!

Anne Frank naplója könyv

Richard Paul Evans: Kegyelem
Amy Gentry: Ki ez a lány?
Bartók Imre: Jerikó épül

Idézetek

>!
Gothic01 

Mindig rendesen kiírtam a szavakat, írásjeleket és nagybetűket is használtam, még akkor is, ha barátokkal cseteltem. Olvastam Anne Frank naplóját , és nem bírtam elviselni, mennyire rondának tűnik az írásom és a barátaimé azokhoz a mondatokhoz képest, amelyeket egy korunkbeli lány írt.

276. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anne Frank naplója · Julie Whitaker-Davalos
>!
p_m_linda

– Azt hiszem, kicsit olyan vagyok, mint Anna Frank – fogadott Grace, amikor hazaérve bemásztam a fakuckó ajtaján. A sarokban üldögélt, és egy kicsi, sárga, zárható könyvecskét tartott a kezében.
– Micsoda? – kérdeztem, ahelyett, hogy „kicsoda”, ami azonban mégsem volt teljesen oda nem illő, mivel fogalmam sem volt, miről beszél.
– Anna Frank.
Bólintottam, mintha értettem volna, kiről van szó. – Ő is a mi sulinkba jár?
Grace felnevetett. – Zsidó lány volt, aki elrejtőzött a nácik elől a második világháború ideje alatt. Nem olvastad a könyvet?
– Nem. – Életemben nem hallottam róla.
– A családját el akarták küldeni az egyik haláltáborba, ezért elrejtőztek egy ház hátuljában. A lány egész idő alatt naplót írt. Mint én.

219. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anne Frank · Anne Frank naplója · II. világháború · napló
Hirdetés
>!
vargarockzsolt P

Kafka rajong a kicsi és a parányi iránt, ugyanakkor sokszor egyetlen gesztussal lemondana az egész világról és a benne lévő dolgok összességéről. A per egyik döntő jelenetében, a börtönkáplánnal folytatott beszélgetés során K. ügyetlenül keresgél papírjai között – a várost akarta megmutatni egy olasznak, mintha ismerné –, mire a börtönkáplán szigorúan, egyúttal atyai gondoskodással rászól: „Hagyd a jelentéktelen dolgokat.”
A dolgok titka, hogy nem dolgok. Nem funkcionalitásukban jelentéktelenek, hanem annyiban, amennyiben elfedik lényegüket. A világ nyitott, a dolgok azonban zártak, és minden dolog – doboz. Sötét közömbösség, tartalom nélküli tolakodás. A tavak is dobozok, mindörökké vetkőztethető, nedves meztelenség. Minden nyíltság lehet még nyíltabb, ez a csöndes medencék és úsztatók néma szuggesztiója.
Gyerekként még tudható, hogy minden tárgy puha és cseppfolyós, és csak az érintésre szilárdul meg, ám ahogy telik az idő, ez a tendencia megfordul.
[…]
A dolgok összehúzódnak, ráncot vetnek, egyúttal belsejükbe csábítanak. Kialakul a szelencék, üres cigarettásdobozok, tejeszacskók, a katlanok, árkok és a fülkagylók iránti szenvedély. Anne Frank feljegyzi naplójában az asszonyt, akinek legféltettebb kincse a kalapbőröndje volt. A többiekkel sokáig találgatták, mi lehet benne, mígnem egy nap a bőrönd kinyílt, és kiderült, hogy egy éjjeliedényt rejt.

17-18. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anne Frank · Anne Frank naplója · Franz Kafka