Anton Pavlovics Csehov személy

Murakami Haruki: Kafka a tengerparton
Berkesi András: Sellő a pecsétgyűrűn
Esterházy Péter: A szív segédigéi
Charles Bukowski: Hollywood
Ámosz Oz: Szeretetről, sötétségről
P. G. Wodehouse: Rengeteg pénz
Keresztury Tibor (szerk.): Szép versek 2004
Márai Sándor: A négy évszak
Esterházy Péter: Az elefántcsonttoronyból
Viktor Pelevin: Az agyag géppuska
J. D. Salinger: Franny és Zooey
Viktor Pelevin: A Metamor Szent Könyve
Frédéric Beigbeder: 1999 Ft
Julia Cameron: A művész útja
Esterházy Péter: Utazás a tizenhatos mélyére
Esterházy Péter: A kitömött hattyú
Daniel Pennac: Nemkötelező olvasmány
Vladimir Nabokov: Pnyin professzor
Gene Wilder: A nő, aki nem
Philip Roth: Anatómialecke
Alberto Manguel: Az olvasás története
Moldova György: A beszélő disznó
Edward Rutherfurd: Ruszka
Viktor Jerofejev: Élet egy idiótával
Alekszandr Szolzsenyicin: A Gulag szigetvilág
Pjotr Vajl – Aleszandr Genisz: Édes anyanyelv – Az orosz irodalom aranykoráról
Ivan Bunyin: Arszenyev élete
Ámosz Oz: Rímek életre, halálra
Nathalie Sarraute: Gyerekkor
Moldova György: Az utolsó töltény 3.
Márai Sándor: Napló 1945–1957
Tóbiás Áron (szerk.): A kísértethajó utolsó útja
Kamarás István: Olvasatok
Németh András: 79 nap remény
Edward P. Jones: Az ismeretlen világ
Nodar Dumbadze: Ne félj, Mama!
Murakami Haruki: 1Q84
Haruki Murakami: 1Q84 (angol)
Spiró György: Magtár
Huszti Péter: Királyok az alagútban
Alexandra Popoff: Szofja Tolsztaja élete
Földes Anna: Színésznek született
Zahar Prilepin: Mert mi jobbak vagyunk
Alain de Botton: Hogyan gondolkodjunk másképp a szexről?
Ken Follett: Az örökkévalóság küszöbén
Gabrielle Zevin: Egy könyvmoly regényes élete
Papp Sándor Zsigmond: A Jóisten megvakul
Jeffrey Archer: Erősebb a kardnál
Fredrik Backman: A nagymamám azt üzeni, bocs
Spiró György: Diavolina
Borisz Akunyin: A fekete város
Légrádi Mihály: Endorfin
Szvetlana Alekszijevics: Csernobili ima
Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló
Ljudmila Ulickaja: Jákob lajtorjája
Viktoria Tokarjeva: Sorsok, avagy semmi különös
Yuval Noah Harari: Homo Deus
Benyhe Bernát (szerk.): Közösség
Rumena Buzsarovszka: A férjem
Marian Izaguirre: La vida cuando era nuestra
Emma Donoghue: A rokon
Anton Pavlovics Csehov: Meggyeskert
Irvin D. Yalom – Marilyn Yalom: Halálról és életről
Peter Buwalda: Otmar fiai

Idézetek

latinta P>!

    Az első elbeszélése, amit olvastam, a Makar Csudra, buta, kimódolt, romantikus mese, mondtam is Marija Fjodorovnának, aki erre azt mondta: nem baj, ír ő még jobbat is. Sok év telt el, mire új Gorkij-művet vettem a kezembe, igaz, a darabjait muszáj volt megnéznem, mert a Művész Színház adta elő őket, amelyben Marija Fjodorovna, az én jótevőm játszott. A másik díva, Olga Knyipper rávetette magát Csehovra, az én asszonyom pedig, hogy le ne maradjon mögötte, rávetette magát Gorkijra. Csehov is tüdőbeteg volt, de már öreg, negyvenéves, Gorkij pedig csak harminc.

8. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anton Pavlovics Csehov · Makszim Gorkij
latinta P>!

    Fandorinnak egyszerre eszébe jutott két, egymástól teljesen független dolog. (Agyának megvolt ez a különleges tulajdonsága.) Az első: hirtelen rájött, miért komédia a Cseresznyéskert. Ezt a darabot egy tüdőbeteg írta, aki megérezte, hogy szomorú élete bohózatként fog véget érni. Idegen földön hal meg, és olyan hűtővagonban hozzák haza, melyen az áll: „Osztrigaszállítmány”. A tragikus szituáció komédiába illően csehovi kigúnyolása.
    A második: a városparancsnok izgatott szóáradatának van értelme.

7. oldal, Vadászat Odüsszeuszra (Európa, 2015)

Tamás_Felber>!

Csehov hősei egyenes leszármazottai Puskin és Lermontov felesleges embereinek, távoli rokonságban vannak Gogol kisemberével, előretekintve pedig egyáltalán nem idegenek Gorkij felsőbbrendű embereitől. Túl azon, hogy valami tarka egyvelegből jöttek létre, együttesen mindegyiküket megkülönbözteti valami: a szabadság.

Pjotr Vajl - Alekszandr Genisz: Édes anyanyelv - az orosz irodalom aranykoráról, ford.: Goretity József, Európa, Bp. 1998. p. 281.

Carmilla >!

Számos orvost lelhetünk fel az irodalomban, mely felhívja a figyelmet a két közösségi jellegű hivatás párhuzamosságára (pl. Németh László, Csáth Géza, Csehov, Albert Schweitzer).

213. oldal, Haraszti Réka: Orvosközösségek (BMA, 2009)

Benyhe Bernát (szerk.): Közösség Nézőpontok és értelmezések

Nazanszkij>!

A szomorú házakkal szegélyezett kicsi utcák, a Loing utca, a Lunain utca, a Marguerin utca…

– Pedig ha most hallod, olyan bájos nevek…

– Ha feszülten figyelek, hogy kifogjam azt a finom, könnyed hangzást, amit bizonyára a turista hall belőlük. Vagy akinek szerencséje volt, mint később hallottam, mesélték, és megtalálta ezekben a kicsi utcákban azt a tartózkodó, már-már gyöngéd jóindulatot, amit énrám a Flatters utca vagy a Berthollet utca árasztott.
De ha úgy találkozom ezekkel a nevekkel, hogy Lunain, Loing, Marguerin, mint akkor, nyomban megint megtelnek, akárcsak a kis utcák, a silányság, a vértelenség hangulatával… Úgy rémlik, az élettelen homlokzatok menedékében, a sötét ablakok mögött, a homályos kis ketrecekben alig-élő emberek neszeznek óvatosan, alig mozdulva…
Végigfutok a házak mellett, bemegyek az egyik kapu alá, amely olyan, mint a többi, áthaladok a veszedelmes helyen, ahol a házmesterné, akitől még a felnőttek is tartanak, félrehúzza a szürkés színű függönye sarkát, és jól megnéz… letörlöm a lábam a lábtörlőn, óvatosan kinyitom a szárnyas üvegajtót, amilyen gyorsan csak tudok, felkapaszkodom a viasszal felkent lépcsőn a másodikra… vagy ez a harmadik volna? Becsengetek, kifutnak, ajtót nyitnak… – Gyere, itt vannak.
A gyerekszobában szabadságot, gondtalanságot árasztanak a tárgyak, a törött játékok, a viharvert bútorok, csak szórakozni akarnak, az ágyak, a heverők csak arra várnak, hogy levessük magunkat rájuk… nevetve, sikongatva… de azért nem nagyon hangosan… – Kicsit csendesebben, legyetek szívesek, gyerekeim… – Résnyire nyílik az ajtó, tiszta fehér szobát, fogorvosszéket látni… – Csöndesedjetek meg egy kicsit, betegek vannak nálam… – Madame Pereverzev hosszú fehér köpenyben van, a kezében fényes fém szerszám, az arca tökéletesen kerek és tökéletesen rózsaszín, és az orra olyan pisze, hogy azt mondják, és ezen ő is nevet, hogy az orrán keresztül el lehet olvasni a fejében a gondolatokat. Lányának, Tányának, pontosan ugyanilyen az orra… mintha az ártatlansága, a huncutsága kerekítené, tágítaná így az orrlikát, cakkozná a felsőajkát… Bátyjának, aki egy-két évvel idősebb nálunk, csak a nevére emlékszem: Borisz, meg a féktelen, eszeveszett nevetésére, amit ránk is átragasztott, és amit a zajongási tilalom táplált és erősített, s pukkadásig telt, veszélyes és kéjes robbanásokkal fenyegető csöndek szakítottak meg.
Néha kinyílik egy másik ajtó is, megjelenik Pereverzev úr vékony és sötét alakja… de most összekeveredik bennem az arca a Csehovéval, csíptetője egy kicsit kajlán áll az orrán, a fekete zsinór az arcára lóg, elgondolkodó, kicsit szomorú az arca, azt mondja szelíden és halkan: – Sss, sss, gyerekek, gyerekek, hagyjatok már dolgozni!

119–121. oldal, (Magvető, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: Anton Pavlovics Csehov
Melcsó>!

Kálmán a könyvállványhoz ment, és érdeklődéssel böngészte a könyvek címét. Az orosz klasszikusok: Tolsztoj, Csehov, Dosztojevszkij, Turgenyev szomszédágában Thomas Mann, Roger Martin du Gard, Anatole France, Shakespeare, G. B. Shaw, aztán Kosztolányi zöld kötésben, Ady, Mikszáth… Az egyik polcon Ortega, Spengler, Jaspers, Hegel német nyelvű kiadásait és egy sor filozófiai és szociográfiai kötetet talált.

83. oldal

szigiri>!

A néző számára ismeretlen nyelv azonosítására is utalhatnak a „Melyik műre emlékezteti a Tükör?” kérdésre adott válaszok. A 100 válaszoló fele zavarban van, nem tudja mihez kapcsolni, s csak azt jelentik ki, hogy semmihez sem hasonlítható. Heten más Tarkovszkij-művet említenek (hatan a Stalkert). A többiek 34 szerző 41 művét említik: hárman Csehovot, ketten Marquez Száz év magányát, Ottlikot és József Attilát. Szerepelt még Bergman, Brontë (Üvöltő szelek), Bulgakov (A Mester és Margarita), Dante, Greenway, Joyce, Kafka, King Crimson (Szigetek c. lemeze), Makk (Szerelem), Leonardo da Vinci, Orwell, Proust, Semprun, Solohov, Spielberg (Schindler listája), Szilágyi István (Kő hull apadó kútba), Szabó Lőrinc, Wenders, Wolf (Orlando), valamint a Twin Peaks és a Tövismadarak c. filmek.

A Tükör által... (Egy Tarkovszkij-film lenyomatai)

Belle_Maundrell>!

Noah nem engedélyezett magának újabb szunyókálást, de azért leheveredett, és tovább nézegette az Egy élet munkásságát. A korai, Valétudinaires című sorozat képein híres betegek szerepeltek, Noah-nak az a benyomása támadt, hogy ezek a művek sokkal inkább szólnak a halálról, mint a felépülésről. Katherine Mansfield sápadtan simogatja a romos kőboltozatot, amely kriptaként fogja körül; az idős Renoir kerekesszékben fest a kertjében, úgy szorítja reumától deformálódott kezében az ecsetet, mintha utolsó fegyvere lenne. Női ruhában ripacskodó, törpenövésű Toulouse-Lautrec. Csehov itallal és pipával a kezében ül egy kávézóban a promenádon, lehunyva szemét az erős napsütésben: egy régi szobor, egy alvó ember vagy egy hulla.

188. oldal

zsofi_22>!

Szereti a könyveket, ezért hisz a szerkezet erejében. Ha egy dráma első felvonásában szó esik egy pisztolyról, biztos, hogy a harmadik felvonásban el is fog sülni.

57. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anton Pavlovics Csehov
kiscsiga>!

Aki Szahalint mond, az Csehovot is megemlíti. Képtelenség anélkül olvasni erről a helyről, hogy szóba ne kerülne Csehov, pusztán azért, mert egy évszázaddal ezelőtt ideutazott, és megírta, amit látott. Van ebben valami szomorú: egy Skandináviánál is nagyobb sziget a mai napig abból él, hogy egyszer leírták, milyen undorító, nyomorúságos és embertelen itt az élet.

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anton Pavlovics Csehov · Szahalin