Ambrose Young személy
Idézetek
Senki vagy sehol? Fern: Inkább lennék senki odahaza, mint valaki valahol máshol. Ambrose: Én a „sehol”-t választom. Nagyon rossz senkinek lenni, amikor azt várák tőled, hogy legyél valaki. Fern: Honnan tudod? Volt, hogy senki voltál? Ambrose: Mindenki, aki valaki, senkivé válik abban a pillanatban, hogy kudarcot vall.
44. oldal, 3. fejezet - Álruhát készíteni
– Dan Gable-nek hívják a macskádat?
– Bezony. Dan Gable Sheen. Tizenhárom éves korom óta nevelem. A szülinapomon anya elvitt minket egy farmra Fernnel, és mindketten választhattunk magunknak egy cicát. Fern Nora Robertsnek nevezte el a sajátját.
– Nora Robertsnek?
– Ja. Valami írónő. Fern imádja. Sajnos teherbe esett, és szülés közben meghalt.
– Az írónő?
– Nem, a macska! A kiscsajnak nincs szerencséje az állatokkal. Elhalmozza őket a szeretetével, azok meg hálából meghalnak. Nem tanulta meg, hogy néha jobb játszani az elérhetetlent.
Arra gondolt, hogy vajon ez a lány különleges-e. Az apukája azt mondta, hogy a különleges gyerekekkel rendesnek kell lennie, mert nem tehetnek róla, hogy olyanok, amilyenek.
18. oldal
Előtte vagy utána? Fern: Előtte, a várakozás általában jobb, mint a valóság. Ambrose: Utána. A valóság, ha jól éljük meg, mindig jobb, mint az ábrándozás.
44. oldal
Bailey Sheen úgy gurult be másnap éjfélkor a pékségbe, mintha legalábbis az övé lenne a hely. Ambrose tudta, hogy csakis Fern engedhette be, de őt nem látta sehol. Próbálta meggyőzni magát, hogy ez nem is baj. Volt viszont Baileynél egy macska, aki úgy somfordált be mellette, mintha ő lenne a pékség tulajdonosa.
– Ide nem lehet állatot behozni, Sheen.
– Rokkant vagyok, ember! Azt akarod, mondani, hogy nem hozhatom be a vakvezető macskámat?
209. oldal
[…] tudták, hogy a másodpercekből percek lesznek, és hogy minden perc értékes, ha egyszer egy hajszálon múlik az emberi élet.
359. oldal
Sokszor olyan dolgok történnek velünk, amelyek fölött sem hatalmunk, sem befolyásunk nincs.