Anchorage helyszín

Artur Heye: A nyugat peremén
Jon Krakauer: Álmok az Eigerről
Molly Harper: The Art of Seducing a Naked Werewolf
Bill Bryson: Egyik lábam itt…
Rainbow Rowell: Carry On
Rick Riordan: Neptunus fia
K. A. Tucker: The Simple Wild
K. A. Tucker: Wild at Heart
K. A. Tucker: The Simple Wild – Az egyszerű Vadon
Amy Bellows: Practice for Toby

Idézetek

Könyvmolyképző KU>!

– Ismeri őt? Mármint Wren Fletchert.
– Igen, hölgyem. – A nyomaték kedvéért bólint. – Már húsz éve csinálom ezt a munkát. Egy idő után felismeri az ember az arcokat, és Wrené elég gyakran tűnik fel Anchorage-ban ahhoz, hogy felismerjem. Ami azt illeti, nemrégiben volt vele egy fuvarom a kórházba. Elég ocsmányul köhögött, és meg kellett nézetnie magát. Valami nyavalya volt. – Összeszorul a gyomrom. Ja, nyavalya. Olyan fajta, ami lassan megöli őt. – Hé, várjon egy percet! – Összeráncolja a homlokát, és felemeli a csíptetős táblát a felirattal, amit akkor tartott, mikor kijött elém. – Rokonok?
Habozok.
– Az apám.

Kapcsolódó szócikkek: Anchorage · Calla Fletcher · Wren Fletcher
Rini P>!

Some days, I need a little magic. Or at least a reminder that there’s a whole world outside the Gentoo part of Anchorage, Alaska.
There must be some place in that big, wide world for an omega like me.

39. oldal, 6, Felix (Magánkiadás, 2023)

Kapcsolódó szócikkek: Anchorage
havrillas P>!

–Szóval itt volnánk – kopogtatta meg a szalvétát a jelnél. – Anchorage-ban.
–Mintha egy sirály feje lenne, és mi lennénk a szeme.
Hazel rámeredt:
–Ez egy térkép, Percy!

Kapcsolódó szócikkek: Anchorage · Hazel Levesque · Percy Jackson
kaporszakall>!

Arra gondoltunk, amit Hiley mondott Susitnában az öreg Tomról, meg amit az anchorage-i townmarshall beszélt az erdőlakókról általában. Az intelligens és jó humorú marshall kerek-perec azt állította, hogy egyetlen oldtimert sem lehet szellemileg teljesen normálisnak tekinteni.
– Nagyon kevés ember bírja el a tartós magányt anélkül, hogy meg ne sínylené – magyarázta. – És azok a fickók odakint olyan magányosak, mint farkas a vadonban. Legtöbbjük csak évente egyszer lát embereket – amikor felkeresik a telepeket, hogy eladják a prémjeiket, bevásároljanak, no meg hogy alaposan leigyák magukat. És száz közül ha egynek van felesége odakint, mert hát a mai amerikai nők már nem pionírok, mint voltak valaha. Nem követik a férfit a rengetegbe, ahol nincs rádió, mozi, autó, sem elektromos burgonyahámozó és hajszárító, ahol nincsenek hölgyklubok és divatlapok. Úgyhogy ezek az erős, robusztus férfiak egész életüket társtalanul élik le. Well, ön is tudja, milyen hatással van ez a pszichére. Persze egyikük sem hajlandó elismerni magáról, hogy ilyen vagy olyan bogara van. De a többieket annál inkább bolondnak tartja! Általában nem veszélyesek a rögeszméik. Erre mifelénk az a mondás járja: „Amíg odakint a vadonban a csizmádhoz, a kályhádhoz vagy az ajtó előtt álló fához beszélsz, addig nincs semmi baj. A baj csak akkor kezdődik, ha a csizma, a kályha vagy a fa felelgetni kezd neked. Akkor menj orvoshoz!”

50. oldal, Negyedik fejezet - Tamás bátya kunyhója

Kapcsolódó szócikkek: Anchorage
MoxNox>!

Mielőtt a Denali Nemzeti Park őrei megengedik valakinek, hogy megmássza a Mount McKinleyt, videón és diákon végignézetik vele, milyen veszélyek fenyegetik az Észak-Amerika legmagasabb hegyére merészkedőket. Nagyjából olyan ez, mint amikor a hadseregben az újoncoknak eltávozás előtt a nemi betegségek súlyos következményeit bemutató filmeket vetítenek. A tízperces denali műsorban mennydörgő lavinák, vihar letarolta sátrak, borzalmas fagysérülésektől eltorzult kezek képei váltakoznak olyan holttestek látványával, amelyek groteszk módon kifacsarodott tagokkal kerültek elő feneketlen gleccserhasadékok mélyéről. Akárcsak a katonai nemi bajos mozik, a denali előadás is elég szemléletes ahhoz, hogy a legszívósabb néző is beleborzongjon. Ami pedig a józan viselkedésre ösztönzést illeti, e tekintetben legalább olyan hatástalan is, mint amazok.

Vegyük például a fekete hajú, jóképű, huszonöt körüli Adrian Popovich, ismertebb nevén a román Adrian esetét. A nagy hangú, lobbanékony természetű Adrian néhány évvel ezelőtt valahogy meg tudott szökni a keleti tömb örömtelenebb csatlós államai közé tartozó hazájából, és eljutott az Egyesült Államok nyugati felébe. Romániában már eleget mászott ahhoz, hogy fölismerje veleszületett tehetségét, így miután Amerikába érkezett, úgy döntött, komolyan fogja művelni ezt a sportot. Ezért ideje legnagyobb részét a seattle-i „Sziklánál” a Washingtoni Egyetem területén található, tízméteres betonfalnál töltötte, amely hemzsegett az acélos ujjú, sztreccsruhába bújt fiataloktól, akik 5.13-as (X-es) mozdulataikat csiszolgatták, és szenvedélyes boulderező párviadalokba bocsátkoztak.

Adrian a Szikla egyik legmenőbb mászójává nőtte ki magát és ez fölszította a becsvágyát. Bejelentette, hogy 1986 tavaszán szólóban megmássza a McKinleyt, ezzel ő lesz az első román, aki Észak-Amerika legmagasabb csúcsára áll. Ennek hallatán cinikus bírálók siettek leszögezni, hogy a McKinley nehézségei némileg különböznek még a Szikla legkacifántosabb útjaitól is. Azt is meg jegyezték, hogy a szó szoros értelmében véve lehetetlenség „szólózni” vagy háromszáz másik ember közvetlen közelében, ugyanis ennyi mászó jelenlétére számíthatott Adrian azon az útvonalon, amellyel meg akart próbálkozni. Adriant azonban nem téríthette el szándékától effajta kicsinyes akadékoskodás.

Alaszkába érkezvén az sem riasztotta vissza, hogy a mászás előtti nyilvántartásba vétel során egy jóindulatú parkőr, Ralph Moore úgy vélte, öngyilkosság a McKinleyvel kísérleteznie annak, akinek se sátra, se hólapátja, amellyel hóbarlangot áshatna, se főzője, márpedig Adrian ezek egyikével sem rendelkezett. Moore érdeklődött, hogy mivel az utóbbi híján nem tud havat olvasztani, mit kíván inni abban a három hétben, amennyit a hegy megmászása jellemzően igényel. „Van pénzem – válaszolta Adrian, mintha mi sem lenne természetesebb – ‚ majd veszek a többi hegymászótól.”

Megmutatták neki a vérfagyasztó diasorozatot; tájékoztatták arról a tényről, hogy a McKinley több hegymászó életét követelte, mint az Eiger; elmagyarázták, hogy mire a 6194 méteres csúcshoz vezető út feléhez ér, már zordabb körülményekre számíthat, mint az Északi-sarkon, a hőmérséklet 40 fokkal a fagypont alá csökken, napokon, sőt olykor heteken át egyfolytában 130-160 kilométer per órás szél süvít; kapott egy brosúrát, amely egyebek között arra figyelmeztette hogy a MclKinleyn „a hideg, a szél és a tengerszint feletti magasság összhatása a földkerekség legmostohább időjárási viszonyait hozhatja létre”. Adrian mindezen intelmekre dühösen odavágta, hogy a parkőrök törődjenek a maguk dolgával.

Moore, akinek nem állt hatalmában visszatartania Adriant a hegytől (viszont őrá hárult a kötelezettség, hogy szükség esetén kimentse Adriant, illetve lehozza a hegyről a holttestét), végül beletörődött, hogy ezt a forrófejű románt semmi sem tántoríthatja el a tervétől. Mivel a parkőr többet nem tehetett, legalább megpróbált gondoskodni arról, hogy valaki sátrat meg gázfőzőt kölcsönözzön Adriannek, és reménykedett, hogy a szerencse majd a fickó mellé áll.

Úgy is történt, annyira mindenesetre, hogy Adrian életben maradt. Sőt egészen 5800 méterig följutott anélkül, hogy rejtett hasadékba zuhant vagy fagysérülést szenvedett volna. A fölfelé mászás során azonban nem volt türelme, hogy kellőképpen akklimatizálódjék, és súlyosan ki is száradt, vagyis a nagy magasságokban szükséges egészségmegóvás két legalapvetőbb szabályát sértette meg. Ahogy magányosan küszködött fölfelé az utolsó előtti meredélyeken, és kapkodva szedte a ritka, jéghideg levegőt, egyre erősebb hányinger meg szédülés fogta el, botladozni kezdett, mintha berúgott volna.

Az agyi ödéma tüneteit érzékelte ugyanis. Ezt az életveszélyes agyduzzanatot az idézi elő, ha az ember túl rövid idő alatt túl nagy tengerszint feletti magasságba kerül. Adrian megrémült attól, ami vele történt, egyre nehezebben tudott világosan gondolkodni vagy akár fölállni, mindazonáltal sikerült levonszolnia magát 4400 méterig, ahonnét azután egy másik szólózni szándékozóval, egy japánnal együtt – akinek olyan csúnyán lefagyott a lába, hogy mind a tíz lábujját amputálni kellett – Lowell Thomas gleccserpilóta szállította egy anchorage-i kórházba. Amikor Adrian kezébe nyomták a kockázatos légi mentés költségeiből őrá eső számlát, megtagadta a kifizetését, a nemzetipark-felügyeletre hagyta, hogy rendezze a cechet.

67-68. oldal

Jon Krakauer: Álmok az Eigerről Az ember és a hegy találkozása

Quiconque>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

„[…] Nick and I can just go off to Anchorage one weekend and have a courthouse thing.”
Mo and Mom looked at me as if I'd just suggested shaving baby Eva's head and piercing her eyebrow.
„I'm happy either way,” Nick said.
„Oh, that's sweet.” Cooper chuckled. „You think you have a vote.”
„I don't have a vote?” Nick asked. Cooper handed him a beer, clapped his hand down on Nick's, and shook his head.
„Your best bet is just to sit back, relax, and wait for the cake.”
Nick frowned. „Do I at least get a vote on the flavor of the cake?”
„No.”

Chapter 14

Kapcsolódó szócikkek: Anchorage
Beatrice8>!

Simon and I could get a flat in Anchorage. Or Casablanca. Or Prague.
I’d read and write. He’d sleep and eat. And we’d both live to see the far end of 19. Maybe even 20.
I’d do it. I’d take him away—if I didn’t believe he was the only one who could make a difference here.
If I stole Simon and kept him safe …
I’m not sure there’d be a World of Mages to come back to.

Kapcsolódó szócikkek: Anchorage · Casablanca · Prága
SzarnyasLany>!

Évekig tanulmányozhatja valaki a Thomas Cook-könyvet, mégsem érti igazán a mélyebb összefüggéseket. Évente bizonyára több tucat ember keveredik el több száz kilométerre úti céljától, mert elfelejtett elolvasni egy lábjegyzetet, amiben ez áll: „Karlskona után megállás nélkül az Északi-sarkkörig – lásd 721a/b táblázat. Forró vizes palack javasolt. Murmanszk után csak keksz. Visszaút Anchorage-en és Mexicalin keresztül. Ajaj, most jól elcseszted, haver.”

43. oldal

Bill Bryson: Egyik lábam itt… Utazások Európában

Kapcsolódó szócikkek: Anchorage · Murmanszk
judybee >!

November 15, 1993
Anchorage, Alaska
Wren sets the two navy suitcases next to the stroller and then reaches for the cigarette precariously perched between his lips, taking a long, slow drag. He releases smoke into the frigid air. “Just these?”

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: 1993 · Alaszka · Anchorage · babakocsi · cigaretta · november · Wren Fletcher
judybee >!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Nem tudsz rólam semmit.
Tényleg… – Elgondolkozva az alsó ajkába harap. – Lássuk csak… Megjelensz Anchorage-ban egy teljes szekrénnyi ruhával egy egyhetes látogatáshoz, arra számítva, hogy majd egy magánjet visz tovább a hátralévő úton? És úgy festesz, mint aki összekeverte a felszállópályát egy kicseszett milánói kifutóval!
Elhessegetem a döbbenetet, hogy bármit is tud egyáltalán a divatiparról, aztán védekezésbe kezdek.
– Erre a változékony időjárásra készülve pakoltam…
– Ma reggel futni indultál ennyi sminkkel vagy egy éjszakai diszkóba? Fogadok a bal golyómra, hogy évek óta senki nem is látta a valódi arcod! Az összes pénzed arra költöd, hogy csinos legyél, és minden időd azzal megy el, hogy fényképeket posztolva bizonygatod idegeneknek, hogy mennyire az vagy!
Borsódzik a hátam. Az Instagram profilomról beszél? Arról mégis honnan tudna ő? És te jó ég, az imént tényleg a golyóit emlegette?
– Na és, egyesek büszkék a kinézetükre. – Szúrósan ránézek, pedig lángol az arcom, amiért így szétcincált.
Folytatja, mintha meg se szólaltam volna.
– Drámázol, követelőzöl és ítélkezel. Szereted a figyelmet, és hozzá vagy szokva. Nem sokat tudsz a kis buborékodon kívüli világról. Még arra sem vetted a fáradságot, hogy egy kicsit utánanézz a helynek, ahonnan az apád származik. Ahol te születtél.
– Nem mintha túl sok időm lett volna…
– Huszonhat éves vagy, és sosem volt rá időd? – Kétkedve felvonja a szemöldökét. – Azelőtt eldöntötted, hogy nem fogod szeretni Alaszkát, mielőtt földet ért volna a lábujjad hegye, és azóta is fintorgatod az orrod minden és mindenki kapcsán!
– Nem igaz!
– Agnes sejtette, hogy esetleg nehéz lesz számodra idefent, de legalább egy rohadt hétig megerőltethetnéd magad. Gyakorlatilag egész életedben nem találkoztál az apáddal, és amikor végre beállítasz ide, ki vagy akadva, amiért nincs telepakolva neked a hűtő? Valószínűleg bele sem gondoltál, hogy milyen nehéz lehetett Wrennek, vagy hogy esetleg nem is tudja, hogyan beszélgessen veled ennyi idő után – halkabbra veszi a hangját –, vagy, hogy min mehet most keresztül! De nem, téged jobban foglalkoztat, hogy megkapd a kibaszott szójalattéd, és hogy milyen ajándékot vigyél ma este a vacsorához a házigazdának! – Önelégülten elmosolyodik. – Eddig milyen volt? Mindenben tévedek veled kapcsolatban?
– Teljesen – vágok vissza remegő hangon, de képtelen vagyok ennél többre a mostani, sokkos állapotomban. […]