Anja személy

– Anja, muszáj mindenkinek elmondanod a titkaimat? – csattant fel ingerülten, és tenyerével a szék karfájára csapott. – Rendben van! Ha te árulkodsz, én is! Anja süllyesztette el a Titanicot, csak mert jéghegyekkel támadt kedve játszadozni.
Anja összeráncolta a homlokát és csípőre tette a kezét. – William kandallóját a saját péniszéről mintázott bronzszobor díszíti.
A férfi egyáltalán nem szégyellte el magát. sőt inkább újabb ihletett kapott: – Anja pár éve ellátogatott a Szűz- szigetekre, melyet ezután a helyiek simán Szigeteknek kezdtek hívni.
– William a saját arcképét tetováltatta a hátára. Azt mondja ezért, mert a háta mögött állókat sem akarja megfosztani a saját szépségének látványától.

168. oldal (Ulpius-ház Könyvkiadó, 2011.)

– Ez illik a szemed színéhez. Legalábbis az egyikhez.

224. oldal, Nyolcadik fejezet (Ulpius-ház, 2010)

– Nem találsz vonzónak, virágszálam?
Lucien szeme sarkában megrándult egy izom.
– Nem ez a nevem.
– Jól van. Akkor nem találsz vonzónak, cukorfalat?

27. oldal

Hirtelen megkordult a harcos gyomra. A szájához emelt egy darab pitét, és beleharapott. Egyszerűen tökéletes volt.
– Te sütötted? – kérdezte Lucien, aki képtelen volt elképzelni Anját, amint a konyhában robotol.
– Istenek, dehogy. Loptam.

213. oldal

– Az istenek szerelmére, csinálj már valamit a hajaddal!
– Vágjam le?
– Borotváld le – javasolta Lucien, de abban a pillanatban szomorúan konstatálta, hogy Anja valószínűleg még ezzel sem veszítene a vonzerejéből. Összpontosíts! ……

– Tényleg? – kérdezte meglepetten Anja. – Azt akarod, hogy leborotváljam, mint az a jóképű hadvezér, Vin Diesel?
Ki az isten az a Vin Diesel? És miért támadt Lucienben erős vágy, hogy végezzen vele? Végül csak annyit mondott: – Igen.

270-271. oldal

Anja nekibátorodott, és gyorsan folytatta:
– Egyszer jelmezbálba mentem, és ördögnek öltöztem. Nem hangzik valami őrültségnek, de ez 1819-ben történt, úgyhogy elég nagy felbolydulás volt, képzelheted. Amikor megkértem a Hogyishívják bárót, hogy adja el nekem a lelkét, megpróbált leszúrni egy kenőkéssel.

415. oldal

– Hol a könyvem, asszony?
– Hol az ölelésem, papamaci?
– Ez az a William, aki őrületbe kergette Lucient, amíg Anja a kulcs elvesztését próbálta kiheverni? – kérdezte Ashyln, miközben Maddox mögé lépett, és átkarolta. – És miféle könyvről van szó?
– Az a William-mondta Maddox, és orrával megcirógatta Ashyln arcát. – A könyvet viszont én sem értem. Ránézésre nem tűnik valami nagy könyvmolynak a fickó. És mi az az LLB?
– Legeslegjobb barátok.

" – Sabin haver!- mondta ez a semmirekellő, talpra ugrott és szégyentelenül elvigyorodott. – Éppen rólad beszélgettünk! De azt nem mondhatnám, hogy nagyon örülök neked!
– Nem, és hamarosan semmit sem mondhatsz majd. Gwen, menj vissza a szobámba!
Anja védelmezően William elé ugrott. – Idefigyelj, Sabin. Nem csinált semmit, teljesen veszélytelen. Félhülye szegény, ezt te is tudod jól. William ahelyett, hogy bátram Sabin elé állt volna, az istennő mögé bújva integetett pimaszul a harcosnak, mintha szándékosan cukkolni akarná: – Igenis veszélyes vagyok! Gwen gyönyörű, és én már rég nem voltam nővel. Lássuk csak mikor is? Úgy pár órája is megvan!

174-175. oldal

Ebben a pillanatban Strider robbant be a szobába, kardját magasan a feje fölött tartva.
– Aki bújt, aki nem, jövök – kiáltotta, majd körbepillantott a siralmas állapotú szobán.
A tekintete végül megakadt a láncon.
– Mi az isten történt? Az egész ház szét van verve.
– Rakd azt el – intett Lucien az állával Strider kardja felé. – Kicsit összeverekedtünk Anjával.
– És aztán nekilátott megkötözősdit játszani?