Anton Gorogyeckij személy

Szergej Lukjanyenko: Éjszakai őrség
Szergej Lukjanyenko: Utolsó őrség
Szergej Lukjanyenko – Vlagyimir Vasziljev: Nappali őrség
Szergej Lukjanyenko: Alkonyi őrség
Szergej Lukjanyenko: Új Őrség
Szergej Lukjanyenko – Vitalij Kaplan: Más Őrség
Szergej Lukjanyenko: Egyesült őrség
!

Anton Gorogyeckij (Második szintű Varázsló) a regény főszereplője (melynek nagy részét egyes szám első személyben ő meséli el), Moszkva város Éjjeli Őrségének egyik meglehetősen lusta tagja. Az első könyv elején még jobban szereti a földi, technikai jellegű munkákat, mint a járőrözést. Történések sorozata teszi teljes jogú operatív munkatárssá, s meglehetősen cinikussá a Fénypártiak céljaival kapcsolatban. Kedvenc időtöltése a véletlenszerűen összeállított mini-diszkjeinek hallgatása. A regény elején még negyedik szintű mágus, a későbbiekben azonban második szintűvé válik. Sokszor megjegyzik, hogy ő az egyetlen, aki családnevét is használja, mint Másféle. Ezüst töltényekkel töltött pisztolyát mindig magánál hordja a vámpírok és alakváltók ellen.

forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Éjszakai_őrség

!

Anton Gorogyeckij (Konsztantyin Kabenszkij) az Éjszakai őrség című filmben


Idézetek

Aprily>!

Bevettem az aszpirint fél üveg ásványvízzel, aztán bambán magam elé meredve ücsörögtem, várva a gyógyszer hatását. A fájdalom csak nem akart elmúlni. Úgy éreztem, hogy már nem bírom tovább.
– Szemjon-hívtam hörögve. – Szemjon!
A mágus fölnyitotta egyik szemét. Elég jó bőrben volt. Mintha bizony nem ivott volna jóval többet nálam. Lám, mit tesz az évszázados gyakorlat.
– A fejem, szedd le…
– Momentán nincs a közelben balta – dörmögte a mágus.

360. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anton Gorogyeckij
2 hozzászólás
amnaen>!

– Anton – mutatkoztam be, végigmérve a szálló tulajdonosát. – Anton Gorogyeckij, Moszkva, Éjszakai Őrség.
– Bruce – mondta a fiatalember. – Bruce Ramsay, Edinburgh. Ennek a szállodának a tulajdonosa.
Úgy nézett ki, hogy azonnal eljátszhatta volna Dorian Grayt, ha filmre viszik Wilde regényét. Fiatal, kecses, szinte illetlenül üde szépfiú, akik helyénvalónak látszott volna a „Készen állok egy kis fajtalankodásra!” feliratú jelvény.

45. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anton Gorogyeckij · Dorian Gray
Hush_Campo>!

Mindig azt vallottam, hogy a meggondolatlan, de jóravaló tettek több hasznot hajtanak, mint a végiggondolt kegyetlenségek.

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anton Gorogyeckij
forczekadri>!

Te, Anton Gorogyeckij, közepes képességekkel bíró programozó, nőtlen, lettél ráállítva a leányzóra, aki fölött ez a fekete szarság függ.

111. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anton Gorogyeckij
Anton_Gorogyeckij P>!

Zavulon csettintett az ujjával. – Egy kis boszorkány mutatott nekem valamit, van egy olyan dolog a mobiltelefonokban, MMS-üzenetnek mondják. Fényképet lehet küldeni a mobiltelefonon!
Először azt hittem, megint szellemeskedik. Zavulon komikusan festett, amint okos képpel magyarázta az MMS-t, amit bármelyik gyerek vígan használ óra közben.
Aztán felfogtam, hogy komolyan beszél. Néha egyszerűen megfeledkezem arról, milyen öregek. Zavulon szemében a mobiltelefon tiszta mágia.

279. oldal (Metropolis Media, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: Anton Gorogyeckij · Zavulon
Hush_Campo>!

– És most mi lesz: újfent megváltoztatjuk a világ sorsát? – kérdeztem. – Mintegy piszlicsáré magánügyeink mellékhatásaként?

Kapcsolódó szócikkek: Anton Gorogyeckij
Hush_Campo>!

– Nem akarlak védelmezni benneteket – szóltam bele az erdei reggel csöndjébe. – Nem akarlak! Gyermekeket és nőket, öregeket és eszelősöket… senkit, éljetek úgy, ahogy akartok! És kapjátok azt, amit megérdemeltek! Futkorásszatok a vámpírok elől, hódoljatok be a Setét mágusoknak, csókoljátok meg a bakkecske farát! Ha megérdemlitek, ám kapjátok meg! Ha az én szeretetem kevesebbet ér, mint a ti boldog életetek, hát nem kívánok nektek boldogságot! Lehetnének jobbak, és azzá is kellene válniuk – ők a mi gyökereink, ők a mi jövőnk, őket gyámolítjuk. Kicsi és nagy emberek, házmesterek és elnökök, bűnözők és rendőrök. Bennük pislákol a Fény, amely aztán éltető meleggé avagy halálhozó tűzvésszé lehet… Nem hiszek! Láttalak már benneteket, mindahányatokat. Házmestereket és elnököket, bűnözőket és zsarukat. Láttam, hogy verik meg anyák a fiaikat és hogy erőszakolják meg apák tulajdon lányaikat. Láttam, hogy zavarják el otthonukból fiak az anyjukat, s hogy mérgezik meg arzénnal a lányok tulajdon apjukat. Láttam, miképp üti arcul az előbb még mosolygó férj állapotos feleségét azután, hogy a vendégek után becsukódott az ajtó. Láttam, miképp ölelgeti és csókolja mohón a feleség a piautánpótlásért boltba siető férje legjobb barátját rögtön azután, hogy becsukódott az ajtó. Összességében nagyon egyszerű ez – látni. Csupán tudni kell nézni. Ezért van az, hogy mielőtt megtanítanak, miképp nézzünk a homályba – megtanítanak, hogy ne nézzünk. És mi mégis egyre csak nézünk. Oly gyöngék, keveset élnek, és annyi mindentől félnek. Nem lehet őket ezért megvetni, sem bűnös módon gyűlölni. Csakis szeretni lehet őket, sajnálni és óvni. Ez a mi munkánk és kötelességünk. Mi vagyunk – az Őrség. Nem hiszek!

Kapcsolódó szócikkek: Anton Gorogyeckij
Anton_Gorogyeckij P>!

– Örülök, hogy látlak, Anton. – A gyógyító kijött az irodájából, és a kórterem bejáratánál fogadott. – Téged bíztak meg?
– Igen, Iván. – Átfutott bennem, hogy a párbeszédünk valahogy nagyon formális, olyan, mintha egy rossz regény, vagy egy vacak sorozat egyik jelenete lenne. Még azt kell megkérdezni, hogy érzi magát a kislány… – Hogy érzi magát a kislány?

22. oldal (Metropolis Media, 2016)

Kapcsolódó szócikkek: Anton Gorogyeckij
Hush_Campo>!

Nem volt bennem sértődöttség. A fájdalom is elmúlt. Soha nem kerültünk intim közelségbe egymással. Ráadásul én magam iparkodtam azon, hogy akadályokat helyezzek ennek útjába. Elvégre nem a pillanatnak élek, mindent egyszerre és örökre akarok.

Kapcsolódó szócikkek: Anton Gorogyeckij
Anton_Gorogyeckij P>!

– Mit csináljunk? A kulcsokkal sosem közlik, miféle ajtót kell kinyitniuk. Anton, én a legközönségesebb Másféle vagyok. Egyedül Zavulon tudja, miben rejlik a… fontosságom. Meg valószínűleg Geszer. Most jön fölfelé hozzánk, majd megkérdezzük.
Anton belenézett a Homályba, és irigykedve kérdezte:
– Komolyan? Már itt van? Én még nem érzem.
– Én sem érzem, de az ablakból láttam, amikor beléptek a szállodába.

384. oldal (Metropolis Media, 2007)

Kapcsolódó szócikkek: Anton Gorogyeckij