Andrew Parrish személy
Idézetek
– Camryn, te vagy a lelkem másik fel, és szeretni foglak ma és az életünk minden napján. Ígérem, hogy ha valaha is elfelejtenéd, ki vagyok, fel fogok olvasni neked, ahogyan Noah Allie-nek. Ígérem, hogy amikor megöregszünk, és fáj minden csontunk, akkor sem fogunk soha külön szobában aludni, és ha előbb halsz meg nálam, akkor gondoskodni fogok, róla, hogy ebben a a ruhában temessenek el. Ígérek, hogy kísérteni foglak, mint Sam Mollyt.
33. fejezet
A legtöbb ember természetesnek veszi a sorsát. Néhánynak mindene megvan, amit csak akart, és amire szüksége van, de nem tudja kellőképpen értékelni. Mások kihagyják a lehetőségeiket, mert nem nyitják ki a szemüket, hogy meglássák őket.
294. oldal
– Kérlek, mondd, hogy nem csináltam vagy mondtam semmi kínosat tegnap éjszaka.
Érzem, hogy elmosolyodik.
– De éppenséggel igen. – Jézusom, érzem, hogy a gyomrom süllyedni kezd. – Egy fickónak azt mondtad, hogy boldog házasságban élünk, és négy gyereket szeretnénk. Vagy ötöt, nem emlékszem pontosan. Aztán amikor később egy csaj rám nyomult, felpattantál a székről, és nekiestél, mint egy őrült lotyó. Hát, az nagyon vicces volt!
310. oldal
– Micsoda? – Csalódottnak tűnik. – Szó sem lehet róla. Szórakozni akarok, sétálni egy kicsit, meginni néhány sört, zenét hallgatni. Nem akarok ruhát mosni.
– Jaj fejezd már be a nyafogást! – Visszafordulok a tükörhöz, hogy kirúzsozzam a számat. – Még két óra sincs. Ugye te nem az a fajta pasas vagy, aki már reggelire is sört iszik?
Összerándul és megbántott arccal a szívére szorítja a kezét.
– Persze, hogy nem! Mindig kivárom az ebédidőt.
283. oldal