antimon tárgy

– Egy nagy adag fehér üröm, és viszek egy uncia antimont. Van őrölt kakasvéred, uram?
– Nem tartok belőle.
– Kár. Csodálatosan gyógyítja a fejfájást.
– Micsoda bölcsesség – mormolta Piers.

179. oldal

– Amit én gondolok, annak nagyon csekély jelentősége van. Orvos vagyok. Mindenkinek segítek, ahol és amikor tudok.
Andrew kinyitotta a szekrénye ajtajáét, és különböző kancsókat, korsókat vett ki belőle, majd sorba rakta őket a kis asztalon. – Japán varázsdió, varádicskóró, vérzéscsillapító por, borsmentakivonat és némi ópiumszirup – sorolta Andrew. – Feltételezem, hogy a gyógyszerkészlete odaveszett a tűzben.
– Minden.
– Igen, sejtettem. Vigye el ezeket! A szomszédai biztosan szívesen veszik majd Healsall asszony gondoskodását.
[…]
– Tessék. – Levett egy fiolát a polcról. – Ez… – Andrew elhallgatott. – De ez antimon. Úgy hallottam, hogy nem helyesli a használatát.
– Valóban nem. Mert a jót is elpusztítja a betegséggel együtt.
– És hánytató borkövet vagy merkúrfüvet sem használ?
– Semmi ilyesmit. Csak gyógyfüveket, magokat és virágszirmokat.

693. oldal

Monsieur Adam és patikustársai fémes antimonból készült örökpasztillákat árultak. Miután lenyelték, a bélrendszeren áthaladva ingerelte a nyálkahártyát, s ezáltal hashajtóként hatott, majd ki lehetett venni az éjjeliedényből, és tisztítás után újra használni, a végtelenségig. … Az örökpirulát a családi ékszerek között tartották számon és nemzedékről nemzedékre szállt.

228. oldal

Abraham á Sancta Clara […] a festett arcú bécsi dámákat prédikálta ki.
„A gőgös Jezabelről mondja a biblia, hogy festette az ábrázatát; de nem tudom mivel, mert az asszonyi hiúság napról napra újfajta szerekkel keni-feni és pacsmagolja magát. Alexius Pedemontanus ezt a receptet ajánlja: Végy egy fiatal hollót, tápláld negyven napig keményre főtt tojássárgájával, azután öld le, vagdald darabokra, a darabokat tedd mirtuslevelek közé s helyezd el egy görebben, vess rá maradéknyi antimont és párold öt óra hosszat. A lecsapódott víz hidegen pompás arcot szépítő szer. Ej! Hát csak mosogassátok magatokat, ti cibetmacskák, fecsegő gerlicék, majompofák, aranyos ganéjbogarak; csak mosakodjatok, ti kifényesített moslékos vödrök, majd egyszer a Belzebub nagyokat csíp rajtatok! Mert meddig fénylik az alabástrom-homlok? Csak kis ideig, azután rücskös tufakő lesz belőle, s a szép arc hasonlít majd egy tufakő-barlanghoz, de a közepén nem valami permetező szökőkúttal, hanem csepegő orral. Meddig lóg a vörös firhang az orcátokon? nem sokáig; meddig ragyognak a fehér fogak? Nem sokáig, egynéhány év múlva olyan lesz a szátok, mint egy bicskának az üres tokja.”

73. oldal (Gondolat, 1964)

Algéria fejlődő agrárország. Szén-, vasérc-, földgáz- és kőolajkincse jelentős. Van még az országban: mangán, foszfát, antimon, ólom, cink, ezüst, réz, ón, kaolin és só.

12. oldal (1971)