Antony Dallas személy
Idézetek
Míg a parancsnok felér, elengedem magam. Lebegek. Az állomás forgási sebessége nagyjából egy fordulat per perc. Hagyom, hogy a világ lassan körülforduljon … Vajon én is egy vagyok a hibbantak közül, akik ezt tényleg élvezik? … Ellazít a súlytalanság. Megnyugtat a csend …
4. fejezet - A bánya
“Ez a mi Édenkertünk.”
“Édenkert? És van itt tiltott gyümölcs?” nézek szét vigyorogva.
“Persze, itt van.” Teszi össze kezeit az ágyéka előtt, kicsit berogyasztva, így játssza a jókislányt … Megnevettet. “Már ha feltesszük, hogy apa itt az Isten.”
“Tényleg … egyetlen dologtól tiltott el … tőled.”
“És meddig bírtad ki, hogy ne kóstolj belém?”
“Már aznap este együtt voltunk … háromszor.” mondom némi szégyennel a hangomban.
“Húdejóvagyok!” ujjongás tör ki belőle. Kacagva szökdel. “Ádám vajon meddig bírta, hogy ne egyen bele a gyümölcsbe?” kérdi egy rövid tánc után.
“Nekem úgy rémlik, hogy a kígyó előbb Évát kísértette meg, aztán Éva Ádámot.” Charlotte ezen felnevet.
“Jajj hát … tudod mi van, ha egy lányt kígyók kísértenek.”
“Sejtem” vigyorgok vissza rá.
3. fejezet - Tiltott gyümölcs
“A legnagyobb tétel az állomás után fizetett vagyonadó.”
“Mennyire taksálják Southforkot?”
“12 milliárd Yüan. Az éves adó ennek 2%-a.” ezen nem csak a szemem, a szám is kikerekedik.
“Az 240 millió évente …” nyögöm ki.
“Annyi”
“Ha évi 12 ezer a Földi alapjövedelem.” próbálom viszonyítani valamihez ezt a 240 milliót “Az összesen 20 ezer …”
“Te ilyenkor fejben számolsz?” vág a szavamba.
“Igen … de nemá, hogy több mint 20 ezer ember alapjövedelmét termeltétek ki eddig összesen hárman?!”
10. fejezet - Gyűrű
Aranysárga színű áttetsző levest tálal DAN, benne enyhén barnás színű szárnyas hús, répa, és apró tészta. Forró. Pont amire vágytam.
“Ez remekül néz ki DAN! Mi ez?”
“Újházi tyúkhúsleves Uram. Magyar konyha. Esetleg kér hozzá erős zöldpaprikát?”
Megkóstolom a levest. Telt húsos, sós, isteni. Azonnal kitisztul tőle a bedugult orrom.
“Hmmm … Illik hozzá az erős … Jöhet.”
“Esetleg egy kis pohár pálinkát?” szólal meg Susan. “Ezt én állnám.”
A parancsnok arca ugyan úgy keményedik meg, mint tegnap, mikor felhoztam a bor témát.
6. fejezet - Elcseszések hosszú sora