Anita Bloom személy
Idézetek
Bloomné betette a könyvjelzőt oda, ahol éppen tartott, s kezével a kislámpa felé nyúlt, hogy lekapcsolja végre.
– Kérdeztél valamit. Kiről beszéltél?
– A francia illusztrátorról.
– Morice Moreau-ról?
– Igen, róla. Milyen ember volt?
[…]
– Nagyon eredeti egyéniség volt, semmiféle elvárásnak nem akart megfelelni – felelte anyja, és nyakig betakarózott. – Gyerekkönyveket illusztrált.
– Tényleg? Milyen gyerekkönyveket?
– Főleg olyanokat, amelyek utazásról szólnak. Például a Gulliver utazásait. Ismered?
– Amelyikben Lilliput van, meg az óriások szigete?
– Igen. És Mandeville lovag utazásaihoz is készített rajzokat, meg Marco Polo útleírásaihoz.
– Ő az a velencei utazó, aki járt Kínában.
– Pontosan!
38-39. oldal
→ |
---|
Jason apró csomagot halászott ki a bogyók alól: az ősrégi zsírpapírba néhány, csilingelve egymásnak ütődő tárgy volt becsomagolva. A csomagoláson Bowen doktor szabályos kézírásával a következő felirat állt: Álomital. A belsejében két aprócska, sáfrányszínű folyadékkal teli fiolát találtak.
– Nézzük bele a többibe is… – mormolta hitetlenkedve Anita.
Az orbáncfüves tégelyben négy kicsi flakont leltek, a következő felirattal: Gyors Ébredés Itala. A vérontófű tartójában pedig néhány adag Hasfájdító Szérum lapult.
94. oldal
Anita anyukája ott volt fenn, épp a tető alatt. Festéktől és krétaportól maszatos munkaruhában. Szőke haját műanyag sisak védte, s óriási sárga védőszemüvegében leginkább egy ronda bogárra emlékeztetett.
A nő restaurátor volt. Pár hete kapta új megbízatását, hogy restaurálja ezt a festményekkel teli régi házat. Türelmesen dolgozott, egyik faltól a másikig haladt, késekkel, vésőkkel és desztillált vízzel átitatott vattapamacsokkal felszerelkezve. Kaparta, vakarta, tisztította a falakat, s lassan újra napvilágra varázsolta a freskókat. Legalább egy évbe telik, míg rendbe hozza az egész házat.
Anita pedig addig vele marad.
A lány örült, hogy Velencébe költöztek, nagyon szerette az öreg házban tanulással töltött délutánokat. A ház nem volt az övék, de anyukája munkájának köszönhetően Anita kicsit szinte már… a család otthonának tekintette.
8-9. oldal
– Tudod, mit fogunk csinálni? – kérdezte, és odanyújtotta Anitának a kekszet. – A torkosságát kihasználva fogjuk lépre csalni.
– Szerinted már megint elbújt valahová?
Tommi bólintott.
– Biztos vagyok benne. De, ahogy a nagyi mondaná, egyetlen macska sem tud ellenállni a vaníliás sütinek.
15. oldal
– A p-probléma?
– Pontosan. A probléma. Morice Moreau egykor problémát jelentett. Ulysses Moore egy jelenleg is létező probléma. A fordítójából is probléma lehet, még ha pillanatnyilag nem is túl nagy probléma. Te és a barátnőd még a legkisebb problémánál is kisebb probléma vagytok. Egyszóval, amint láthatod, a helyzeted nem annyira kétségbeejtő.
65. oldal
Anita hagyta, hogy Jason és Rick az elefántcsontkapuhoz vezessék. A hollós kulcsot a zárhoz közelítette, beleillesztette és elfordította.
Klakk! hallatszott, és az ajtó könnyedén kinyílt.
– Szentisten… – motyogta a lány. – Kinyílt.
Az ajtórésen át mélységes sötétség látszott.
Eközben az eső csendesen áztatni kezdte a Haldokló Falu épületeit.
248. oldal
– Most jut eszembe… – szólalt meg Anita. – Még nem is tudom a nevedet.
A rajzolt nőalak hallgatott egy percig, mielőtt válaszolt volna.
– Nincs többé nevem. Hívj Utolsónak, ha akarsz.
Anita egy pillanatra elvette az ujját a papírról.
– Az utolsó, de kik közül?
A nő felkacagott, de olyan hangosan, hogy azt a könyvön kívül is hallani lehetett.
– Túl sokat kérdezel, Anita Bloom. Túl sokat!
224. oldal