ambulancia helyszín
Idézetek
Minden eszembe jutott a régi időkből, anyának az akkori tekintete is, amikor bevittem az ambulanciára, amellyel kezdetét vette az utolsó útja a saját otthonából. Akár egy apró állatka, olyan volt akkor, a maga ijedtségével és nyugtalanságával – mindamellett különös nyugalommal állt a sorsa előtt. Belátta: bármi történt is, ő maga már aligha tehet ellene.
36. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
892.-893. oldal, IV. kötet, Szahalin, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1959
Zane jelent meg mögöttük az ajtónyílásban, bár a feje szinte kilógott a keretből. Azóta se ment össze, ugyanaz a hóka, nyakigláb, de izmos tag volt, akivel épp egy kórház ambulanciáján hozott össze anno a jó szerencse. Csak kicsit megfazoníroztatta magát: neonzöldre festette a haját, aztán, gondolom, hogy mentse a menthetőt, jó rövidre letolatta, nyilván, amíg lenő a festék. És égnek zselézte. Mintha bemézezték volna a gyepet egykilencven magasságban. De még ennél hangyább volt, hogy ruha volt rajta. Oké, az is egy dolog, amit ő ruhának hív… Felül semmi, alul bőrnaci, ha fúj a szél, egy könnyű zakó. Ezt nevezik stílusnak? Valaki szóljon, ha nem.
Csak a szoba (orvosi ápolás nélkül, plusz gyógyszer) két font kilenc schilling. Azért nem fekhetem a kabinomban, mert kificamodott karommal, fejsebemmel és bordazúzódásaimmal nem lehetne naponta ápolókkal a távol eső ambulanciára vinni anélkül, hogy ez a menet igen nagyszámú nézőközönséget ne vonzana a hajó utasainak köréből, ami nekem is kényelmetlen lenne. Remélem, ezt a tételt ilyen indokolással elismeri költségszámlámon. (Az ápolónőnek naponta külön négy schilling jár, pedig nagyon csúnya.)
Harmadik fejezet
– Azt hiszem be kéne vinned az ambulanciára, mert hallucinálok – suttogom James füléhez hajolva.
334.