Andrássy Gyula személy

Brigitte Hamann: Erzsébet királyné
Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert
Romsics Ignác: Ellenforradalom és konszolidáció
Buzinkay Géza (szerk.): Mokány Berczi és Spitzig Itzig, Göre Gábor mög a többiek
Hermann Róbert: Megtorlás az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után
Kardos József: Legitimizmus
Gärtner-Kertész Tibor: Nagyapám fegyvert rejteget
Jánosi Engel Róbert: Isten nevében!
Kozári Monika: Andrássy Gyula
Tóth Péter: Képtelen családtörténet
Jean des Cars: Ferenc József és Sisi
!

Idősebb csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula (teljes nevén Andrássy Gyula Károly) (Oláhpatak, Osztrák Császárság, 1823. március 8. – Volosca, (ma Abbázia része) Osztrák–Magyar Monarchia, 1890. február 18.) az Andrássy családból való magyar arisztokrata politikus, szabadkőműves, előbb a Magyar Királyság miniszterelnöke 1867 és 1871 között (ideiglenesen a Monarchia pénzügyminisztere és Magyarország honvédelmi minisztere is), majd az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere 1871 és 1879 között. Jelentős szereppel bírt az 1868-as horvát–magyar kiegyezés létrejöttében, a nemzetiségi törvény megalkotásában, és az önálló Magyar Honvédség megalakításában. Emlékét számos köztéri szobor, emléktábla, intézmény, valamint a róla elnevezett Andrássy Gyula-díj, és a budapesti Andrássy út is őrzi.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Andr%C3%A1ssy_Gyula_(poli…


Idézetek

kicsibak P>!

Andrássy Gyula – mint már arról szóltam – elnöke volt a Képzőművészeti Társaságnak, és több művésszel tartott kapcsolatot. Fennmaradt róla egy történet közös külügyminiszter korából, miszerint egy hivatalos fogadás alkalmával, ahol ő volt a házigazda, hosszasan elbeszélgetett Munkácsy Mihállyal, és nem foglalkozott az érkező magas rangú vendégekkel. Egy barátja megjegyezte, hogy a külügyminiszternek nem kellene ennyit foglalkoznia „egy piktorral”. Andrássy azt felelte: „Mondd csak, tudod, hogy ki volt Németalföld miniszterelnöke Rembrandt korában? Engem már réges-rég elfelejtettek, amikor Munkácsyról még mindig tudni fogják, hogy ki volt.”

194. oldal, A magánember - Az ő családja (Gondolat, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: Andrássy Gyula · Munkácsy Mihály · Németalföld
olvasóbarát >!

A négylovas hintó egyhangúan döcögött a még erősen építkezésszagú Sugárúton (korábban Ellborgengasse, vagyis Könyök utca). Param-param. Param-param. A lovak patájának monoton kopácsolása a fakockákon, és az ablakon beáramló lusta, délutáni napfény elálmosította a társaságot. Ferenc József (nem nagyapám féltestvére, hanem az osztrák császár, magyar és cseh király) apró szemeivel hunyorítva figyelte a vele szemben ülő Andrássy Gyulát: „Szép ember, az tény. Barna, közepesen hosszú hajzat, magas homlok, nyílt tekintet, sudár tartás. Még így bóbiskolva is tekintélyt parancsoló. A szerencse fia.”

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Andrássy Gyula · hintó
Laeken>!

[…] Andrássy Gyula Magyarország szövetségeseként tekint a legyőzött császár feleségére.

184. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Andrássy Gyula
gesztenye11>!

Nem közönséges nap volt. Mára volt kitűzve Andrássy döntő megbeszélése orosz kollégájával. István nem felejtette el, hogy a koronás vendégnek, II. Sándor cárnak atyja verte le 24 év előtt a gyönyörű szabadságharcot. Ezt az új Szent Szövetséget, az uralkodók összefogását a nép ellen segíti elő Andrássy? Ez volt a nagy terv? Ennek volt most kis szolgája Berkovics István?Hinni akart bálványában, de lelke mélyéből felágaskodott a kétség.

115. oldal

Szelén>!

Andrássyt, különösen a király visszatérésének gyakorlati meghiúsulása után, sokszor foglalkoztatta a „külső nyomás” kérdése, amiből ő, az ország helyzetét tekintve a látszatfüggetlenség helyzetét állapította meg. 1921. április 15-én tartott beszédében kijelentette: „Ma megvan a jogi függetlenségünk, de valóságban az eddigi szövetségtől való kölcsönös és szabályozott függést az ellenségtől való egyoldalú függés váltotta fel.” A látszatfüggetlenséggel leplezett függés gondolata, a teljes szuverenitás hiánya, az ellenséges diktátumok befolyásának hangoztatása a későbbiekben beépült a legitimista politikai gondolkodás eszmekörébe.
Érdemes felfigyelni Andrássy Gyula által említett „kölcsönös és szabályozott” függés meghatározásra. Ennek előzményeit megtaláljuk Andrássynak a dualizmus idején jelentkező alkotmányjogi gondolkodásában, amikor az összbirodalmi tételeket hangoztató osztrák közjogi iskola képviselőivel vitatkozott. Fridrich Tezner és Gustav Turba osztrák jogtudósok tagadták a magyar állami szuverenitás létezését, arra hivatkoztak, hogy a magyar király mint önálló tényező megszűnt, beleolvadt az összbirodalmi császárfogalomba. Az örökösödési törvényekre, különöse a pragmatica sanctiora és 1867-es kiegyezésre hivatkozva állították a centralizált összbirodalom létét, melyen belül felolvadt a magyar királyság közjogi szuverenitása. Hangsúlyozták a császári-királyi uralkodó centralizált hatalmát, törvényhozó jelentőségét. Ezzel szemben Andrássy – A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai című munkájában – azt bizonyította, hogy a magyar király megmaradt külön közjogi tényezőnek, a magyar királyság nem alárendelt a császárságnak és a magyar szentkorona-eszme szerint a szuverén törvényhozó a király és a törvényesen egybegyűlt országgyűlés. Ezen sem a közös védelem érdekében azt együttbirtoklást kimondó és emellett a magyar királyi örökösödési rendet szabályozó pragmatika sanctio, sem az 1867-es törvénykezés nem változtatott. Közjogi téren tehát 1867 után is megmaradt a szuverenitás, míg politikai téren – közös hadsereg, pénzügyek stb. – a szuverenitás nem nevezhető teljesnek, itt a függés nyilvánvaló jegyei mutatkoznak. Erre utalt Andrássynak a „kölcsönös és szabályozott függésre” utaló kitétele.

69. oldal

Kardos József: Legitimizmus Legitimista politikusok Magyarországon a két világháború között

Kapcsolódó szócikkek: 1867 · 1921 · Andrássy Gyula
M_Milán>!

A békekonferencia 1919 decemberi meghívásának engedelmeskedve a magyar békedelegáció 1920. január 5-én reggel elindult Budapestről. A delegáció élén gróf Apponyi Albert (született 1846-ban, Bécsben), a magyar politikai élet már- már pártok fölötti tekintélynek örvendő nagy öregje állt, aki gyermekkorában még látta Széchenyi Istvánt, s aki gróf Andrássy Gyulának, a Monarchia első külügyminiszterének már vitapartnere volt. Politikai tekintélye, közismert szónoki képességei és széles körű nyelvismerete következtében megbízatását mindenki természetesnek tartotta.

90 A trianoni békeszerződés

Kapcsolódó szócikkek: 1919 · 1920 · Andrássy Gyula · Apponyi Albert · Széchenyi István
zyzmut>!

A döntő kérdés az, „voltak-e olyan létérdekek, amelyekért háborút indítani szabad, s amelyet nem lehetett békés úton biztosítani.”*

Andrássy Gyula a következő választ adja:

„A háború igazi oka Oroszország keleti ambíciója, amely olyan régi, mint nagyhatalmi állása, és amely Damokles-kardként lóg fejünk felett.”

                    
* Gróf Andrássy Gyula: Kinek a bűne a háború? Bp., Franklin-Társulat, 1915. 3. o.

90. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Andrássy Gyula · Oroszország
cassiesdream>!

A karácsonyi Neue Freie Presse-ben olvastam Andrássy Gyula czikkét , mely szerint „az antant vezető személyiséginek a kijelentésiből kitűnik, hogy nem akarnak békét”. Dögöljenek meg!

160. oldal (1917. jan.)

Jánosi Engel Róbert: Isten nevében! Jánosi Engel Róbert hadinaplója, 1915–1917

Kapcsolódó szócikkek: Andrássy Gyula
Inimma>!

Az 1848–1849-es szabadságharcot követő megtorlás kapcsán általában a kivégzések és azon belül is az aradi vértanúk kivégzése jut eszünkbe. Kevéssé közismert, hogy a főbe lövetés és az akasztás mellett a megtorlásnak más formáit is alkalmazták. Már a nyári hadjárat során is bevett büntetési mód volt a botozás. Az egyik áldozat esete bejárta az európai sajtót is. Madersprach Károlynét Buchwald Franciskát az osztrák hatóságok azzal vádolták, hogy amikor júniusban szabadság-fát ültettek, akkor egy a császárt jelképező bábút temetett el. A nőt brutális módon megvesszőzték, majd a karánsebesi várba csukták néhány órára. A férj szégyenében főbe lőtte magát. Az esetnek híre ment egész Európában, s ennek is köze volt ahhoz, hogy Haynaut a Barclay and Perkins sörgyár munkásai 1852-ben megverték.
A büntetés egy másik módja a várfogság volt: a börtönre ítélt rab saját ruháját viselhette, látogatót nem fogadhatott, írószereket s könyvet nem tarthatott. Csak felügyelet mellett írhatott levelet, s csak vallásos vagy erkölcsi tárgyú könyvet, illetve imakönyvet olvashatott. Kezére és lábára vasat vertek.
A legkínosabb büntetések egyike a sáncfogság volt: erődítési munkákban kellett részt venni, rabruhát kellett viselnie, haját lenyírták, lábára (esetenként kezére) 2-3 kg-os súlyú láncot helyeztek, attól függően, hogy hány évi büntetésre ítélték.
Haynau 1849. július 30-i rendeletével újabb büntetési formát vezetett be, a besorozást. Az egyes hadifoglyokat, önként visszatérőket és behozott polgári személyeket felfegyverezték és alakulatokhoz rendelték. A papok és püspökök elleni perek érdekessége az volt, hogy nem egyházi, hanem haditörvényszék előtt tárgyalták az ügyüket. Az amnesztiában részesülő egyháziak is csak külön engedéllyel térhettek vissza papi teendőikhez.
A büntetés egyik sajátos formája az elítélt távollétében történő kivégzés volt. 1851. szeptember 21-én Pesten 36, távollétében halálra ítélt emigráns (pl. Andrássy Gyula, Batthyány Kázmér, Beöthy Ödön, Guyon Richárd, Horváth Mihály, Kmety György, Kossuth Lajos, Mészáros Lázár, Szemere Bertalan, Teleki László, Vukovics Sebő, Táncsics Mihály) nevét bitófára szegezték.
Mind a császári és királyi, mind az orosz csapatok kegyetlenül jártak el a velük szemben fellépő településekkel. Járőrök dúlták fel, vagy csapatok porig égették a településeket, túszokat szedtek, raboltak, fosztogattak. A helységeket azzal is büntettek, hogy hadisarcot szedtek tőlük.
Azokat a földesurakat, akik részt vállaltak a szabadságharcban, azokat a kárpótlási előlegből kizárták. Az ország lakosait egészében sújtotta, hogy kivonták a forgalomból az önálló magyar pénzt, a Kossuth-bankót.

Kapcsolódó szócikkek: 1851 · Andrássy Gyula · Kossuth Lajos · Táncsics Mihály
EnidD>!

A szemtanúk szerint Andrássy Gyula volt Erzsébet „nagy szerelme”. Kétségtelen, mindvégig különleges helyet foglalt el a királyné életében.

375. oldal (Árkádia)

Kapcsolódó szócikkek: Andrássy Gyula