Anglia helyszín
Idézetek
Anglia olyan, mint egy botrányos orgia után a gazdag ember, aki úgy pofozza helyre a házi békét, hogy külön-külön mindenkivel elcseveg, holott valamennyiük előtt nyilvánvaló, hogy kizárólag önbecsülését óhajtja visszanyerni, hogy korábbi hatalma birtokában továbbra is kiuzsorázhassa őket.
240. oldal (Európa)
Noha a Szajna és a Latin negyed közötti terület évszázadokon át otthont adott a könyvárusoknak, a környék csak azután vált a világ irodalmi fővárosává, hogy a Rue l'Odéonon megjelent két különc könyvesbolt – mindkettő egy-egy asszony kezében. Az elsőt, a francia üzletet a melegszívű Adrienne Monnier nyitotta. A másodikat, szinte éppen átellenben, tulajdonosa, Sylvia Beach a Shakespeare és Társai névre keresztelte.
Claire messze jobban ismerte a könyvesboltokat.
– A francia szerzők Monnierhez járnak, azután átkelnek az utca túloldalára, Sylvia Beachhez, míg az angolok és amerikaiak Sylviánál kezdenek, de ugyanúgy felfedezik Monniert is. Mindketten nagyon kedvesek, s ami a legjobb, egymásba szerettek. Már együtt is élnek.
– Ó! Nem botránkozott meg senki?
– Nem hinném, hogy bárkit érdekelne. – Elmosolyodott. – A Shakespeare és Társai afféle könyvklub. Sylvia nem csupán elad, kölcsönöz is. Támogatja az írókat. Úgy egy éve a saját költségére kiadta az ír James Joyce Ulysseét, amit Írországban és Angliában jószerével betiltottak. Vannak, akik még nála is alszanak. Őt mindenki szereti.
Huszonkettedik fejezet - 1924, 535. oldal
Edward Rutherfurd: Párizs 92% Egy város fényei és árnyai
→ |
---|
-Á, tea, aminek olyan íze van, mint a teának! Az egyik dolog, ami miatt jó lesz hazamenni.
9. oldal, Prológus Velence 1940
Senki sem tudta pontosan, hogy mikor jutott el a sakkjáték Angliába. Az biztos, hogy Kanut király már sakkozott. Keletről származott a játék, de nyugaton bizonyos változásokon ment át. Ami keleten a király minisztere volt, abból királynő lett, a két pompás elefántot pedig, amelyek hátán baldachinos ülések voltak – ez az európaiak számára ismeretlen volt – két püspökre változtatták, mert azok a baldachinos elefántülések valamennyire a püspöksüvegre hasonlítottak.
163. oldal, 4. fejezet - A hódító
Edward Rutherfurd: London 88% Az ezerarcú, nyüzsgő város
Vezető hír: Anglia – Magyarország: három – hat a Wembley-ben! Csúnya blamázs… A magyarok valamit nagyon tudtak a focipályán. Érdekes lesz, ha a nagynémet válogatott összekerül velük a jövő évi világbajnokságon.
155. oldal
G. L. Thompson: Germánia 80% Az új világ fővárosa
Valami történt, amikor a Nirvana feloszlott – jegyezte meg később Matt. – Ez az egész grunge-os dolog akkor halt meg, és Anglia újra fel akarta találtatni magát a britpopon keresztül… de ez az egész túl körülményes és túl angol lett. Az egész egyfajta formalitásba süllyedt, olyan lett, mint valami londoni egyenruha, tudod? Az egész túl cikornyás lett. Már nem arról szólt, hogyan csináljunk jó zenét, hanem hogy hogyan teremtsünk divatot.
48. oldal (Silenos, 2010)
Amit az angolokban a legjobban szeretek, az a higgadtságuk, a türelmük és megértésük. Úgy szocializálódtak, hogy békében együtt éljenek minden emberrel, és elfogadják, hogy az országuk, pláne a fővárosuk tele van bevándorlókkal.
London olyan, mint egy nagy átjáróház. Mindenki jön valamiért, és miután megkapja azt, elhagyja a várost. És mivel nagyon sokan jönnek, London olyan, mint egy óriási nyüzsgő hangyaboly, tele fiatalokkal. Az idősebbek, amint tehetik, kiköltöznek a vidéki kisvárosokba, a falvakba, a külföldiek pedig visszatérnek a hazájukba.
90. oldal