!

Antoine de Saint-Exupéry személy

Jacques Pradel – Luc Vanrell: A kis herceg utolsó titka
Miloslav Stingl: Az utolsó paradicsom
Jurij Poljakov: Bukottak égboltja
Robin O'Wrightly: Emlékkönny

Idézetek

>!
Kkatja P

    Az a szánalmas Saint-Exupéry azt mondta: „A levegőben lévő ember jobb a földön lévőnél!” A pilótákból csak úgy árad a férfias tisztaság és a zabolátlan romantika. A pilóták – a nemzet szíve. Azokat a kremlbeli meg Kreml környéki bunkókat pedig, akiknek ez a szív olyan, mint a vakbélgyulladás, egyszerűen lepuffantanám a Sándor-kertben, de kis kaliberű puskával, hogy tovább szenvedjenek. A berepülő pilóták a nemzet egyetlen elit génállománya. Úgy gyűjtögetik, pontosabban gyűjtötték össze őket végtelen birodalmunk minden zugából. Nevelgették őket, mint a hegedűművészeket. Kár, hogy a többségük a negyvenedik életévét már a zsukovszkiji hősi temetőben, propelleres emlékmű alatt várja.

212. oldal 16. Az évforduló

Kapcsolódó szócikkek: Antoine de Saint-Exupéry · pilóta
>!
olvasóbarát P

New York, 1941. január. Antoine de Saint-Exupéry nagy csinnadrattával megkapta a National Book Awardot* Az ember földje amerikai változatáért. Az ünnepséget az Astor szállóban rendezték, 1500 fős vacsora keretében. Egyesült államokbeli tartózkodása alatt három könyve jelenik meg: 1942-ben A hadirepülő, 1943-ban a Levél egy túszhoz ás A kis herceg.

* amerikai „Nemzeti könyvdíj” – ang. A ford.

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Antoine de Saint-Exupéry
>!
Molymacska P

– Ha egy perccel később érsz ide, Kisherceg, esküszöm neked, itt hagytunk volna!
Antoine, a navigátor, aki maga is jó repülős volt, tehát pilótaként váltották is egymást; civilben elég neves író volt. Éppen valami könyvet írt ifjaknak, tudja isten, miről, amiben róla, Moulinről akarta mintázni a főhőst. Ha mérges volt rá, csak lekishercegezte, mert tudta, hogy Jean-Pierre utálta, ha így nevezik. Hiába fenyegette függelemsértéssel és hadbírósággal, e két bajtársa előtt megszűnt a fegyelme. Mindenki mást hadrendbe vágott gond nélkül, de ezek ketten kitréfálták belőle a lelket is. Igaz, így elviselhették a háborút, talán csak így bírták, végtelenül egymásra voltak utalva.
– Most te repülsz – parancsolta át a nála egy évvel idősebb férfit a másik székbe. – Én pedig navigálok, innen tudom, merre szálljunk, hogy kikerüljük a fritzek radarjeleit.
– Csak egyet mondj: a rózsáért vagy a rókáért jöttünk ide? Vagy tán a kígyóért? – nem állta meg, hogy ne kérdezzen még oda egyet ez a huncut mosolyú fickó. A repülős százados elvesztette a türelmét, és rákiabált:
– Saint-Exupéry őrmester, mostantól egy szót sem akarok hallani, vagy esküszöm az élő Istenre, akiben te hiszel, hogy hadbíróság elé állsz, és a rohadt börtönben írhatod meg a rohadt könyvedet! Indíts!

132. oldal

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története

Kapcsolódó szócikkek: Antoine de Saint-Exupéry · Jean-Pierre Moulin
Hirdetés
>!
Boca_Isabela

„Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba.”

Robin O'Wrightly: Emlékkönny Egy igen-zet története

Kapcsolódó szócikkek: Antoine de Saint-Exupéry
1 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISMP

De mit is jelent az tulajdonképpen, hogy világ? Tengereket és szárazföldeket? Erdőket, folyókat, hegységeket? Nem, számomra – és ezt állandóan hangsúlyozom – a világ a Saint-Exupéry-féle „emberek földjét” jelenti. Az emberek gyönyörűséges, kimeríthetetlenül gazdag, sokszínű földjét.

5. oldal, Legenda az utolsó paradicsomról avagy a prológus

Kapcsolódó szócikkek: Antoine de Saint-Exupéry
1 hozzászólás