Antonio Salieri személy
Antonio Salieri (Legnago, 1750. augusztus 18. – Bécs, 1825. május 7.) világhírű olasz zeneszerző.
Bővebben itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Antonio_Salieri
Idézetek
SALIERI
Elvégre mi másra jó az ember, ha arra nem, hogy megleckéztesse az Istent?
Amadeus, Első felvonás vége
SALIERI […] Mindketten közönséges emberek voltunk, ő is meg én is. De a közönségesből ő legendákat alkotott… én meg a legendákból csak közönségeset.
226. oldal, Amadeus (Európa, 1982)
Nem tudtam ellenállni az esti tévézésnek, itt konkrétan az Amadeusnak, Forman. Jó néznem. Ahogy Salieri beszél Mozart zenéjéről mint az Isten zenéjéről. Valahogy így. Ennél kevesebbet nem lehet akarni. Nem érdemes. Hát ettől elég messze vagyok (lehetek). Akkor tehát életben maradok még egy ideig: evégett.
52. oldal, 2015. július 18., szombat
MOZART Gluck egy szamár.
SALIERI Mit beszél?
MOZART Egész életében az opera megújításáról beszélt, és közben oly fennkölt figurákat kreált, hogy az ember azt hinné, márványt szarnak.
169-170. oldal, Amadeus (Európa, 1981)
SALIERI Így keletkezett a Szellemapa a Don Giovanni-ban!
Az egész színházat betölti a „Don Giovanni” nyitányának kért komor kezdőakkordja.
225. oldal, Amadeus - Második felvonás (Európa, 1982)
SALIERI […] Döbbenten néztem, ahogy a közönséges életéből létrehozza a művészetét. Mindketten közönséges emberek voltunk, ő is meg én is. De a közönségesből ő legendákat alkotott… én meg a legendákból csak közönségeset.
Második felvonás, Waldstädten-palota könyvtára
Drága Signor Bonbonnière!*
* Így hívta Mozart baráti körében kollégáját, Salierit, aki szünös-szüntelen cukorkát szopogatott. A tréfás célzás egyúttal Salieri édeskés modorára is vonatkozik.
114. oldal
SALIERI […] Dio ingiusto!* Te lész az Ellenség! Mától fogva nékem Nemico Eterno** leszel! És erre esküt teszek: Utolsó leheletemig küzdök majd ellened ezen a földön, amennyire telik erőmből!
*Igazságtalan Isten!
**Örök Ellenség.
194. oldal, Amadeus (Európa, 1982)
Konstanze asszony sírógörcsöket kapott, rosszul lett, nem kísérte ki a halottaskocsit a temetőbe. Alig egy páran szegődtek csupán Mozart koporsója mögé, és követték igen kurta darabon, csak néhány lépésnyire. Franz Süssmayer, aki később a Requiemet befejezte, Gottfried von Swieten báró, császári könyvtárigazgató és az olasz Antonio Salieri udvari zeneigazgató. Az utóbbi nem jó barátja, hanem titkos ellensége volt a mesternek. Ezek után csak egy-két ember lézengett a koporsó nyomában. Igen rövid út után ők is sorra lemaradoztak, visszafordultak. A messzi marxi temetőbe vitték a mester koporsóját, és erre a fárasztó útra egyikük sem vállalkozott ilyen ítéletidőben és járványveszélyben.
361. oldal