Anna O'Brien személy
Idézetek
Egy lapot és egy tollat adott a férfi kezébe.
– Ez meg mi? Nincs itt valami rendes írószerszám?
– Ebben a tollban egy golyó forog, az osztja el a tintát. Új.
– Nem fogok ezzel az újmódi szamársággal írni. Nincs egy rendes töltőtolla?
Sokan voltak bizalmatlanok az újításokkal szemben, de Anna legjobb barátja a Szabadalmi Hivatalban dolgozott, így újítások egész tárházához fért hozzá, még azelőtt, hogy azok piacra kerültek volna. Az új tollak még kissé bumfordiak voltak ugyan, de Anna szerette kipróbálni az új találmányok prototípusait.
– Hozhatok önnek vésőt és agyagtáblát, ha azt jobban szereti. Ha jól emlékszem, a múzeumban van még néhány.
33. oldal
Anna tudta: az ő hivatása nem más, mint hogy könyvekkel foglalkozzon, és segítsen másoknak megfejteni a bennük rejlő titkokat.
6. oldal
Senkiben sem bízott, aki a könyvtárak ellen szavazott.
24. oldal
– Hiányzott nekem – mondta a lánynak.
Anna bólintott és megkérdezte.
– Miért?
Mert szüksége volt a remek eszére és kedvességére, meg a határtalan optimizmusára. Arra, hogy Anna szárnyaló álmai őt is megihlessék, a különcségei pedig szórakoztassák. Egész álló éjjel, napfelkeltéig szeretett volna irodalomról és költészetről fecsegni vele.
236. oldal
Ki gondolta volna, hogy ez a feltűnősködő, arrogáns ember ugyanazokat az értékeket tiszteli, mint ő? Persze nem kellett volna ezen meglepődnie, hiszen a képviselő képes volt megvásárolni egy vasúti kocsit és megtölteni könyvekkel, hogy utazó könyvtárat létesítsen. A férfi letette a fém katalógusrudat, és megérintette Anna kézfejét. Csak az ujjbegyével, de ez az apró érintés is elég volt ahhoz, hogy egész testében megborzongjon.
– Nem vagyunk olyan különbözőek, mint hiszi, O'Brien. Ön katedrálist akar a könyveinek, én pedig egy hegyekbe tartó vasúti kocsira költöm a vagyonom. A csomagolás ránézésre ugyan más, de mindketten ugyanazt a dolgot dédelgetjük. A papírlapra írt szavak egyedülálló varázsát.
149. oldal
