Angel személy

Ha elfogadlak, akkor úgy fogadlak el, ahogy vagy. És ha te ilyen vagy, akkor nekem így kellesz.

„Tudod a fájdalom és a bánat, olyan démonok, amik akkor támadnak, ha táplálod őket. Ha úgy döntesz, nem adsz nekik enni, előbb-utóbb éhen halnak.”

– Ott megyek el minden nap a beosztás mellett, azt hiszed… – kezdett el hadonászva magyarázkodni. – Szóval, azt hiszed, én kémkedek utánad? Chhh – grimaszolt és tátogott tovább. – Ah, jól hiszed.

– Talán, nem tettem bele hashajtót, de mondom, csak talán – kaptam ki a kezéből az üveget, majd kacsintottam.
– Úgysem tennél ilyet.
– Arra azért mérget ne vegyél – villantottam egy széles és gonosz mosolyt.

– Viszek bort. Vörös vagy fehér?
– Whiski! – vágtam rá. Elkerekedett a szeme, de bólogatott. Kemény alkoholra volt szükségem.
– Legyen vodka. Vodka? – emelte meg egyik szemöldökét. Nem tudtam válaszolni, azon kaptam magam, hogy bámulom az arcát, a mimikáját, és azokat a gyönyörű kék szemeket.
Az istenit!
– A vodka jó – egyeztem bele, majd a telefonomra pillantottam.

Nem kell ajtóstól a házba rontani, amikor van ablak is – kacsintott egyet.

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Akkor vége a bulinak? – kérdezte Angel.
– Te meg fogd magad, és takarodj innen, baszd meg! – mutatott rá Darius. – Ezek kinyírják egymást, te meg csak ülsz ott?
– Ugrottatok elegen, én már nem kellettem – vonta meg a vállát.

– Tudom, nem szép dolog, amit művelek – sóhajtotta. – A pénzen vett szerelem gondolata undorító; de sokkal egyszerűbb, mint heteket várni, hogy a nő a sokadik randi után szétrakja a lábát.

– Kezdesz olyan lenni, mint én, tanulsz, ez nem jó – csóválta meg a fejét, majd az asztal túlsó felére ment, kihúzta a széket.