Anton Pavlovics Csehov személy
Idézetek
Mi már nem hihetünk abban, amiben Csehov hősei hittek: száz év múlva az ember szép lesz! Az élet gyönyörűséges lesz! Ezt a jövőt elvesztettük. E száz év alatt volt sztálini Gulag, Auschwitz… Csernobil… És szeptember 11. New Yorkban. Felfoghatatlan, hogy férhetett bele minden egyetlen nemzedék életébe.
Berry időközben már olyan lelkiállapotba jutott, hogy feltűnés nélkül besétálhatott volna egy Csehov-darabba […]
[…] Magyarországon ma Bodor Ádám után a legjobban novellát írni Tar Sándor tud.
A novella más, mint a manapság szokásos kispróza. A kispróza: rövid és vagy amit akartok. A novella: rövid és Csehov. – Mándyt szokták még novellistának mondani. De ő nem novellákat ír, angyali, rettentő agresszivitással mindent a maga képére formál (csűr), ő „mándyt” ír. (Próba: Olvastad Mándy legújabb mándyját?… Megállapítom, a próba sikerült, ez mondható, igaz mondat.)
14. oldal, A te országod (Magvető, 2007)
Gyerekkorom óta rajongok a történetekért, orvostanhallgató éveimet leszámítva egész életemben úgy aludtam el esténként, hogy előtte még olvastam az ágyban. Lenyűgöztek a Joyce-, Nabokov- vagy Banville-féle stílusbravúrok, de leginkább mégis az olyan, könnyebben fogyasztható szerzőket csodálom, mint Dickens, Trollope, Hardy, Csehov, Murakami, Dosztojevszkij, Auster vagy McEwan.
48. oldal
– Csehov szerint – jegyezte meg lassan, hangsúlyozva Tamaru, és felemelkedett a székről –, ha a történetben előkerül egy fegyver, annak el is kell sülnie.
– Ez mit jelent?
A férfi ott állt Aomamével szemben, épp csak néhány centivel volt magasabb nála.
– Azt, hogy a történetbe nem szabad szükségtelen tárgyakat belevinni – felelte. – Ha már ott a fegyver, valamikor feltétlenül használni kell. Csehov írásaiban nem szerette a felesleges cifraságokat.
Aomame lesimította a ruháját, táskáját a vállára akasztotta.
– Ezek szerint aggodalomra ad okot, hogy ha egy pisztoly kerül a képbe – jegyezte meg.
– Ezt Csehov mondta.
– Akkor nem szerencsés, hogy hozzájutok egy fegyverhez.
– Veszélyes és törvénybe ütközik, meg azután Csehov megbízható író.
– Ez itt nem egy irodalmi történet, ez a valóság- érvelt Aomame.
Tamaru összehúzott szemmel nézte a nőt. Aztán lassan, nyugodtan megszólalt:
– Ki tudhatja?
32. oldal
Murakami Haruki: 1Q84 88% Ezerkülöncszáznyolcvannégy
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
A renegát
Puskin… Van orosz fül, amelyik nem kapja fel a fejét e szent zengés felzegtén?
Nincs ilyen fül.
Gogol… Van orosz szem, amelyik nem csillan fel ettől a mágikus szótól?
Nincs ilyen szem.
Dosztojevszkij… Van orosz kebel, amely nem sóhajt fel már csak a rá való emlékezéstől is?
Nincs ilyen kebel.
Tolsztoj… Van orosz szív, amelyik nem kezd gyorsított dobogásba a gróffal való találkozástól?
Nincs ilyen szív.
Blok… Van orosz agy, amelybe nem vésődtek bele ezüst strófái?
Nincs ilyen agy.
Csaadajev… Van orosz szenöldök, amelyik nem szalad fel lebilincselő szövege hallatán?
Nincs ilyen szemöldök.
Lermontov… Van orosz torok, amelyiket nem fog el az elragadtatás görcse a rá való emlékezéskor?
Nincs ilyen torok.
Marina Cvetajeva… Van orosz pravoszláv ajak, amelyik nem remeg meg a rá való emlékezéskor?
Nincs ilyen ajak.
Bulgakov és Zoscsenko… Vannak orosz orcák, amelyek nem remegnek meg a visszatarthatatlan, kipukkanó nevetéstől?
Nincsenek ilyen orcák.
Gyerzsavin… Van orosz kebel, amelyik nem kiált fel a büszkeségtől, ha megcsendül e kristályedény?
Nincs ilyen kebel.
Csehov… Van orosz homlok, amelyik nem borul el, nem borzong meg e drága fuvola hangjára?
Nincs ilyen homlok.
A nagy orosz irodalom… Van orosz fasz, amelyik nem áll fel a helyéről a nemzeti himnusz zenéjére?
Csak egyetlen ilyen fasz van. Mi felállunk, de ő nem. Rajta kívül mindnyájan felállunk. Ezen a magányos, szánalmas, gyengélkedő faszocskán kívül. Ámde ha megcirógatjuk, emberi módon bánunk vele, akkor ő is feláll.
1983
Bratka László fordítása
p.: 70
– Az író nem oldja meg a kérdéseket, hanem felteszi őket – mondta Csehov.
436. oldal
Murakami Haruki: 1Q84 88% Ezerkülöncszáznyolcvannégy
Igaza volt Csehovnak, amikor azt mondta: „A belső elmélyülés – ez az, amire igazán szükség van a megjavuláshoz.” Csakhogy a mi lágereink megszervezői éppen a belső elmélyülésünktől féltek a legjobban. A közös barakk, a brigádok, a munkakollektívák éppen arra voltak hivatva, hogy szétdúlják, lehetetlenné tegyék ezt a veszedelmes elmélyülést.
655. oldal, II. kötet, Negyedik rész – A lélek és a szögesdrót, 2. Avagy züllés? (Helikon, 2018)
Csehov nem nevet, hanem szomorúan mosolyog erre a kényelmes világra, amelyhez ő maga is tartozik, és ez búcsúmosoly. Nem azért, mert tudja, hogy hamarosan meghal, hanem mert tudja, hogy ez a világ nem sokkal fogja túlélni őt…
408. oldal