angol fogalom

Christopher Isherwood: Isten veled, Berlin
Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen
Ken Follett: Kulcs a Manderley-házhoz
Peter Mayle: Egy év Provence-ban
Umberto Eco: A rózsa neve
Margaret Landon: Anna és a király
Kathy Reichs: Minden napra egy halott
Rejtő Jenő (P. Howard): A fehér folt
William Golding: A Legyek Ura
Robert Merle: Íme, a király!
Douglas Adams: A lélek hosszú, sötét teadélutánja
Viktor Pelevin: A Metamor Szent Könyve
Agatha Christie: Halál a felhők fölött
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
Alexandre Dumas: Húsz év múlva
Lénárd Sándor: Egy nap a láthatatlan házban
George Bernard Shaw: Pygmalion
Werner Heisenberg: A rész és az egész
Soós Viktória: Japán turistaszemmel
Romain Gary: Lady L.
James Hilton: A Kék Hold völgye
E. M. Forster: Út Indiába
P. G. Wodehouse: The Adventures of Sally
George Orwell: Hódolat Katalóniának
Henry James: Daisy Miller / London ostroma
Kenneth Roberts: Északnyugati átjáró
Mahátma Gandhi: Önéletrajz
Agatha Christie – Charles Osborne: Feketekávé
Agatha Christie: Az álmok háza
Borisz Akunyin: A koronázás
George Orwell: Csavargóként Párizsban, Londonban
Bertolt Brecht: A háromgarasos regény
Douglas Preston – Lincoln Child: A halál tánca
Klaniczay Gábor (szerk.): Európa ezer éve: a középkor I-II.
Samuel Beckett: Előre vaknyugatnak
Edgar Wallace: Sanders a folyam ura
William Blake: William Blake versei
Ernest Hemingway: Vándorünnep / Tavaszi zuhatag / Az ötödik hadoszlop / Cikkek, vallomások
Kerstin Gier: Smaragdzöld
André Maurois: A hallgatag Bramble ezredes
Ralph Waldo Emerson: English Traits
Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve
Charles Dickens: Közös barátunk
Mark Pryor: A könyvárus rejtélye
Ben Aaronovitch: London folyói
Ben Aaronovitch: Soho felett a hold
Jeffrey Archer: Erősebb a kardnál
Claire North: Harry August csodálatos élete
Szerb Antal: A világ sokkal több…
Agatha Christie: Karácsonyi krimik
Edward Rutherfurd: New York
Csabai László: Szindbád, a forradalmár
Joseph R. G. DeMarco (szerk.): A Study In Lavender
Arthur Conan Doyle: A Fehér Sereg
Sylvain Neuvel: Ébredő istenek
Zachary Mason: Void Star
Haász Irén: Pipacs-versek
Alexander McCall Smith: Találkozzunk Toscanában!
G. K. Chesterton: A Szökevény Kocsma
Rose Tremain: Zene és csend
Garth Ennis: John Constantine, Hellblazer: Káros szenvedélyek
Joseph O'Connor: Árnyjáték
Nick Hornby: Olyan, mint te
Agatha Christie: Adventi krimik
Mónica Gutiérrez: A Holdsugár könyvesbolt rejtélyei
Agatha Christie: Szerelmi bűnügyek

Idézetek

krlany IP>!

– Szeretem a mérges angolokat – mondta Poirot. – Mulatságosak. Minél jobban kijönnek a sodrukból, annál kevésbé képesek parancsolni a nyel­vüknek.

Harmadik rész - Poirot hátradől a székben és gondolkozik, Hetedik fejezet - Kicsoda Mary Debenham?

Kapcsolódó szócikkek: angol
Chöpp >!

    – A férje kijött a sodrából?
    – Egy angolnál honnan lehet tudni?

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: angol
sophie P>!

– Ön angol Beckett úr?
– Éppen ellenkezőleg.

379. oldal - Utószó

Kapcsolódó szócikkek: angol
1 hozzászólás
miriel>!

Egy rémisztő pillanatig azt hittem, megölel, de szerencsére mindkettőnknek időben eszébe jutott, hogy angolok vagyunk. Azért nem sok kellett.

342. oldal

Kapcsolódó szócikkek: angol
Sli P>!

    A HÁZIASSZONY. No, csakhogy itt van, Nepomuk! Kinyomozta már, ki ez a lány, ez a Doolittle kisasszony?
    NEPOMUK. Mindent kinyomoztam: csaló.
    A HÁZIASSZONY. Csaló! Csak nem?
    NEPOMUK. Igenis, az. Engem nem szed rá. Kizárt dolog, hogy Doolittle-nek hívják!
    HIGGINS. Miért?
    NEPOMUK. Mert Doolittle angol név. Ez a lány pedig nem angol.
    A HÁZIASSZONY. Az lehetetlen! Tökéletes az angol kiejtése.
    NEPOMUK. Túlságosan is tökéletes. Tud mutatni, asszonyom, egyetlen született angolt, aki tökéletesen beszél angolul?! Csak külföldiek beszélnek hibátlanul, akiket megtanítottak rá.
    A HÁZIASSZONY. Igen, valósággal megrémített, ahogy azt mondta: nagyon örvendek. Volt valamikor egy tanárnőm, az beszélt így – halálosan féltem tőle. De hát ha nem angol, akkor miféle?
    NEPOMUK. Magyar.
    MIND. Magyar!
    NEPOMUK. Magyar. Királyi vér. Én is magyar vagyok. Szintén királyi vérből.
    HIGGINS. Megszólította magyarul?
    NEPOMUK. Meg. De nagyon okosan viselkedett. Azt felelte: „Kérem, beszéljen angolul; franciául nem tudok.”

75-76. oldal, Harmadik felvonás (Új Magyar, 1956)

Sli P>!

Poirot siránkozott a társadalmi kötelezettségek miatt, és a magány iránti szenvedélyét hangoztatta, ám valójában óriási élvezetét lelte az efféle alkalmakban. Roppantul élvezte, ha körülrajongják, ha ő az est fénypontja. Ilyenkor valósággal dorombolt! Tanúja voltam nemegyszer, amint rezzenéstelenül fogadta a legfelháborítóbb bókokat, mint ami kijár neki, és olyan öntelt kijelentéseket tett, amelyeket én pirulás nélkül még csak ismételni sem merek.
Olykor vitatkozott velem a témáról.
– De hát, barátom, én nem vagyok angolszász. Miért is volnék képmutató? Si, si, ezt csinálják maguk valamennyien. A pilóta, aki nehéz bravúrt hajt végre, vagy a teniszbajnok – csak szerényen elfordítja a fejét, és olyasmit motyog a bajsza alatt, hogy „ugyan, ez semmiség”. De a lelke mélyén valóban így gondolja vajon? Egy pillanatig sem. Másnál ugyancsak csodálná a hasonló teljesítményt. Mivel pedig józan ember, csodálja önmagánál is. De a neveltetése megakadályozza, hogy ezt ki is nyilvánítsa. Én, én nem vagyok ilyen. A tehetséget, amely bennem megvan, másban is üdvözölném. No persze, az én területemen senki sincs hozzám fogható. C’est dommage! Nagy kár! De ha már így van, minden képmutatás nélkül beismerem, hogy nagy ember vagyok. Szokatlan mértékben megvan bennem a rend, a módszer, a pszichológia. Egyszóval – Hercule Poirot vagyok! Miért is vörösödnék el, és dadognék és hebegnék, hogy ó, igazából milyen ostoba is vagyok? Nem lenne igaz.

199-200. oldal, A bagdadi láda rejtélye (Európa, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: angol · Hercule Poirot · képmutatás
Sli P>!

– Engedjünk be egy kis friss levegőt. Nagyon meleg van itt.
– Á, maga olyan angol – mondta mosolyogva Poirot. – A jó kis friss levegőt sosem hagyná odakint. Nem! Azt feltétlenül be kell ereszteni a házba.
– Remélem, nem bánja? – kérdezte Richard.
– Én? – mondta Poirot. – Nem, dehogy. Felvettem az összes angol szokást. Mindenütt angolnak hisznek. – A kanapén ülő Hastings nem tudta elfojtani a mosolyát.

78. oldal, Nyolcadik fejezet (Európa, 2011)

Kapcsolódó szócikkek: angol · Arthur Hastings · Hercule Poirot
>!

– Maga néha szörnyen angol, Christopher. Nem tudom, tisztában van-e vele?
– Lehet, hogy maga piszkálja fel az angolságomat […]

242. oldal (Európa, 2008)

Kapcsolódó szócikkek: angol
Noro >!

– Végy egy gótot, hunt és egy vandált, vegyítsd őket, adj hozzá egy berber csavargót. Azután fogd ezt a lényt és részegítsd le, és már kész is van egy angol.

309. oldal (21. fejezet: Agostino Pisano kockára teszi a fejét)

Kapcsolódó szócikkek: angol
Dün P>!

Az angolok egy bizonyos típusa számára Shakespeare az ürügy, hogy soha ne kelljen a világ többi részével foglalkozniuk. Bizonyítja a nemzet felsőbbrendűségét.

300. oldal

Kapcsolódó szócikkek: angol · William Shakespeare