Anna Stewart személy

Többé nem tehettek úgy, mintha minden rendben volna, mintha nem érintenék őket a világ dolgai. A háború elől nem menekülhettek el…

12. fejezet

– Légy erős! – mondta George, még mindig átkarolva őt.
Erős. Olyan könnyűnek tűnt ezt a szót kimondani békeidőben, amikor a nagy gondok csak a szerelmek, az elszakadt ruhák, az időjárás, vagy az iskolai házi feladatok voltak.

13. fejezet

Szüksége volt szövetségesre. Ellensége volt már épp elég.

526. oldal, 33. fejezet - Anna

Már nem volt úrilány, már nem érdekelték a szabályok, nem érdekelte a jó híre, csak az, hogy szerethesse ezt a férfit.

633. oldal, 40. fejezet - Anna

A tömeget figyelte: a búcsúzkodókat, a fiatal lányokat, szülőket, gyerekeket, ahogy a vonatok ablakán csüngenek, hogy minél tovább nyújtsák a pillanatot remélve, hogy így elkerülhetik az egyébként elkerülhetetlen veszteséget, hogy szeretteiket elnyelje a háború kegyetlensége.

– Azt gondolod, hogy Henry nem jó úton halad? – kérdezte Anna.
– Azt gondolom, hogy ha az ember túl távolra sodródik a valódi céljaitól, akkor idővel megfeledkezik róluk – válaszolta George.
– Élvezheti a mostani életét anélkül, hogy elfelejtené Sarah-t. Hisz mindent érte csinál – védte meg Anna romantikus lelkesedéssel Henryt.

228. oldal

– Azt gondolod, hogy Henry nem jó úton halad? – kérdezte Anna.
– Azt gondolom, hogy ha az ember túl távolra sodródik a valódi céljaitól, akkor idővel megfeledkezik róluk – válaszolta George.
– Élvezheti a mostani életét anélkül, hogy elfelejtené Sarah-t. Hisz mindent érte csinál – védte meg Anna romantikus lelkesedéssel Henryt.

228. oldal

– Miért nem mész oda? – kérdezte Anna. – Talán félsz?
– Úgy nézek ki? – méltatlankodott Henry és hátat fordított a terem túl felének.
– Pontosan úgy – vigyorodott el Anna. – Nem várhatod, hogy ő jöjjön ide. Egy úrilány nem fut a férfiak után – folytatta komolyan.
Henry felvonta a szemöldökét, és mosolyogva megcsóválta a fejét.
– Az iskolában tanulod ezeket a bölcsességeket?

Engem senki sem vár odahaza. Már azt sem tudom igazán, hol is van az a haza.

635. oldal, 40. fejezet - Anna

– Tudsz te kártyázni? – kérdezte Charlotte aggodalmasan.
– Hát persze – válaszolt Henry méltatlankodva. Annak idején épp eleget játszottak a Stewart ház személyzetével esténként, vagy a Carolina II fedélzetén, hogy erre a kérdésre magabiztosan igent tudjon mondani. Letette a poharat a legközelebbi kis asztalra, megigazította a frakkját, majd elindult a gróf után.
– Én előre félek – súgta oda Anna Charlotte-nak.
– Ezt hallottam! – szólt vissza Henry az ajtóból, de tovább nem foglalkozott a két lánnyal.