Anna Green személy
Idézetek
– Noah? – búgta.
– Anna – felelte ő szenvtelenül.
A csaj lapozgatni kezdett a füzetben, és hallottam, ahogy a suttogás mormolássá erősödik, aztán valaki hangosan felröhögött a kunyhó túloldalán, de utána csönd lett. Anna szép lassan lapozott, és akár egy gonosz tanító néni, olyan szögben tartotta a füzetet, hogy az összegyűlt tömeg a lehető legjobban ráláthasson. Muszáj volt, hogy mindenki vethessen egy hosszú, ábrándos pillantást a megszégyenülésemre.
– Ez itt annyira hasonlít rád – búgta Noah-nak, és hozzásimult.
– Hát igen, nagyon tehetséges a csajom – felelte Noah.
Megállt a szívem.
Annának megállt a szíve.
Mindenkinek megállt a szíve. Egy árva szúnyog zümmögése is obszcénnak hangzott volna a csöndben.
– Na ne már – suttogta végül Anna, de még ez is elég hangos volt, hogy mindenki meghallja. A csaj egy centit sem mozdult.
Noah vállat vont.
– Beképzelt hülye vagyok, és Mara a kedvemben jár. – Rövid szünet után hozzátette: – Csak annak örülök, hogy nem a másik vázlatfüzetre tetted rá a mohó kis mancsodat. Na, az kínos lett volna. – Ajka gúnyos mosolyra húzódott, és leszállt a piknikasztalról, amin ült. – De most már kurvára szállj le rólam! – közölte higgadtan a döbbenettől elnémult Annával,
miközben eltolta magától, és durván kirántotta a kezéből a vázlatfüzetet.
És odasétált hozzám.
– Menjünk! – mondta finoman, miután mellém lépett. Teste óvón súrolta a vállamat meg a karomat. Aztán felém nyújtotta a kezét.
172. oldal, 23. fejezet
– Amit te nem tudsz, Anna, azt hosszabb lenne felsorolni, mint a South Beach-i nemibeteg-gondozó pácienseinek névsorát – vágta rá Jamie, és nagyon meglepett, hogy a hangját hallom. – Bár abban biztos vagyok, hogy aki csak megdöntött téged, az mind szerepel azon a listán.
283. oldal, 38. fejezet
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Ez itt annyira hasonlít rád – búgta Noah-nak, és hozzásimult.
– Hát igen, nagyon tehetséges a csajom – felelte Noah.
Megállt a szívem.
[…]
– Beképzelt hülye vagyok, és Mara a kedvemben jár. – Rövid szünet után hozzátette: – Csak annak örülök, hogy nem a másik vázlatfüzetre tetted rá a mohó kis mancsodat. Na, az kínos lett volna. – Ajka gúnyos mosolyra húzódott, és leszállt a piknikasztalról, amin ült. – De most már kurvára szállj le rólam!
172. oldal
Kézen akartam fogni Noah-t, és szembe akartam köpni Annát, és tökön akartam rúgni Aiden Davist. Végül a civilizáltság nyert, és miután minden egyes idegszálamat megerőltettem, hogy reagáljon az agyam által küldött jelre, Noah kezébe tettem az enyémet. Mintha elektromos áram futott volna végig az ujjaimtól a görcsbe rándult gyomromig.
És ennyi volt, ilyen egyszerűen lettem én teljesen, totálisan és abszolút:
Az övé.
172-173. oldal
– Ami azt illeti, a múlt héten összefutottam Annával, amikor anyám elrángatott magával bevásárolni. A csaj meg sem ismert.
– Mondtál neki valamit?
– Udvariasan azt javasoltam, hogy hajtson szakadékba.
– Te nem szoktál zuhanyozni?
Tényleg jó kis testszagom lehetett a reggeli sprintelés után, de nem voltam Anna szemétkedésére hangolva. Ma nem. Kinyitottam a számat, hogy jól megmondjam a csajnak a magamét.
– Én sokkal, de sokkal jobban kedvelem az enyhe testszagot a túl sok parfüm bűzénél, te nem, Anna?
Ez a hang csak Noah-é lehetett. Megfordultam. A srác mögöttem állt, alig észrevehetően mosolygott.
Anna kék szeme elkerekedett. Arckifejezése ördögiről ártatlanra váltott. Mintegy varázsütésre, bár az csakis gonosz varázslat lehetett.
– Hát, ha nincs más lehetőség, Noah, csak ez a kettő, akkor egyetértek. De nekem egyik se jön be.
– Én nem úgy érzem – közölte Noah.
77-78. oldal, 12. fejezet