Annalía Llorente személy
Idézetek
– Ne légy ostoba. Egy zsoldos nem írogat szerelmes leveleket, és különben is, mit írt volna? „Anna… szeretlek… grrr”?
350. oldal
Hirtelen az ajkához kapta a poharat, a kezét és a fejét egyszerre döntve hátra. A tűz egyetlen hosszú rohamban végigszaladt a torkán. Az illendőség úgy kívánta, hogy hagyja abba. Csakhogy az illendőség egyre messzibb került tőle. Folytatta, míg az utolsó csepp is kiürült a pohárból.
Legyőzve a késztetést, hogy levegő után kapkodjon, dacosan meredt a férfira könnybe lábadt szemével, aztán visszafojtott egy köhögést, amit finom torokköszörüléssé szelídített.
– Egy nő, aki szereti a whiskyt – szólalt meg a skót, miközben töltött neki még egyet. – Vigyázzon, Annalía, még magába találok szeretni.
– Ezek szerint egyetlen elvárása az asszonyától, hogy bírja a whiskyt.
– Úgy bizony, de csak az után, hogy járjon felegyenesedve.
– Hát persze, nyilván azért jött, hogy megtekintse a… – Elhallgatott, és tanácstalanul vakargatta a fejét, aztán, mint akinek fény gyúlt az agyában: – Most jut eszembe, mintha nem lenne itt semmi látnivaló!
S vannak, akik még csodálkoznak, hogy Annalía honnét meríti a szarkazmusát.
– Meg kell állítanunk őket – mondta Olívia.
– Meg fogják ölni egymást! – kiáltotta Annalía.
– Nem fogják.
Ethan úgy beszélt, hogy Annalía nem tudott nem hinni neki. Valamennyire meg is nyugodott, mígnem a férfi hozzátette: – Court kicsinálja.
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Én férfi vagyok, maga nő, és párzani akarok magával. Szokjon hozzá.
139. oldal
Aleix éles, intő pillantást vetett felé, amiben a lány [Olivia] leplezetlen örömét lelte, aztán odébb sétált, hogy szemrevételezzen egy értékes vázát. Annalía gyanította, hogy a váza rövid időn belül a kocsijukban lesz.
330. oldal