégis más.
    Lassan, szinte hozzá sem érve, végighúzta az ujját anya csuklójától a könyökéig. Ezután már soha többé, gondolta.
    Kötött anyának egy kardigánt is.
    Annára és Mariára nézett maga mellett, bólintott: elkezdhetik. Szerette volna megmosdatni anyát, megtörölni a lábát, végigsikálni az ujjait a körme alatt, levendulaillatot dörzsölni a könyökhajlatába. Anya több százszor mosdatta őt ugyanígy, végül megtörölte egy durva törölközővel.
    A törölközés után pokrócba csavarta, azt mondta, kész a bugyula-pólyika. Ez volt a közös szavuk, a legbiztonságosabb szó, amit ismert.
    Anya átcipelte az udvaron, bőre puha volt a szauna után, arcával anya nyakához simult. Anya megállt, és a fülemülét hallgatta. Ő már félálomban volt, érezte a levendulaillatot anya nyakában.
    Vagy lehet, hogy Eeva volt? Talán mégis inkább Eeva.
    Anna kezébe vette a fehér kámzsát, és bizonytalanul egy lépéssel közelebb lépett. A kámzsát anyára adták. Egy pillanatig olyan volt, mint egy konfirmációs kislány.
    Aztán harisnyát adtak rá. Eleonoora elővette a kardigánt. Világoskék, vékony angórafonal, selyemszalag a megkötéshez. Óvatosan felemelte anya fejét, még mindig nehéz volt. A kezét bebújtatta a kardigán ujjába. A gondolatai ismét a sebhelyre terelődtek, most már nem látja soha többé.
    Még a gyapjúzokni volt hátra. Azt is ő kötötte, ugyanabból a fonalból, mint a kardigánt. Kicsit vékony volt, de anya meglesz vele. Anna adta rá az egyiket, Maria a másikat.
    – Mamának apró lába van – mondta Anna.
    – Igen – mondta Eleonoora. – Mindig is az volt.
    Jó érzés volt, hogy még úgy mondták: van. Ha majd elmennek innen, hazamennek, és a virágdíszeken kezdenek gondolkozni, és a tortán, a halotti torra, már úgy mondják majd: volt. Azt mondják, anya szerette a citromos habcsóktortát, szerette a liliomot, de legjobban talán a rózsát.
    Közösen tették rá a leplet, és keresztbe tették anya kezét a hajtás fölött. A gyűrű már nem volt rajta. Vajon apa vette le?
    A gyűrűsujján még mindig ott volt a vonal a gyűrű után. Apa is ugyanezt látta. Levette a gyűrűt, és látta a halvány karikát.
    – Szeretnél egyedül lenni? – kérdezte Maria.
    Nem – mondta. – Maradhatunk együtt.
    Csendben álltak egy ideig. Maria közelebb jött, és megfogta a kezét. Anna megfogta a másikat.
     – Ég veled, nagymama – mondta Anna végül. Maria utánamondta.
    Eleonoora azt mondta:
     – Ég veled, anya.
    Vártak még egy pillanatot.
    – Rátegyük a fedelet? – kérdezte Anna.
    – Tegyük.
    A helyére tették a fedelet. Már nem volt rossz érzés. Anna és Maria ránéztek. Egy pillanatig hallgatott.
    – Most már mehetünk – mondta végül. Mindent megtettünk.
    Egy kicsit fújt a szél, amikor kiléptek. Megjött a nyár. Anna és Maria nem mert megszólalni, Eleonoorának nem kellett. Maria megint megfogta a kezét.
    Anna megkérdezte:
    – És most?
    – Most megyek, és beszélek apával – mondta Eleonoora.

312-314. oldal (Gondolat, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: anya · anyajegy · búcsú, búcsúzás · elengedés · kardigán
Inimma >!

– Tudja, hogy van egy apró, szív alakú anyajegy a csípőjén? – Tiszteletteljes csókot lehelt rá, amely égette Minerva bőrét, és lelkébe mart.

122. oldal (PDF)

Inimma >!

– Ki tud még az anyajegyről?
– Az anyám biztosan. Az apám valószínűleg. Van egy kis esélye annak is, hogy a fivéreim is, de nem valószínű. Emlékszem, hogy gyerekkorunkban együtt fürödtünk, de nem törődtek vele.

133. oldal (PDF)

Kapcsolódó szócikkek: anyajegy · Minerva Dodger
serengeti>!

– Nem maradhatok – mondtam összeszedve magamat, és tekintetemet az állán levő anyajegyre szegeztem. – Kizártam magam a lakásomból. Át akartam menni a tűzátjárón, ami összeköti az ablakainkat.
– Bármikor – mondta nyájasan. – Ettől a rohadt patentzártól becsavarodik az ember. Az első héten, amikor ideköltöztem, háromszor is kizártam magamat, és egyszer egy félóra hosszat kinn ácsorogtam a hallban, anyaszült meztelenül. Kiléptem, hogy bevegyem a tejet, és az a nyavalyás ajtó becsapódott mögöttem. Kiszakítottam azt a dög zárat, és azóta sincs zár az ajtómon.

Kapcsolódó szócikkek: anyajegy
Lélle P>!

[…] szebb az az arc, amelyen valami anyajegy van.

493. oldal, Az „Átváltozások” költője (Magyar Helikon, 1964)

Kapcsolódó szócikkek: anyajegy · arc · szépség