Anna Whitt személy

– Hogy te kétszer láttad a hátsómat. Én viszont egyszer sem a tiedet.
Zavartan ingattam a fejemet. Égett az arcom, és már sehogyan sem akart eltűnni róla a pirosság.
– Na, muti! Csak egy pillanatra.

– Szóval, skacok – tapsolt Blake, aki a sarkán ringatta magát. Látszott rajta, hogy maga is mulat a megilletődöttségén. – Tudjátok, ugye, mit jelent mindez? Azt, hogy a mi kicsi Annánknak nem akármilyen éjszakája lesz.

Nesztelenül mögé settenkedem. Le merném fogadni, totál elmerülhetett a munkában, mert nem hallja meg. Hiába világosította fel a faterja a rá leselkedő veszélyről, továbbra is tesz rájuk. Örülhet, hogy csak én lopóztam a háta mögé, nem valami szatír.
Ekkor jövök rá, hogy ami őt illeti, tőlem is van mitől tartania.

124. oldal

Kinyújtottam kezem a késéért. Ezúttal készségesen halászta elő az övéből, aztán kezembe adta az ónix markolatot. Térdeplő helyzetemből szemügyre vettem egy madarat ábrázoló fafaragást, amely a korlátot díszítette úgy hat méterre tőlem. Kiengedtem ujjaim közül a hűvös pengét. Ahogy átsüvített a légen, mintha sűrű szárnycsattogást hallottunk volna, majd tompa puffanással állt bele a madár fejébe.
– Apám! – kiáltotta Blake.
Alólam, Kaidan irányából vörös felhő gomolygott felém, ám csak a másodperc törtrészére, hogy azt sem tudtam, nem a képzeletem játszott-e velem. Döbbenten néztem le rá.
– Te megmutattad a színeidet!
– Dehogy mutattam!
Feltápászkodott. Mind a ketten felálltunk.
– Mi van, mutogatós lettél? – esett Kaidannak Blake is.
Dugulj el! – förmedt rá Kai.

246. oldal

Egyfolytában Kaidan Rowe-n járt az eszem.

– Te… is felszállsz erre a gépre?
Totál össze voltam zavarodva.
– Nem, de ezek a tökfejek nem voltak hajlandók bemondani a nevedet. A mobilodat pedig kikapcsoltad.

– Különben pedig épp te beszélsz? Amikor olyan makacs vagy, mint egy öszvér!
Blake felröhögött, és Kai-ra mutatott.
– Épp most nevezett seggfejnek, haver.

– Dolgozott már ott? – kérdezte Patti.
– Folyamatosan nem. Csak hébe-hóba vetődtem oda. Vándorló hercegnek neveznek arrafelé.
– Úgy hangzik, mint egy rosszabbfajta country-dal – mondtam.

– Ezt próbáltam megértetni a papáddal is – mondta Kaidan.
– Nincs időnk valamirevaló ünnepséget összehozni, menyasszonyi ruhát varratni…
– Már bocs! Álljunk meg egy szóra!-emelem fel a kezem. – Semmire nincs szükségem ebből a cukormázból.A házasság érdekel, nem az esküvő.Ha szívből akarjuk, az sem izgat, ha pizsamában esküszünk.

140. oldal

– Basszus! – egy ideig elgondolkozott,aztán visszasuvasztotta a zsebébe az összecsukott bicsakot. – Csak nem azt akarod mondani, hogy apám jobban néz ki nálam?
Mi a manó?
– Apám, te beteg vagy! – nevetett fel Jay.
– Nem, csak kíváncsi – felelte ő fanyar félmosollyal.
– Jaj, Kaiden, ne csináld ezt! Még gondolni se tudnék rá úgy. Gonosz a tekintete. Rosszul lesz aki csak ránéz.
– Rosszul lesznek, de azért csípik a dolgot – vélte Jay. – Beindulnak attól, hogy vészélyesnek érzik.

205. oldal