Antonín Leopold Dvořák személy
Idézetek
Beethoven ekkoriban főként a bonni udvari zenekar brácsásaként kereste a napi betevőt. Meglepően sok kiváló zeneszerző játszott ezen a hangszeren – többek között Bach, Mozart és Haydn, ahogy számos későbbi komponista is, mint például a 19. században Schubert, Dvořák és Mendelssohn, a 20. században pedig Benjamin Britten és Paul Hindemith. A brácsa a hegedű rokona, ahhoz hasonlóan az áll alatt tartják, de egy kicsit nagyobb hangszer és mélyebb a hangja. A zeneszerzők talán azt szerették benne, hogy a kamarazene középső szólamaként mindent hallottak, ami körülöttük történt. Érdekes módon manapság a brácsa és még inkább a brácsások valamiért az idióta viccek céltáblájává váltak, és (teljesen igazságtalanul) azt szokták mondani, hogy a brácsások nem egészen komplettek.
69. oldal, Ludwig van Beethoven
Steven Isserlis: Miért csapott Beethoven a lecsóba? 89% Történetek híres zeneszerzőkről
De Dvořák egyszerűen nem tudott normálisan viselkedni – megszállottan komponált! Ekkoriban szinte semmi más nem létezett számára, mint a zene (leszámítva a kaját: híres volt arról hogy egy ültő helyében képes volt megenni harminc darabot nagynénje szilvás gombócából).
227. oldal
Korának más nagy zeneszerzőivel is barátságot kötött, többek között Csajkovszkijjal; remekül megértették egymást, bár levelezésük igencsak lassan csordogált. Dvořák csehül írt Csajkovszkijnak, Csajkovszkij pedig oroszul válaszolt neki – és mindig sokat kellett várni, mire a leveleket valaki lefordította nekik. Ettől még barátok maradtak, és csodálták egymás zenéjét. Csajkovszkij 1890-ben még egy oroszországi látogatást is szervezett Dvořáknak.
236. oldal
A nap folyamán aztán tett még egy sétát a környéken, és mendegélés közben az inge hajtókájára jegyezte le új ötleteit (a helyi mosónők legnagyobb örömére).
248. oldal
[…] szokása volt felkeresni különböző ismerőseit, beszélgetésbe elegyedni velük, majd a mondat közepén elhallgatni, és elhümmögni egy éppen akkor eszébe jutott új zenei motívumot, majd hirtelen kitrappolni, és pár nap múlva esetleg visszatérni azzal, hogy: „Na, hol is tartottunk az imént?”
253-254. oldal
Amikor a múlt század végén Antonín Dvořák Amerikában jár, arra biztatja az amerikai zeneszerzőket, hogy „keressék a nép muzsikáját, mely oly gazdag forrás, hogy arra az amerikai nemzeti zenét fel lehet építeni.” Dvořák Az Újvilágból-szimfóniába beledolgoz indián zenei motívumokat, és úgy véli, hogy az amerikai indián és néger dallamok mindent felkínálnak, „ami szükséges egy nagy és nemes zenei iskolához”.
176. oldal
Kutasi Kovács Lajos: A mohikánok visszatérnek Az észak-amerikai indiánok tegnap és ma
'My work brings me as much pleasure as if I were writing a major symphony … didn't Beethoven and Schumann also once write little pieces, and look what they came up with!'
10 February (Headline, 2021)
Clemency Burton-Hill: Another Year of Wonder Classical Music for Every Day
Üzenet Antonin Dvořáknak
Maestro, azért írok önnek,
mert d-moll szerenádja,
a harcias önbizalom szakaszaival,
aztán az édesen kószáló erdei szellőkkel
nem igazán juttatott el a határához semminek,
de ahhoz az ostoba filmhez képest,
amelyet Seattle felé adtak a repülőn,
az ön muzsikájának hallgatása jobb
emberré tett annál a másik, bamba,
üveges szemű énnél,
aki képes lett volna végignézni azt a filmet,
elfeledkezve a rémisztő, harmincháromezer lábnyi levegőről odalent.
Sose kerestem fel a sírját Prágában,
de még csak egykori lakását sem,
a Keleti 17. utcában, mielőtt lerombolták volna,
hogy AIDS-kórházat építsenek a helyén.
Úgyhogy itt köszönöm meg az emelkedő
dallamívet, amelyre felülhettem a felhők fölött
magasan az utakkal keresztezett városok
és az ekével karikázott szántók fölött.
Ön arra a kanárira emlékeztet,
amelyet egyszer szokatlanul sokáig bámultam,
és a kapcsolatra, amely létrejött közöttünk,
miközben a letakaratlan kalitkába néztünk be, illetve ki.
Jól telik az idő, gondoltam,
amikor a madár megmozdult, és elkezdte csipkedni
ikerpárja képét a kis ovális tükörben,
és én visszatérhettem a sokféle módozathoz,
amit életünk elpazarlására eszeltünk ki.
Legalább tízezer ilyen van – nemde, kedves
pálcás, haragos ceruzájú
és sötét ruhákkal teli szekrényű Maestro?
Kőrizs Imre fordítása
248–249. oldal, Iránytalan szerelem – 2013 (Jelenkor, 2020)
A Dvořák család felejthetetlen nyarat töltött Spillville-ben. A zeneszerző mindennap hajnali négykor kelt (juj!), és sétálni indult. (Később le is hordta Kovarikot, amiért az egészen hajnali hatig lustálkodott az ágyban.)
248. oldal