!

Angela Zerbino személy

Cynthia Hand: Angyalsors
Cynthia Hand: Angyalfény
Cynthia Hand: Angyalnyár
Cynthia Hand: Angyalvágy

Idézetek

>!
brabiviki

– Rendben, Wikipédia kisasszony – ugratom.

139. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Angela Zerbino
>!
melka123

– Úgy van – fojtom vissza a nevetést, mialatt Tucker az egyik ujjamat harapdálja.
– Mit csinálsz Tucker Averyvel?
– Horgászom.
Egész délután lassan köröztünk a tavon, csókolóztunk, lefröcsköltük egymást, szőlőt, perecet és pulykás szendvicset ettünk, megint csókolóztunk, összebújtunk, csikiztük egymást, nevettünk, de még mennyit!, aztán egy kicsit csókolóztunk is, de közben valamikor tényleg sort kerítettünk horgászásra. Határozottan emlékszem, hogy a nap folyamán egyszer horgászbotot tartottam a kezemben.
– Na ne! – dörmögi Angela.
– Most mit ne?
– Mit csinálsz Tucker Averyvel? – kérdezi újra, nyomatékosan.
Néha jobban vág az esze a kelleténél.

376. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Angela Zerbino · Clara Gardner · Tucker Avery
>!
khverd

– Szép kis dilemma – mondja Asael. – Az anyád vagy a fiad? De vedd fontolóra a következőt: ha elárulod,hol találjuk a csecsemőt, megígérem,hogy nem esik bántódása. Semmiben sem fog hiányt szenvedni. Úgy nevelem föl,mint a saját gyermekemet.
– Na persze, én is a saját gyermeked vagyok – mondja Angela –, és ez nem nagyon jött be.

Kapcsolódó szócikkek: Angela Zerbino
>!
khverd

– Férfiak.
– Férfiak.
– Ha egyet a holdra tudtunk küldeni,miért nem küldjük mindet oda? – kérdezi.

Kapcsolódó szócikkek: Angela Zerbino · Clara Gardner
>!
khverd

[…]
– Clara azt mondta, bepofátlankodhatok ide,ma este, úgyis elmentek. Muszáj egy kicsit megszabadulnom a szobatársaimtól. Úgy bánnak velem,mint a Várandós tinik egy epizódjával.

Kapcsolódó szócikkek: Angela Zerbino
>!
Andus

– Ugye a családod most azt hiszi, dilis vagy ok?
Vállat vonok.
– Eddig is mindannyian azt hitték. De most már engem is dilisnek tartanak. Az a sok könyv – váltok át olaszra. – Egy ilyen lány járjon szórakozni, ismerkedjen fiatalemberekkel, szerezzen magának udvarlót, ne a könyvtárakat meg a templomokat bújja!
Elmosolyodik, ezúttal igazán. A dilisek egy más közt érzik jól magukat.
– Hát jó. Ha te is dilis vagy, akkor rendben.
– Soha ne becsüld alá a diliseket! – jelentem ki.

Kapcsolódó szócikkek: Angela Zerbino · Clara Gardner
Hirdetés
>!
vgabi SP

– Jó-jó, de szűzen halt meg, nem? – kottyantja közbe a terem végéből Tucker.
Angela habozás nélkül fejtegetésbe kezd a szűz királynőről, arról, ahogy Erzsébet a szüzesség képével igyekezett tetszetősebbé tenni férjezetlen voltát.
Tucker a hátsó falnak támaszkodva vigyorog.
– Sir Tucker! – szólok rá hirtelen, félbeszakítva Angelát.
– He?
– Úgy hiszem, a helyes válasz igen, felség – mondom a leggőgösebb hangomon. Mégsem hagyhatom ugyebár, hogy az egész osztály előtt hülyét csináljon belőlem.
– Igen, felség – feleli gúnyosan.
– Vigyázat, Sir Tucker, nehogy a kalodában találja magát kegyelmed!
Fintorogva néz Mr. Eriksonra.
– Ugye azt nem teheti? Nem ő parancsol az osztálynak, hanem Brady.
– Ma ő a királynő – mondja Mr. Erikson, és hátradől a székén. – Én ilyen helyzetben inkább befognám a számat.
– Megfoszthatod a rangjától – indítványozza Brady, akit ezek szerint egyáltalán nem zavar, hogy elbitorlom a trónját. – Tedd jobbággyá!
– Ja – helyesel Christian. – Jobbággyá. Az elég kemény.
Szegény Christian, jobbágy lévén, már többször is életét vesztette a töriórákon. Mindjárt az első nap elvitte a pestisjárvány, azután éhen pusztult, egy cipő ellopásáért mindkét kezét lecsapták, majd az ura merő passzióból agyontapostatta a lovával. Nagyjából az ötödik életét fogyasztja.
– Vagy végképp megszabadulhat tőle. A londoni Towerba vettetheti. Kibeleztetheti és fölnégyeltetheti. Esetleg kínpadra vonathatja. De a tűzforró beöntés se rossz – neveti el magát Mr. Erikson.
Igazán csodálatra méltó, ha egy tanár tűzforró beöntés általi halált javasol.
– Talán bocsássuk szavazásra a kérdést – mondom, és hűvös tekintettel nézek Tuckerre, mert eszembe ötlik, hogy boszorkányság vádjával máglyára akart küldeni. Mily édes a bosszú.
– Aki támogatja, hogy Sir Tucker eretnekségért halállal lakoljon, emelje föl a kezét! – vezényel gyorsan Angela.
Körülnézek az osztályban. Kezek erdeje. Egyhangú voksolás, leszámítva Tuckert, aki karba tett kézzel áll a terem végében.
– Tehát tüzes beöntés – döntök.
– Följegyzem – közli kárörvendően Mr. Erikson.
– Most, hogy ezt elrendeztük – néz rám szúrósan Angela –, hadd szóljak a spanyol Armada vereségéről.
Diadalmas pillantást vetek Tuckerre. A szája szöglete mosolyfélére görbül. Biccent, mintha azt mondaná: Talált, süllyedt!
Claránál a pont.
Akarsz még kikezdeni velem, öcsi?

191-193. oldal - 9. Sokáig éljen a királynő! (Maxim, 2011)

>!
FreeAngel

    Jesszus – gondoltam szédelegve. Még meg sem csókoltam, de úgy éreztem magam, mintha tűzijátéktól sziporkázna fölöttem az ég. Villám csapkodna. Kész varázslat.
– Csókolj meg! – suttogtam olaszul.
    Valami fény gyúlt a szemében, fájdalom és diadal egyszerre.
– Angela…
– Csókolj meg! – suttogtam, és köréfontam a karomat. Fölnéztem az arcára, sötét titkokat rejtő szemére, és elmosolyodtam – Ti voglio baciare – mondtam. Meg akarlak csókolni.

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Angela Zerbino · Phen (Penamue)
>!
FreeAngel

    Lehajtotta a fejét, az ajka az ajkamhoz ért.
    Teljesen kész voltam.
    Újjászülettem.
    Tényleg megtörtént. Csókolóztam vele, az ujjaim a hajába szántottak, és mintha égő gyufát dobtam volna a benzineshordóba. Nem tudtam betelni a közelségével.
– Várj! – húzódott el, akadozva lélegzett. – Nem tehetem, bármennyire szeretném. Bármilyen gyönyörű vagy. Nem szabad.
– Miért nem? – firtattam, a térdem még remegett a csókja erejétől. – Nem azt kértem, hogy köss ki mellettem vagy ilyesmi. Csak azt szeretném, hogy te légy az első, és kész.
    Az első szóra a tekintete összevillant az enyémmel.
– Miért? – kérdezte fátyolos hangon. – Ugyan miért kívánod, hogy én legyek az?
(…) – Te vagy az egyetlen a világon, Phen, aki igazán megért engem. Hát ezért akarom, hogy te legyél az első.
    „És mert szerelmes vagyok beléd.” Ezt nem mondtam ki hangosan, de nem tudtam, hogy leolvassa-e az arcomról.

78-79. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Angela Zerbino · Phen (Penamue)
>!
henrietted

Véget ér egy szónoklat, most Angela következik. Az igazgató úgy jelenti be, mint a végzős évfolyam búcsúbeszédet mondó tagját. (…)
– Tudom, hogyan szoktak szólni ezek a beszédek – kezdi. – Azt várják tőlem, hogy kiálljak ide, és a jövőről szónokoljak. Hogy milyen nagyszerű lesz, mert mindannyian valóra váltjuk az álmainkat, és visszük valamire. Esetleg felolvashatnám egy mesekönyvből, hová fogunk eljutni, milyen fényes jövő vár ránk. Ez lelkesítő nem? (…) Tudom, hogy amikor a jövőmre gondolok, rendszerint letaglóz az érzés, hogy mennyi mindent várnak tőlem. Tudom van rá esély, hogy sok próbálkozásom kudarcot vall, és ez nagy dolog. Hátha kiderítem, mi a rendeltetésem, minek jöttem erre a világra, de azután csődöt mondok. Hátha nem állom meg a helyem. De akkor eszembe jut, amit itt az utolsó évben tanultam, és nem az órákra gondolok, hanem arra, amit abból szűrtem le, hogy a társaim szembenéztek a jövőjükkel, azt kutatták, mi a rendeltetésük. Megtanultam, hogy a vihar nem mindig csak mostoha idő, és egy tűz valami újnak a kezdetét jelentheti. Kiderült, hogy a szürkének sokkal több árnyalat létezik a világon, mint amennyiről valaha is tudtam. Megtudtam, hogy olykor az a legnagyobb bátorság, ha félünk valamitől, mégis továbbhaladunk. Végezetül megtanultam, hogy az élet nem kudarcokról és sikerekről szól, hanem arról, hogy jelen legyünk abban a pillanatban, amikor nagy dolgok történnek, amikor minden megváltozik, önmagunkat is beleértve. Azt mondom tehát nem számít, milyen fényesnek véljük a jövőnket. Nem az határoz meg bennünket, hogy valami puccos egyetemre, vagy otthon maradunk és munkába állunk. A rendeltetésünk ezen a földön nem egyetlen esemény, listáról kipipálható teljesítmény. Nincs vizsga, amelyen vagy átmegyünk, vagy megbukunk. Csak mi számítunk, minden pillanat formál bennünket, abból, akik vagyunk, azzá, amivé leszünk. Szóval azt mondom, felejtsük el a jövőt! Fordítsunk figyelmet a jelenre. Erre a pillanatra. Hagyjuk az elvárásokat! Csak létezzünk! Akkor felszabadulunk, és valami naggyá válhatunk.

Kapcsolódó szócikkek: Angela Zerbino