!

Andrej Nyikolajevics Bolkonszkij herceg személy

Lev Tolsztoj: Háború és béke
!

Pierre, Natasa, Andrej

!

James Norton mint Andrej herceg (2016-os BBC sorozat)

!

Natasa és Andrej a Vígszínházas előadásban. (Bach Kata és Wunderlich József.)

!

Pierre és Andrej a Vígszínházas előadásban. (Király Dániel és Wunderlich József.)

!

Andrej és Natasa

!

Adrej & Natasa ( Mel Ferrer & Audrey Hepburn)


Idézetek

>!
winrudi

Ne gondold, hogy az emberek okozzák a bajt. Az emberek – az ő eszközei – Andrej herceg fejénél egy kissé feljebb a levegőbe nézett azzal a biztos, megszokott nézéssel, ahogy egy arckép jól ismert helyére szokott tekinteni az ember. – Ő küldi ránk a bajt, és nem az emberek. Az emberek az ő eszközei, azok nem hibásak. Ha azt hiszed, hogy valaki vétett ellened, felejtsd el, és bocsáss meg neki. Büntetni nekünk nincs jogunk. Te is megismered majd a megbocsátás örömét.

>!
Szimirza P

Tavasz, meg szerelem, meg boldogság! Hát hogy nem unjátok már ezt az örökké újrakezdődő, ostoba és értelmetlen csalást – mintha így szólt volna a tölgy. – Örökké ugyanaz a nóta, mindig ugyanaz a csalás! Nincs se tavasz, se nap, se boldogság! Odanézzetek, ott gubbasztanak azok a megfojtott, halott fenyők, örökké változatlanul, és látjátok, én is szétterpesztettem töredezett, hámlott ujjaimat, akárhonnan nőttek ki, a hátamból vagy az oldalamból; de ahogy kinőttek, úgy állok itt ma is, és nem hiszek a ti reményeitekben, csalóka ábrándjaitokban.

163. oldal, II. könyv, 3. rész, 1. fejezet (Európa, 1959)

>!
Ms_Mississippi

Andrey herczeg, mielőtt Bilibinhez ment volna, betért egy könyvesboltba, hogy az egész hadjáratra ellássa magát könyvekkel s ott elüldögélte az időt.

221. oldal

>!
tündérróka

Andrej herceg nyájasan nézett rá. De ebben a kedves, barátságos pillantásban is visszatükröződött felsőbbségének tudta.

41. oldal, 1. kötet

>!
Ms_Mississippi

– Ha valaki azt mondta volna, hogy én így tudok szeretni nem hittem volna, – mondta Andrej herczeg. – Ez teljességgel nem az az érzés, melyet azelőtt tapasztaltam. Előttem most két részre van osztva az egész világ: az egyik – ő, és ő benne együtt van minden boldogság, remény és világosság; a másik rész pedig – minden, a hol ő nincs ott, s a hol minden csupa szomorúság és homály…

679. oldal

>!
adricca P

Ha mindenki csak meggyőződése alapján harcolna, nem lenne háború.

313. oldal, Első könyv, Első rész, 5. (Európa, 1976)

Hirdetés
>!
adricca P

A levegőt teljesen átitatta a lőporfüst. A katonák arca csupa korom és csupa élénkség. Némelyek tömtek a puskavesszővel, mások puskaport szórtak a serpenyőbe, és töltést vettek elő a táskából, ismét mások már lőttek is. De hogy kikre lövöldöztek, azt nem lehetett látni a füst miatt, amelyet nem fújt el a szél. Eléggé gyakran valami kellemes zümmögés és fütty hallatszott. „Mi ez? – gondolta Andrej herceg, mialatt e csapat katonához lovagolt. – Csatárlánc nem lehet, mert egy csomóban vannak! Roham se lehet, mert egy helyben állnak, nem mozognak; de négyszög se lehet, mert nem úgy állnak.”

221. oldal, Első könyv, Második rész, 18. (Európa, 1976)

1 hozzászólás
>!
adricca P

Körülnézett a szobában, aztán Rosztovhoz fordult, akinek haraggá fokozódó, leküzdhetetlen gyermeki zavarát figyelemre se méltatva, így szólt:
– Azt hiszem, az előbb a schöngrabeni csatáról beszélt. Ott volt?
– Én ott voltam – felelte Rosztov dühösen, mintha ezzel meg akarná sérteni a segédtisztet.
Bolkonszkij észrevette a huszár lelkiállapotát, és igen mulatságosnak találta. Enyhén megvető mosolyra vonta a száját.
– Hát igen! Mostanában sokat regélnek erről a csatáról.
– Igen, sokat regélnek! – csattant fel Rosztov, és hirtelen vérbe borult szemmel nézett hol Boriszra, hol Bolkonszkijra. – Igen, sokat regélnek, de a mi regéinknek, azokénak, akik csakugyan ott voltunk az ellenséges tűzben: a mi regéinknek súlyuk van! Ezek nem holmi törzskari legénykék meséi, akik egyre-másra kapják a kitüntetéseket, pedig nem is csinálnak semmit.
– És akik közé az ön feltevése szerint én magam is tartozom, ugye? – mondta Andrej herceg nyugodtan, és szokatlanul kellemesen mosolyogva.
Furcsa érzéssé keveredett ekkor Rosztov lelkében a harag meg a tisztelet ennek az embernek a nyugalma iránt.
– Nem önről beszélek – mondta – , önt nem ismerem, és bevallom, nem is akarom ismerni. Én általában a törzskariakról beszélek.
– Én meg ezt mondom önnek – vágott közbe Andrej herceg; hangjában nyugodt erély csengett – : ön meg akar sérteni, és én szívesen egyetértek önnel, hogy ezt igen könnyen megteheti, ha önben nincs elég tisztelet maga iránt. De lássa be, hogy mind az időt, mind a helyet nagyon rosszul választotta meg. A napokban mindnyájunknak egy sokkal komolyabb párbajban kell részt vennünk; azonkívül pedig Drubeckoj, aki azt mondja, régi barátja, egy cseppet sem hibás abban, hogy ábrázatomnak nem volt szerencséje megtetszeni önnek. Egyébként – folytatta és felállt – tudja a nevemet, és tudja, hol találhat meg, de ne felejtse el – tette hozzá – , megítélésem szerint engem nem ért sérelem, önt sem. Mint önnél idősebb ember, azt tanácsolom, hogy hagyjuk következmények nélkül ezt a dolgot. Tehát pénteken a szemle után várom önt, Drubeckoj. A viszontlátásra – fejezte be Andrej herceg, és mindkettőjük felé meghajolva, eltávozott.

194. oldal, Első könyv, Harmadik rész, 7. (Európa, 1976)

>!
adricca P

Andrej herceg az ajtóhoz szaladt; a sikoly elnémult és egy másik kiáltás: gyermeksírás hallatszott.
„Minek hoztak ide gyermeket? – gondolta az első másodpercekben Andrej herceg – Gyermek? Milyen gyermek? … Minek van ott az a gyermek? Vagy a mi gyermekünk az? Az született meg?”
Amikor hirtelen megértette a gyermeksírás boldog jelentőségét, szinte fojtogatták a könnyek, és mindkét karjával az ablakpárkányra könyökölve elsírta magát, és úgy zokogott, akár egy gyermek.

44. oldal, Második könyv, Első rész, 9. (Európa, 1976)

>!
adricca P

Két óra múlva Andrej herceg halk léptekkel bement apja dolgozószobájába. Az öreg már mindent tudott. Ott állt az ajtónál, és mihelyt kinyílt az ajtó, öreges, de kemény karjával, mint valami satuval, némán átfogta fia nyakát, és felzokogott, mint egy kisgyermek.

44. oldal, Második könyv, Első rész, 9. (Európa, 1976)