Anita Blake személy
Idézetek
Most először fordult elő velem, hogy amikor az este folyamán kellett volna, nem vettem elő a keresztemet. A fegyvereimre hagyatkoztam, és nem a hitemre. Ez szomorú.
203. oldal
Úgy fest, míg a leopárdokból barátságos, összetartó bandát igyekeztem faragni, én lettem köztük a legbarátságosabb és -összetartóbb. Az én agyamig jutott el végre, hogy nem minden segítő kéz fenyegeti az imádott függetlenségemet. Meg az is, hogy a testi közelség nem feltétlenül csapda vagy hazugság.
56. oldal, 5. fejezet
Sigmund, my penguin sleeping buddy for years, had pride of place on the chair, but he didn’t sleep in the bed anymore. I had enough living, breathing comfort objects; I didn’t need stuffed animals anymore, now that I had the real thing.
I’d learned that when you’re king you can’t always go slaying the dragons, because if the king dies the kingdom needs a new king, and the next one may be a real bastard. I risked myself enough as a U.S. Marshal; I wasn’t allowed vendettas.
“No.” I said, and the no was very firm, very certain. I’d actually made a waitress cry once by saying no.
Where do you go to meet Fey in Dublin, Ireland? A pub, of course.
“I swear to you, Anita, you are unique in a lot of ways.”
“Unique is usually a polite way of saying weird.”
He grinned, gave a little laugh. “Well, that, too, but weird isn’t always
bad.”
I smiled. “No. No, it’s not; in fact, sometimes weird is exactly what you
need.”
“I’m a vampire and you’re a necromancer. I think weird is where we
start.”
2. fejezet
Elővettem a plüsspingvinemet, Sigmundot. Az utóbbi időben szinte mindig a gyalogcsőrössel osztom meg a párnám. Na ja, minden lánynak kell valami nagy és szőrös, szorongatási célzattal.
209. oldal
Irving szerint Richard depis, mintha valami sötét izé rágná a lelkét. A sötét izé száz százalékig az én saram. Miszlikbe törtem a szívét, és aztán még a busman ropogóst is eljártam rajta.Pedig nem akartam semmi rosszat. A szándékaim jók voltak, de ugye tudjuk, mi van kikövezve jó szándékkal.
46. oldal, 5. fejezet