Anglia helyszín

134.
Minél kisebb az ország, annál hosszabb a himnusza. Angliáé a legrövidebb, San-Marinóé a leghosszabb.

45. oldal

1880-ban a brit kormány egy addig példátlan lépéssel törvénybe iktatta, hogy Nagy-Britanniában minden időbeosztásnak Greenwichet kell követnie. A történelemben először egy állam nemzeti időt vezetett be, és kötelezte lakosait, hogy egy végül is önkényesen kijelölt óra szerint éljenek a helyi időszámítás vagy a napkelte-napnyugta ciklus helyett.
Ebből a szerény kezdetből időrendek globális, a másodperc legapróbb töredékéig összehangolt hálózata fejlődött ki.

317. oldal

Folyamatosan özönlöttek, és fokozatosan kezükbe kaparintották Angliát kelettől nyugatig. Néha sikeres ellenállással is találkoztak. Az 500. év körül az egyik római brit vezér megvédte tőlük az ország nyugati részét, és az ő neve, melyet jóval később fedeztek fel a krónikások, szolgált Arthur király legendájának alapjául.
De mindezen vitéz kísérletek ellenére, melyekkel a régi római-brit világot próbálták fenntartani, a bevándorlók lettek, az első csoportjaik érkezését követő másfél évszázadon belül, az angol föld urai. A távoli nyugaton Walest, északon pedig Skóciát nem sikerült gyarmatosítaniuk. Egyebütt, néhány hely – és folyónév – például a Tamesisből eredő Thames, vagyis: Temze – kivételével nagy részben még a régi kelta és latin nyelv is kihalt. A gyarmat számos híres királysággá alakult: az angelek Northumbriában és Mercia belső területén telepedtek le, délen volt a szászok nyugati királysága: Wessex, középen Sussex bevű királysága, a régi Cantii félszigeten pedig Kent. Attól keletre, a folyótorkolaton túli hatalmas, mélyen fekvő területet két részre osztották: az északi felén voltak a kelet-angliai angelek; délen pedig Essex keleti szász királya uralkodott.

98-99. oldal, 3. fejezet - A keresztfa

Az elmúlt órában kitisztult az ég, a felhők eltűntek, hideg, csillagfényes téli éjszaka lett, s a csillagok közt egy rendkívüli látvány jelent meg a szemük előtt.
Csendben lebegett az égen, hosszú legyező alakban terült szét mögötte a farka. Rémülten néztek fel egész Európában, Írországtól Oroszországig, Skócia szigeteitől Görögország sziklás partjaiig a nagy, szakállas csillagra, és nem tudták, hogy mit jelenthet.
A korabeli krónikák 1066 januárjában pontosan feljegyezték a Halley-üstökös megjelenését. Az emberek indenfelé azt tartották, hogy ez valami szerencsétlenség előjele, hogy valamilyen nagy baj zúdul az emberiségre. Anglia oly sok oldalról fenyegetett szigetén különösen volt ok a félelemre.

166. oldal, 4. fejezet - A hódító

Tizenöt évvel korábban egy obskúrus kis szerzetes, Luther Márton megkérdőjelezte a katolikus egyház tekintélyét, emiatt az egész nyugati kereszténység két állig felfegyverzett táborra szakadt. Keleten és északon, Németalföldön, továbbá sok német hercegségben és Skandiávia nagy részében a protestánsok kerültek többségbe. Angliában is – a pápa csak nemrég közösítette ki az eretnek Erzsébet királynőt, és szólította fel a jó katolikusokat hatalmának megdöntésére. Mindeközben Spanyolország és az Európa szívében fekvő Német-római Birodalom jórészt megmaradt a katolikus Habsburgok uralma alatt.
No és Franciaország? A humanista Ferenc király egy ideig türelemmel viseltetett birodalmának protestáns lakói iránt, smire felismerte veszélyes mivoltukat, már elkésett. Franciaország északi része következetesen megmaradt katolikusnak, miként Párizs jó része is. A város szerény protesténs közössége csendben, szinte házi körben imádta az Urat, és vigyázott rá, nehogy magára vonja a figyelmet, ugyanakkor a déli hegyekben és az olyan atlanti kikötőkben, mint La Rochelle, sokan átpártoltak az új hithez. Számos néven ismertté váltak: protestánsok, reformátusok, kálvinisták, hugenották, és nem csupán egyszerű mestermeberek, de kereskedők és lovagok is catlakoztak hozzájuk. Coligny tengernagy, Franciaország legnagyszerűbb hadvezére szintén az új hitet választotta. Megtért Navarrai Henrik anyja is, magával rángatva egész családját.
A protestánsok vallásszabadságot követeltek. A király kormánya megmakacsolta magát. Egymást érték a villongások és békekötések.

Tizedik fejezet - 1572, 303. - 304. oldal

– Ez hát Anglia – szólalt meg a fiatal hölgy, amint gyermeki kíváncsisággal jártatta körül tekintetét a nyitott kandallón, a tölgygerendákon, a kávézószoba egyszerű, zubbonyos vendégeinek kedélyes, kerek brit ábrázatán.
– Egy darabkája, mademoiselle – felelte mosolyogva Sir Andrew –, de mindenestül a kegyed szolgálatára.

30-31. oldal

– Szörnyű dolog – mondta Michael –, igaz?
A kertész kifejezéstelen arccal nézett rá, mintha meg se értette volna.
– Úgy értem – mondta Michael –, ez a háború.
A kertész vállat vont.
– Nem szörnyű dolog – mondta. – Mindenki mondani, „gonosz Japán, gonosz Japán”. De nem szörnyű dolog. Régen is, Anglia akarta, Anglia elvette. Amerika akarta, Amerika elvette. Most Japán akarni. – Hűvösen, kihívóan egyenest Michael szemébe bámult. – El is venni.

9. fejezet

– Nézze csak azokat a többi háztető fölé magasodó nagy épülettömböket. Szigetek a palaszínű tengeren!
– Iskolák.
– Világítótornyok, barátom! A jövő fényjelei! Száz és száz kis magot tartalmazó gubók, belőlük fog megszületni az új, a jobb, a bölcsebb Anglia.

292. oldal, A haditengerészeti szerződés

Angliában egy csésze tea mindenre gyógyír.

292. oldal