!

Antai-Kelemen Ádám (Cortez) személy

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 1. – Kezdet
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2. – Együtt
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 3. – Egyedül
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 4. – Barátok
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 6. – Ketten
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 7. – Útvesztő
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 8. – Örökké
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi – Kalauz
!

Cortez és Reni :) <3

4 hozzászólás

Idézetek

>!
chibizso

Cortez: 5/5 – angolon a film közben folyamatosan hülyültek, alászinkronizálták a filmet, szörnyen vicces volt.

318. oldal, December 15., hétfő (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Antai-Kelemen Ádám (Cortez)
3 hozzászólás
>!
Aranymag

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Na jó. Úgy érzem, kezdek meghülyülni. Az olvasókörben képes vagyok Dickensről folyamatosan, huszonnégy percig beszélni (Kardos az egekig dicsért az egész csoport előtt), közben pedig gyomorgörcsöt kapok, ha Cortez feláll mögöttem a padjából. Belelkesedek egy rajztól, amikor életemben nem olvastam sem képregényt, sem mangát, miközben cikket és ajánlót írok az iskolaújságba! Az osztály (sőt az egész iskola) legértelmesebb és legokosabb fiúja a barátom (Arnold), akivel bármikor tudok beszélni olyanról, ami mást nem érdekel, de közben a legjobb barátnőm Virág, akivel képesek vagyunk bármikor hosszasan elemezni msn-en, hogy mi történt tíz perccel azelőtt. Remélem, nem leszek skizofrén.

122. oldal, Szeptember 22., hétfő (Ciceró, 2010)

1 hozzászólás
>!
dorcy01

     – Na jó, ki mit kér enni? – kérdezte Ricsi, amikor visszaértünk és a büféhez léptünk.
     – Nagy kóla, nachos sajtszósszal, közepes popcorn és úúú. Perec! – ugrándozott Virág.
     – Soha nem lesz K5-ös Ibanezem. Eleszi – röhögött Ricsi Virágon, én meg közben megkérdeztem Cortezt, hogy miről van szó.

102. oldal, Január 27., csütörtök (Ciceró, 2012)

>!
LaBelle P

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Bocs, Reni, de a korrepetálások maradnak egy ideig – tárta szét a kezét.
    Ezért bocsánatot kérni? Ez megőrült? Én köszönöm, hogy ilyen sötét irodalomból!
     – Oké, nem gond – vontam meg a vállam tettetett hanyagsággal, miközben szinte kiugrottam a bőrömből.

190. oldal, Október 14., kedd (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Antai-Kelemen Ádám (Cortez) · Rentai Renáta
>!
LaBelle P

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

(…) Kettest kapott. Hurrá!
    Óra végén az osztály körülbelül úgy ünnepelte Cortezt, mintha lediplomázott volna.

150. oldal, Október 3., péntek (Ciceró, 2010)

Kapcsolódó szócikkek: Antai-Kelemen Ádám (Cortez)
2 hozzászólás
>!
vgabi SP

     – Adomány? – vonta fel a szemöldökét Kinga.
     – Az NBL kártyákat annak szántam – közölte Cortez.
     – Kevés – tárta szét a karját Kinga.
     – Mi kell még?
     – Személyesebb. Amiért ölni tudnának a suliban.
     – Mondjuk, egy póló? – kérdezte Cortez elég fura arckifejezéssel. Kinga szeme felragyogott.
     – Óriási! Sőt, add, ami rajtad van!
     – Mivan? – röhögte el magát Cortez hitetlenül.
     – Ez az! – csettintett Kinga. – A suliban a lányok egymásra licitálnának egy pólódért, ami volt rajtad! Add ide!
     – Te beteg vagy! – rázta a fejét Cortez. Kinga elindult felé, ezért Cortez hátrálni kezdett.
     – Mi az? Rágózol? Köpd ki, ebbe a zsepibe! – matatott Kinga a zsebében, és előhúzott egy csomag pézsét.
    Cortez először mosolygott, majd amikor rájött, hogy talán Kinga nem viccelt, felment a lépcsőn. Kinga utánarohant, és a pólójáért nyaggatta.
     – Most komolyan. Ti milyen suliba jártok? – röhögött Viki jóízűen, és azt hiszem, tőlem kérdezte, de nem várta meg a választ, hanem utánuk ment.

373. oldal, December 9., szerda (Ciceró, 2010)

2 hozzászólás
Hirdetés
>!
vgabi SP

A ragyogó napsütésbe kiérve ösztönösen hunyorogtam, majd megtorpantam. Ültek a padomon. Kissé megremegett a térdem, de azért erőt vettem magamon, és továbbmentem.
     – Te mit csinálsz itt? – kérdeztem Cortezt, aki a pad támláján ült, és ölébe ejtett kezében tartotta a zenelejátszóját.
     – Ülök – felelte olyan stílusban, mintha ez azért elég egyértelmű lenne. Jó, tényleg az volt, a vak is láthatta, csak éppen…
     – Miért itt? – kérdeztem cseppet sem kedvesen.
     – Tudtommal már nem foglalt ez a hely – nézett mélyen a szemembe, nekem pedig felkeltek a pillangók a gyomromban, és úgy döntöttek, hogy egységes erővel próbálnak kiszabadulni.

104-105. oldal, Szeptember 16., csütörtök (Ciceró, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Antai-Kelemen Ádám (Cortez) · Rentai Renáta
1 hozzászólás
>!
vgabi SP

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Mikor benyomtam a lejátszás gombot, reméltem, hogy azért nem lett túl durva. Reméltem? Ugyan már. Tudtam, hogy mindenkinél kiveri a biztosítékot, hiszen rólunk van szó! A videó elindult, a legeslegelső kép Ricsi, ahogyan belefejel a kamerába, majd rögtön azután elindul a Papa Roach Last Resort című dala, és egyszerűen mindenki megőrül a felvételen. Andris és Robi ugrál, Kinga vörös fejjel ordít, Gábor idegesen csapkod Dave felé, aki a szabad kezével (amelyikkel nem kamerázik) a fülét pöckölgeti. Én a padomon ülve olvasok, majd visszadobom az ölembe esett szendvicset (?), Virág a székén ugrál (eredetileg egy Kispál és a Borz számra, de, ugye, ez ezen a felvételen nem hallatszik), Cortez lesöpri a padjára rakott papírokat, Ricsi meg páros lábbal tapos rajta. Zsolti a terem végéből nekifut, és kitartott karral leveri a csontváz fejét, majd pankrátor módjára rá is ugrik a földön heverő Carlosra. Ezután bevágások kajacsatáról, üdítőköpködésről, mutogatásról a kamerának (cenzúra, Dave kikockázta), metálvillák és kinyújtott nyelvek (Andris és Robi), lökdösődés (Karcsi a termünkben járt), Macu a felmosórongyot lóbálva próbál ninjitsuzni (valami japán harcművészet), Zsolti azonnal felveszi vele szemben a harci pózt, majd vágóképek következtek arról, hogy milyen sora van nálunk Carlosnak, a csontváznak. Virág megöleli, én kezet fogok vele (nálam maradt a karja), Zsolti belenyúl a szemébe, Andris és Robi bordán csapják, Kinga megpróbálja visszatenni a fejét, Cortez napszemüveget ad rá, Ricsi lefejeli, Jacques és Gábor pedig két oldalról átkarolják, amolyan „haveri” stílusban. A zene véget ért, az utolsó kép, immáron hanggal, hogy felröhögünk valamin a teremben, aztán elsötétül a jelenet. Itt azt hittem, vége, és már ki akartam nyomni, amikor még egyszer kivilágosodott a képernyőm, és Máday jelent meg, ahogyan a termünkben áll a tanári asztal mellett.
     – Tizenegyedik bé! Elegem van belőletek! – mondja idegesen. És ekkor tényleg véget ér a felvétel.

207-208. oldal, Február 27., vasárnap (Ciceró, 2012)

1 hozzászólás
>!
vgabi SP

     – Pósa, Antai-Kelemen! Eltenni a deszkákat!
     – Igazgatóhelyettes asszony, nem csináltunk semmit! – esküdözött Ricsi, pocsék színészi alakítást nyújtva.
     – Hogyne! Akkor csak képzeltem, hogy egy diák leugrik a lépcsőről!
     – Talán a sok stressz – vakargatta az állát Dave, mire Máday homlokán kidagadtak az erek.
     – Felmayer, ne szemtelenkedj!

244. oldal, Október 12., hétfő (Ciceró, 2010)

>!
zsuzsannabojtor

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

    Az udvarra vezető ajtó hirtelen kivágódott mögöttünk, mire mind megfordultunk. Cortez kirontott az ajtón, ami erősen visszacsapódott. Lélegzet-visszafojtva néztem rá. Az ajtóban állt, homlokába hulló sötét tincsei alól fürkészve nézett, és csak ennyit kérdezett:
     – Melyik szeptember 8.?
    Tudtam, miért kérdezi. A levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál beleestem.
     – Kilencedikben – mondtam halkan.
    Cortez hitetlenül elmosolyodott, megindult felém, és abban a pillanatban gondolkodás nélkül én is odaléptem hozzá. Körülbelül fél lépésre tőle megálltam, ő pedig megragadta a karom, és határozott mozdulattal magához húzott. Nem tudom, hogy ő csókolt-e meg engem vagy én őt, esetleg egyszerre történt. Nem ez a lényeg. A gyomromban lévő valamennyi pillangó felébredt, és vadul csapkodni kezdett, miközben a mellkasom úgy hullámzott, hogy alig álltam a lábamon. Forgott velem az egész világ, és végig azt kívántam, hogy soha ne érjen véget. Mintha csak megérezte volna a gondolatom, Cortez továbbra sem engedett el, hanem többször, egymás után megcsókolt, én pedig alig kaptam levegőt, és a boldogságtól majd szétrobbantam. Végül a homlokát az enyémnek támasztotta, és két keze közé fogta az arcomat.
     – Mennem kell – suttogta.
     – Tudom – fúrtam bele a tekintetem az övébe.
     – Megvársz? – kérdezte halkan.
     – Két és fél éve mást sem csinálok – feleltem, mire lehunyta a szemét, és újra megcsókolt.

409-410. oldal, December 20., hétfő (Ciceró, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: Antai-Kelemen Ádám (Cortez) · csók · Rentai Renáta
12 hozzászólás