!

Anne Elliot személy

Jane Austen: Meggyőző érvek
David Lodge: Helycserés támadás
!

Sally Hawkins


Idézetek

>!
Nagy_Jozsi

Anne észre sem vette a terem ragyogását, eszébe sem jutott törődni vele. Boldogsága belülről fakadt. A szeme ragyogott, sugárzott az arca; de mit sem tudott erről. Csak az elmúlt fél órára gondolt…

198. oldal, 20. fejezet (Ulpius-ház)

Kapcsolódó szócikkek: Anne Elliot
>!
Lady_L P

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Morris lendületbe jött, és rámutatott, hogy Mr. Eltonról az írónő burkoltan azt állítja, hogy impotens, mert annak a ceruzának, amelyet Harriet Smith elvett tőle, nem volt bele; azután a Meggyőző érvek-ben, amikor Wentworth kapitány fölemelte Waltert, a kis csirkefogót Anne Elliot válláról… Felkapta a szöveget, és átéléssel olvasta:
– „Ám egy perc se telt bele, és Anne megszabadult tőle… valaki könyörtelenül elvitte onnan. Anne csak aztán ébredt rá, hogy Wentworth kapitány lépett közbe. Ez úgy meglepte, hogy megrohanták az érzések, elakadt a szava, még köszönetet sem tudott mondani. Mást nem tehetett, egészen a kis Charles fölé hajolt, hogy az érzelmeit csillapítsa.” Na, ehhez mit szólnak? – fejezte be nagy tisztelettel. – Ha ez nem orgazmus, akkor mi? – Fölnézett, és három döbbent arcot látott.

270. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anne Elliot
5 hozzászólás
>!
Neysa

Lehetséges, hogy a férfiak érzelemvilága többet bír, erősebb – felelt Anne –, de ugyanezen analógia alapján illetékesnek érzem magam arra az állításra, hogy a miénk viszont gyengédebb. A férfi robusztusabb, mint a nő, ám nem hosszabb életű; ez alátámasztja érzelmi kapcsolataik tartósságára vonatkozó nézetemet; és bizony nagyon nehéz volna maguknak, ha nem így lenne.

Kapcsolódó szócikkek: Anne Elliot
>!
Anne_Wolf

Mondja meg nekem, ha írtam volna kegyednek az 1808-as esztendőben, amikor néhány ezer fonttal visszatértem Angliába, és kineveztek a Laconiára, válaszolt volna a levelemre? Röviden szólva, megújította volna akkor az eljegyzést?
– Hogy megújítottam volna-e? – Anne csupán ennyit válaszolt, ám hangsúlya mindent elárult.
– Jóságos isten -kiáltotta a kapitány –, megtette volna!

266. oldal Ulpius ház könyvkiadó

Kapcsolódó szócikkek: Anne Elliot · Wentworth kapitány
>!
Sziszandria P

– Véleményem szerint, Mr. Elliot, a jó társaság okos, tájékozott emberek társaságát jelenti, akiknek sok mondanivalójuk van; én ezt nevezem jó társaságnak.
– Kegyed téved – felelte a férfi szelíden. – Ez nem jó társaság, hanem a legjobb. A jó társasághoz csupán születés, műveltség és jó modor szükségeltetik, és ami a műveltséget illeti, annak nem kell nagynak lennie.

159-160. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Anne Elliot · Mr. Elliot
Hirdetés
>!
Ritti

Most hát ugyanazon a pamlagon ültek, mert Mrs. Musgrove készséggel adott helyet a kapitánynak – csak Mrs. Musgrove választotta el őket egymástól, bár válaszfalnak nem volt éppen jelentéktelen. A hölgy ugyanis meglehetősen terebélyes volt: az a típus, mely természeténél fogva inkább a kedélyesen vidám megnyilatkozásokra hajlik, semmint elérzékenyülésre és mélabúra; feltehetjük, hogy jótékonyan fedezte az Anne karcsú alakján, tűnődő arcán eluralkodó feszültséget, Wentworth kapitány viszont elismerést érdemel, amiért önuralommal végighallgatta az anya terjengős sóhajtozását egy olyan fiú sorsán, akivel, amíg élt, nem törődött senki.

72. oldal, Nyolcadik fejezet (Európa, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: Anne Elliot · Mrs. Musgrove · Wentworth kapitány
>!
Ritti

Wentworth kapitány felállt, odasétált a kandallóhoz, bizonyára azzal a céllal, hogy hamarosan továbblépkedjen, s aztán már kevésbé nyilvánvaló szándékossággal Anne mellett foglaljon helyet.

230. oldal, Tizedik fejezet (Európa, 1980)

Kapcsolódó szócikkek: Anne Elliot · Wentworth kapitány
>!
kte

Sir Walter két lányával és Mrs. Clay-vel társaságukból elsőnek érkezett a koncert helyszínére; és mivel meg kellett várniuk Lady Dalrymple megjelenését, a nyolcszöglegű terem kandallója közelében helyezkedtek el.

185. oldal, Nyolcadik fejezet, Második könyv

Kapcsolódó szócikkek: Anne Elliot · Mr. Elliot · Sir Walter Elliot
>!
kte 

Megújulnak-e vajon a régi érzelmek? Majd elválik; ámbár hogy mindkettőjük emlékezetében felfrissült a múlt, ahhoz nem fért kétség; elkerülhetetlenül felbukkant újra; a kapitánynak akaratlanul is meg kellett említenie eljegyzésük évét ama kis beszámolók során, melyek elől a társalgásban nem térhetett ki.

67. oldal, Nyolcadik fejezet, Első könyv

Kapcsolódó szócikkek: Anne Elliot · Wentworth kapitány