America Singer személy

– Nagyon sajnálom, America. Én nem… – Valami átfutott az arcán. – Ez az a pillanat, amikor meg kell paskolnom a válladat?
Tétovázása miatt elmosolyodtam. – Igen. Most csodás lenne.
Éppoly kétkedőnek tűnt, mint korábban, de ahelyett, hogy megveregette volna a vállamat, előrehajolt és átölelt.
– Így csak anyámat szoktam megölelni. Ezt jól csinálom? – tudakolta.
Felnevettem. – Szerintem egy ölelést nehéz elrontani.
Egy perc múlva újra megszólaltam. – De tudom, hogyan értetted. A családomon kívül én sem ölelek meg senkit.

217. oldal, 15. fejezet (GABO, 2013)

– Maxon, a hátadon van néhány olyan heg, ami azért került oda, hogy az enyém sima maradjon, és én minden egyes sebhelyedért csak szeretni tudlak.

289. oldal, 27. fejezet

– Szerinted különleges képességnek számít az, hogy reggel sokáig tudok aludni? – faggattam apát habozva, mintha nem igazán tudnám eldönteni a választ.
– Igen, azt feltétlenül tüntesd fel. És arról se feledkezz meg, hogy öt percen belül képes vagy legyűrni egy komplett ebédet – felelte. […]
– Jaj, ti ketten! Miért nem írod be egyszerűen csak azt, hogy micsoda barbár vagy!

38-39. oldal, 3. fejezet (GABO, 2013)

– Törd csak össze a szívemet. Törd össze akár ezerszer is. Úgyis a tiéd, hát azt teszel vele, amit akarsz.

185. oldal, 30. fejezet

– Ha nem akarod, hogy beléd szeressek, akkor igyekezz kevésbé szépnek lenni. Holnap reggel szólok is a szobalányaidnak, hogy ezentúl krumpliszsákokat öltögessenek össze neked ruhának.

275. oldal, 18. fejezet (GABO, 2013)

– Hogy érzed magad, kedvesem?
– A „kedvesemért” leginkább orrba vágni szeretnélek. – De beértem azzal, hogy meztelen hasát böktem meg.

293. oldal

     – Gondolja – folytatta rögtön Maxon –, hogy attól még szólíthatnám „kedvesemnek”?
     – Eszébe ne jusson – súgtam vissza.
     – Azért én nem adom fel. Nem az a fajta vagyok.

147. oldal, 11. fejezet (GABO, 2013)

Ezen az éjjelen arra készültem, hogy térdre kényszerítsek egy férfit.

15. oldal

– Azért szögezzük le: senki sem ért egyet veled.
– Azt is szögezzük le, hogy ez lepereg rólam.

112. oldal

– Vannak, akik alig várják, hogy rád vethessék magukat – jegyeztem meg, és fejemmel a szoba belseje felé intettem.
Fanyarul felkacagott. – Te azonban nem, így neked aztán semmi gondot nem okozott, hogy ágyékon rúgj.
– A combodba rúgtam!
– Ugyan már!

174. oldal, 13. fejezet (GABO, 2013)