Amelia Julianne Porter "Amy" személy
Idézetek
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
– Nagy az orrom?
– Azt mondtam, hogy nagyobb, de szexin nagyobb. Tudod, büszke lehetnél a nagy orrodra! – jegyezte meg mintegy mellékesen.
– Miért is? – széles mosoly terült el az arcán és egy picit, mintha zavarba is jött volna. Megvonta a vállát és a kesztyűtartóra szegezte a tekintetét.
– Molly szerint a nagy orr nagy farokkal párosul!
194-195. oldal
– Kicsit kiborultam, oké? Bárkivel előfordul!
– Tony, te nem kiborultál, te megőrültél!
„Leültem a szokásos helyemre a kis Maddie mellé, aki máris böködni kezdte az oldalamat.
− Tony bácsiii! – súgta és rángatni kezdte a pólómat, hogy hajoljak közelebb hozzá.
− Igen Maddie?
− Pipilnem kell!
− Maddie tudod, hogy hol van a fürdőszoba és nagylány vagy már, tudom, hogy egyedül is tudsz pisilni!
− De én még kisbaba vagyok! – jelentette ki durcásan és természetesen olyan hangosan, hogy ezt már mindenki tisztán hallotta.
− Mi a baj kislányom? – kérdezte Hannah, aki éppen akkor lépett ki a konyhából.
− Nagyon kell pipilnem és Tony bácsi azt mondta, hogy már nagylány vagyok! – „a kis árulkodós!”
− Tony, ne csináld már, rajtad kívül senki nem ér rá, kísérd ki a vécére! – nagyot sóhajtottam és megfogtam Maddie kezét.
– Na, jó Maddie, akkor menjünk pipilni! – ujjongva húzott maga után. Felkísértem a fürdőszobába és kinyitottam neki a vécéajtót. Erre ő csak állt és nézett velem szembe – Gyerünk Maddie menj pisilni! – már keresztbe tette a lábait, nehogy bepisiljen és közölte:
− De Tony bácsii, én nem tudom levenni a szoknyámat! – kezeimbe temettem az arcomat és megdörgöltem. „Oh, te jó ég!” Leguggoltam és szemügyre vettem a szoknyáját. Végül is a nők vetkőztetésében már nagy gyakorlatom volt, gondoltam ez is hipp-hopp menni fog. Kerestem rajta valami cipzárt, de nem találtam. Harisnya volt rajta a virágos pántos szoknya alatt, a szoknya gombját már megtaláltam és próbáltam kigombolni, de valami ökör odavarrta – Már nagyon kell pipilnem! – nyávogta Maddie és annyira megsajnáltam, hogy már éppen azon voltam, hogy leszakítom azt a kurva gombot a szoknyájáról, amikor kopogtattak az ajtón.
− Igen? – szóltam ki ingerülten.
− Esetleg segíthetek? – Miss Porter dugta be a fejét az ajtón.
− Ó hála égnek! – szinte örömmámorban úsztam, hogy végre itt egy nő – Ezt a hülye gombot odavarrták és nem tudom levenni róla a szoknyát.
− Egy dollár! – mondta Maddie és Miss Porter egyszerre. Egymásra mosolyogtak. Nekem meg elállt a lélegzetem.
− Azért varrták oda, mert ez csak egy dísz a szoknyán! – Miss Porter felemelte Maddie szoknyáját a derekára és letolta a harisnyáját meg a bugyiját, majd felültette a vécére. Az unokahúgom szinte ujjongva engedte el magát…"
– Az orvos azt mondta, ha minden eredményed jó lesz, akkor holnap hazavihetlek! – Amy felsóhajtott. Az ágyban feküdtem, félig ülő helyzetben. Fejét a mellkasomra hajtotta én meg a hajával babráltam. Csak néhány perce jött vissza a zuhanyzásból, frissen mosott hajából áradt az édes vaníliaillat. Ujjammal beletúrtam a selymes fürtökbe, míg ő az ujjbegyével a pólóm alatt a hasamat cirógatta. Odakint hideg volt, de az ablakon beszűrődött a decemberi nap tompa fénye.
– Hm – jött a válasz.
– Ennyi? Hm? Én már alig várom, hogy hazavihesselek, te meg elintézed egy egyszerű hümmögéssel?
– Hm… – éreztem a mellkasomon a vigyorát, de ő ezt nem tudta. Hát úgy gondoltam kiugrasztom a nyulat a bokorból.
– De akár itt is hagyhatlak… – megvontam a vállam és próbáltam olyan hangot megütni, mintha már cseppet sem érdekelne, melyik megoldást választja. Önök szerint mi volt a válasz? Úgy van!
– Hm… – „hát jó, szóval most ezt a játékot játszuk?”, gondoltam és feltettem azt a kérdést, amire biztosan felkapja a fejét.
– Hozzám jössz feleségül?
– Hm! – na, igen, nem épp erre a válaszra számítottam.
– Hm! – feleltem, aztán megköszörültem a torkom.
211-212. oldal