Andrássy Gyula személy

Brigitte Hamann: Erzsébet királyné
Romsics Ignác: Ellenforradalom és konszolidáció
Buzinkay Géza (szerk.): Mokány Berczi és Spitzig Itzig, Göre Gábor mög a többiek
Hermann Róbert: Megtorlás az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után
Gerő András: Ferenc József, a magyarok királya
Kardos József: Legitimizmus
Gärtner-Kertész Tibor: Nagyapám fegyvert rejteget
Jánosi Engel Róbert: Isten nevében!
Nyáry Krisztián: Fölébredett a föld
Kozári Monika: Andrássy Gyula
Tóth Péter: Képtelen családtörténet
Jean des Cars: Ferenc József és Sisi
!

Idősebb csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula (teljes nevén Andrássy Gyula Károly) (Oláhpatak, Osztrák Császárság, 1823. március 8. – Volosca, (ma Abbázia része) Osztrák–Magyar Monarchia, 1890. február 18.) az Andrássy családból való magyar arisztokrata politikus, szabadkőműves, előbb a Magyar Királyság miniszterelnöke 1867 és 1871 között (ideiglenesen a Monarchia pénzügyminisztere és Magyarország honvédelmi minisztere is), majd az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminisztere 1871 és 1879 között. Jelentős szereppel bírt az 1868-as horvát–magyar kiegyezés létrejöttében, a nemzetiségi törvény megalkotásában, és az önálló Magyar Honvédség megalakításában. Emlékét számos köztéri szobor, emléktábla, intézmény, valamint a róla elnevezett Andrássy Gyula-díj, és a budapesti Andrássy út is őrzi.

https://hu.wikipedia.org/wiki/Andr%C3%A1ssy_Gyula_(poli…


Idézetek

Turms>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Andrássy Gyula trágár verses levele az országgyűlésben Dessewffy Emilnek
1848. január-február

[…]
Andrássy – Magyarország jövendő miniszterelnöke – trágár verses levélben támadta meg politikai ellenfelét. A bonyolult pornográf metafora szerint a kormánypárti „pecsovicsok” ugyan megbecstelenítik Magyarországot, ám hamarosan őket fogja hátulról elintézni az ellenzék. Dessewffy – a Magyar Tudományos Akadémia későbbi elnöke – nem késlekedett a válasszal, és egy még obszcénebb költői képpel reagált. A homoerotikus utalásokat sem nélkülöző verses levelek szerzői a forradalom alatt is az ellentétes oldalakon álltak, ám később együtt bábáskodtak a kiegyezés tető alá hozatalánál.

Egy kis történet mint jóslat
Dessewffy Emil barátomnak Andrássy

Egy olasz hajdanában
Asszonyt akart gyakni.
De midőn legbujábban
kezdé a tempót rakni,
A férj megérkeze éppen,
S felvágván a nadrágot,
Hátulról megtevé szépen,
Mit ez elől tenni vágyott.

De hogy megértsd soraim törekvését,
Ím, itt adom azok értelmezését.
Az olasz, az ti vagytok,
Átkozott pecsovicsok.
Az asszony, melyet minden pecsovics hisz, hogy meghág,
A szegény elhagyott Magyarország.
A nadrág – a program, a tiétek,
Melyet mi felvágtunk, higgyétek;
A férj, barátim, leszünk – mi.
A megbaszottak lesztek – ti.

Dessewffy Emil trágár válaszlevele Andrássy Gyulának
1848. január-február

Nem irigylem seggbaszó dicsőségtek,
Melyet élvezni ennyire égtek.
Mi erre nem vágyunk éppen,
Azért köszönjük is szépen
Tőled e szép akaratot,
Mely ily szép célra ragadott,
De azt hidd el, ha ennyire áll faszotok
Seggünkre – múljon aggodalmatok.
Erős hashajtókra gondunk leszen,
Sikerük nektek járand egészen;
S ha vágytok lenni seggünk baszói,
Hagyján, mi leszünk faszotok leszarói.

19-20. oldal, Andrássy Gyula trágár verses levele az országgyűlésben Dessewffy Emilnek, és Dessewffy Emil trágár válaszlevele Andrássy Gyulának, 1848. január-február (Corvina, 2017)

Nyáry Krisztián: Fölébredett a föld Levelek, hősök, történetek 1848/49-ből

Kapcsolódó szócikkek: 1848 · Andrássy Gyula · Dessewffy Emil
2 hozzászólás
olvasóbarát>!

A négylovas hintó egyhangúan döcögött a még erősen építkezésszagú Sugárúton (korábban Ellborgengasse, vagyis Könyök utca). Param-param. Param-param. A lovak patájának monoton kopácsolása a fakockákon, és az ablakon beáramló lusta, délutáni napfény elálmosította a társaságot. Ferenc József (nem nagyapám féltestvére, hanem az osztrák császár, magyar és cseh király) apró szemeivel hunyorítva figyelte a vele szemben ülő Andrássy Gyulát: „Szép ember, az tény. Barna, közepesen hosszú hajzat, magas homlok, nyílt tekintet, sudár tartás. Még így bóbiskolva is tekintélyt parancsoló. A szerencse fia.”

129. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Andrássy Gyula · hintó
>!

Andrássyt, különösen a király visszatérésének gyakorlati meghiúsulása után, sokszor foglalkoztatta a „külső nyomás” kérdése, amiből ő, az ország helyzetét tekintve a látszatfüggetlenség helyzetét állapította meg. 1921. április 15-én tartott beszédében kijelentette: „Ma megvan a jogi függetlenségünk, de valóságban az eddigi szövetségtől való kölcsönös és szabályozott függést az ellenségtől való egyoldalú függés váltotta fel.” A látszatfüggetlenséggel leplezett függés gondolata, a teljes szuverenitás hiánya, az ellenséges diktátumok befolyásának hangoztatása a későbbiekben beépült a legitimista politikai gondolkodás eszmekörébe.
Érdemes felfigyelni Andrássy Gyula által említett „kölcsönös és szabályozott” függés meghatározásra. Ennek előzményeit megtaláljuk Andrássynak a dualizmus idején jelentkező alkotmányjogi gondolkodásában, amikor az összbirodalmi tételeket hangoztató osztrák közjogi iskola képviselőivel vitatkozott. Fridrich Tezner és Gustav Turba osztrák jogtudósok tagadták a magyar állami szuverenitás létezését, arra hivatkoztak, hogy a magyar király mint önálló tényező megszűnt, beleolvadt az összbirodalmi császárfogalomba. Az örökösödési törvényekre, különöse a pragmatica sanctiora és 1867-es kiegyezésre hivatkozva állították a centralizált összbirodalom létét, melyen belül felolvadt a magyar királyság közjogi szuverenitása. Hangsúlyozták a császári-királyi uralkodó centralizált hatalmát, törvényhozó jelentőségét. Ezzel szemben Andrássy – A magyar állam fönnmaradásának és alkotmányos szabadságának okai című munkájában – azt bizonyította, hogy a magyar király megmaradt külön közjogi tényezőnek, a magyar királyság nem alárendelt a császárságnak és a magyar szentkorona-eszme szerint a szuverén törvényhozó a király és a törvényesen egybegyűlt országgyűlés. Ezen sem a közös védelem érdekében azt együttbirtoklást kimondó és emellett a magyar királyi örökösödési rendet szabályozó pragmatika sanctio, sem az 1867-es törvénykezés nem változtatott. Közjogi téren tehát 1867 után is megmaradt a szuverenitás, míg politikai téren – közös hadsereg, pénzügyek stb. – a szuverenitás nem nevezhető teljesnek, itt a függés nyilvánvaló jegyei mutatkoznak. Erre utalt Andrássynak a „kölcsönös és szabályozott függésre” utaló kitétele.

69. oldal

Kardos József: Legitimizmus Legitimista politikusok Magyarországon a két világháború között

Kapcsolódó szócikkek: 1867 · 1921 · Andrássy Gyula
kicsibak P>!

Andrássy Gyula – mint már arról szóltam – elnöke volt a Képzőművészeti Társaságnak, és több művésszel tartott kapcsolatot. Fennmaradt róla egy történet közös külügyminiszter korából, miszerint egy hivatalos fogadás alkalmával, ahol ő volt a házigazda, hosszasan elbeszélgetett Munkácsy Mihállyal, és nem foglalkozott az érkező magas rangú vendégekkel. Egy barátja megjegyezte, hogy a külügyminiszternek nem kellene ennyit foglalkoznia „egy piktorral”. Andrássy azt felelte: „Mondd csak, tudod, hogy ki volt Németalföld miniszterelnöke Rembrandt korában? Engem már réges-rég elfelejtettek, amikor Munkácsyról még mindig tudni fogják, hogy ki volt.”

194. oldal, A magánember - Az ő családja (Gondolat, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: Andrássy Gyula · Munkácsy Mihály · Németalföld
Laeken>!

[…] Andrássy Gyula Magyarország szövetségeseként tekint a legyőzött császár feleségére.

184. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Andrássy Gyula
Milán>!

A békekonferencia 1919 decemberi meghívásának engedelmeskedve a magyar békedelegáció 1920. január 5-én reggel elindult Budapestről. A delegáció élén gróf Apponyi Albert (született 1846-ban, Bécsben), a magyar politikai élet már- már pártok fölötti tekintélynek örvendő nagy öregje állt, aki gyermekkorában még látta Széchenyi Istvánt, s aki gróf Andrássy Gyulának, a Monarchia első külügyminiszterének már vitapartnere volt. Politikai tekintélye, közismert szónoki képességei és széles körű nyelvismerete következtében megbízatását mindenki természetesnek tartotta.

90 A trianoni békeszerződés

Kapcsolódó szócikkek: 1919 · 1920 · Andrássy Gyula · Apponyi Albert · Széchenyi István
zyzmut>!

A döntő kérdés az, „voltak-e olyan létérdekek, amelyekért háborút indítani szabad, s amelyet nem lehetett békés úton biztosítani.”*

Andrássy Gyula a következő választ adja:

„A háború igazi oka Oroszország keleti ambíciója, amely olyan régi, mint nagyhatalmi állása, és amely Damokles-kardként lóg fejünk felett.”

                    
* Gróf Andrássy Gyula: Kinek a bűne a háború? Bp., Franklin-Társulat, 1915. 3. o.

90. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Andrássy Gyula · Oroszország
cassiesdream>!

A karácsonyi Neue Freie Presse-ben olvastam Andrássy Gyula czikkét , mely szerint „az antant vezető személyiséginek a kijelentésiből kitűnik, hogy nem akarnak békét”. Dögöljenek meg!

160. oldal (1917. jan.)

Jánosi Engel Róbert: Isten nevében! Jánosi Engel Róbert hadinaplója, 1915–1917

Kapcsolódó szócikkek: Andrássy Gyula
>!

Magyarország két világháború közötti történelmében – különösen egy-egy időszakot tekintve – jelentős szerepet játszottak a legitimista törekvések, fontos alternatívát kínáltak és figyelemre méltó szerepet vállaltak a legitimista politikusok. Politikai céljaik alapját a Habsburg király visszahozatala, ahogyan ők fogalmaztak, a törvényes király államfői hatalmának helyreállítása, a restauráció adta. Ennek biztosítása azonban csak kiindulást jelentett a számukra a forradalmakat követő gyorsabb konszolidáció, a nagyobb politikai tolerancia, a polgári parlamenti demokrácia, a szabadabb közélet, a gazdasági liberalizmus, a szociális gondoskodás megvalósításához. Az 1930-as években pedig a törvényes királyságra, az ősi alkotmányosságra hivatkozva gátat kívántak szabni mindenfajta diktatúrának, az ország függetlenségét fenyegető hitleri expanziónak. Az elképzelt osztrák-magyar perszonáluniónak világpolitikát alakító, stabilizáló szerepet szántak, amelytől Trianon békés revízióját is várták. Ezt siettette volna, felfogásuk szerint, a Habsburg uralkodók szociális népkirálysága, ami a gazdasági és szociális krízisből is kiutat találna.
A legitimisták elképzeléseit általában keresztezték a realitások, a valóságos erőviszonyok, amelyek végső soron megakadályozták a törekvések alapját, a restaurációt. Így a programok, az elképzelések csak ígéretek maradtak, amelyek gyakran a valóságos értéküknél kedvezőbb megítélést nyerhetnek. Mindezt figyelembe véve sem mellőzhetők a legitimista törekvések, amelyek nemcsak lehetőséget, alternatívát jelentettek, hanem befolyásolták, alakították Magyarország két világháború közötti történelmét. Ezért szükségesnek érezzük, hogy a korszak egészét tekintve bemutassuk a legitimizmus és a vezető legitimista politikusok szerepét.
Felfogásunk szerint a legitimista törekvések első korszaka 1919 végétől 1922 közepéig tartott, amíg reális esélye lehetett a legitimista szándékoknak. Tudjuk, hogy az utólagos történeti elemzések a realitások mértékét megkérdőjelezhetik, azt azonban nem, hogy az adott időszakban a legitimista politikusok a Habsburg-király visszatérését közvetlenül napi feladatként kezelték, és ennek megfelelően politizáltak. E korszakra leginkább jellemző politikus, aki a legitimista törekvésekben általánosan meghatározó, nem szélsőséges szerepet játszott, Andrássy Gyula volt.
A következő időszakra a közvetlen esélyek feladása, a legitimista gondolat megvalósításának csupán elvi fenntartása, a passzivitás, az uralkodó politikai erőkkel való kiegyezés a jellemző. Ez az időszak 1922 közepétől 1933 elejéig tartott, és meghatározó egyénisége a rendkívül nagy tekintéllyel rendelkező, de inkább csak elvekben, teóriákban élő, idős politikus, Apponyi Albert volt.
A korszak harmadik, befejező szakaszát 1933 és 1938 között jelölhetjük meg. A záródátumot az Anschluss adja, amely olyan új európai helyzetet rajzolt, illetve jósolt meg, ami a legitimista törekvések elvi lehetőségét is megkérdőjelezte. Nehéz olyan legitimista politikust találni, aki egyértelműen meghatározó egyénisége lett volna az adott időszaknak; hiszen éppen az igazi vezető egyéniség hiánya az egyik jellemzője ekkor a legitimista politikának. Választásunk két személyiségre, a közéleti politikában aktív Griger Miklósra és a legitimista elmélet, közírás és publicisztika jelentős képviselőjére, Pethő Sándorra esett.
A korszakolásban természetesen fellelhetők önkényesen kiválasztott elemek, átfedések, és a legitimista politikusok pályája is találkozik, parhuzamosan halad, összekapcsolódik, tehát nehezen szorítható egy-egy időszak keretei közé. A jellemző jegyek kiemelése azonban elkülönítheti a korszakokat, a politikusi tevékenyégek súlypontjának meghatározása pedig hitelesítheti az említett személyek kiválasztását.
Az 1938-as esztendő nem jelenti a magyar legitimizmus végét, hiszen a magyar legitimista gondolatok később is élnek, a legitimista politikusok pedig fontos szerepet töltöttek be az ország függetlenségéért folytatott harcban, kiálltak az alapvető emberi jogokért, és a második világháború idején részt vállaltak a fasizmussal szembeni ellenállási mozgalomban. A háború utáni időkben is volt szerepük, napjainkban pedig – a rendszerváltás után – újból jelentkeztek.

5–7. oldal (Bevezető)

Kardos József: Legitimizmus Legitimista politikusok Magyarországon a két világháború között

Kapcsolódó szócikkek: Andrássy Gyula
Milán>!

A király bérelt Junkers gépe október 20-án délután sikeresen földet ért egy tarlón, öt kilométerre gróf Cziráky József legitimista politikus dénesfai kastélyától. Népes tábor várta: gróf Mikes püspök, gróf Andrássy Gyula, a Monarchia utolsó külügyminisztere, báró Lehár Antal ezredes és mások. A következő színtér Sopron volt, ahová 22-én hajnalban érkeztek. Károly kormányt alakíttatott, amelynek Andrássy, Lehár és Apponyi Albert is tagjai lettek. Károly indult volna tovább, ám Osten- burgnak még nem sikerült kellő számban vagonokat találni.

152