Ambrose Young személy
Idézetek
Fern shook her butt and did chicken arms and clapped and snapped randomly, but there was such uninhibited joy, such wild abandon, such pleasure in the act, that although he was laughing at her—yes, laughing at her—she was laughing, too.
She danced anyway, knowing she was horrible, knowing there was nothing about her performance that would lure him in or make him want her, and doing it anyway, just for the fun of it. And somehow, suddenly, he did. He did want her. Desperately. Her light, her loveliness, her enthusiasm for simple things. All of her. Everything. He wanted to pick her up, right off of her dancing feet, her legs dangling above the ground, and kiss her until they were breathless with passion instead of laughter.
22: Make Fireworks
This last year I've felt like one of those snowflakes we used to make in school. The ones where you fold the paper a certain way and then keep cutting and cutting until the paper is shredded. That's what I look like, a paper snowflake. And each hole has a name. And nobody, not you, not me, can fill the holes that someone else has left. All we can do is keep each other from falling in the holes and never coming out again.
36: Go to Penn State
– Apa aggódik Ambrose miatt – mondta Bailey. – Azt mondja, megváltozott, szórakozott lett. Nekem is feltűnt, hogy hiába dolgozik ugyanolyan keményen az edzéseken, mint azelőtt, valami nem stimmel.
– Még csak két hete kezdődött a versenyszezon – vette Fern védelmébe Ambrose-t, pedig a fiúnak legkevésbé sem volt szüksége arra, hogy Bailey előtt bárki is védelmébe vegye. Bailey Sheen volt ugyanis Ambrose legnagyobb rajongója.
– Jó, de már két hónap eltelt szeptember 11 óta, Fern. És még mindig nem tette túl magát a dolgon.
A lány felpillantott a szürke, nehéz égboltra. Már gyülekeztek a fekete felhők, és bár a szél még csak most kezdett megerősödni, kétség nem fért hozzá, hogy megállíthatatlanul közeleg a vihar.
– Mint ahogy egyikünk sem, Bailey. És szerintem nem is fogjuk soha.
34. oldal
Ambrose szintén végzős volt, ellenben ő nem volt alacsony. Most szinte a másik fiú fölé tornyosult – a bicepsze majdnem olyan széles, mint Beans feje –, és úgy nézett ki, mint azok a srácok a romantikus regények borítóin. Még a neve is olyan volt, mintha egy fülledt történetből kölcsönözte volna. Ha valaki, akkor Fern pontosan tudta ezt. Több ezer ilyen könyvet olvasott. Alfahímek, kockás hasak, perzselő tekintetek, „boldogan éltek, amíg meg nem haltak” befejezések.
12. oldal
Amikor aztán már csak egy alsónadrág volt rajta, Ambrose egyetlen szó nélkül felkapta Bailey-t, és elindult vele a víz felé. Fern azonnal utánuk iramodott, és kiabálva instruálta Ambrose-t, hogyan tartsa az unokatestvérét, aztán pedig hogyan tegye le a vízre anélkül, hogy előrebukna.
– Kezemben tartom a dolgokat, asszony! – mondta Bailey, miközben Ambrose elengedte, ő pedig, mintha csak egy puha karosszékbe ült volna bele, kényelmesen lebegni kezdett a vízen.
– Szabad vagyok! – kiáltotta.
Bailey és Fern szemlátomást remekül érezték magukat, feszülten figyelték a filmet, és nagyokat nevettek. Ambrose csodálta az ártatlanságukat, és azt, hogy képesek minden apróságban örömüket lelni. A lány annyira nevetett, hogy az egyik résznél hangosan felhorkantott. Onnantól kezdve Bailey, csak hogy ugrassa a barátját, szándékos horkantásokkal kísérte a saját hahotázását. Fern egyszer csak odafordult Ambrose-hoz, és grimaszolva égnek emelte a tekintetét, mintha erkölcsi támogatást kérne ahoz, hogy el tudja viselni a mellette ülő dilinyóst.
188-189. oldal, 18. fejezet - Mindennap palacsintát enni
24: Make Something Disaeppear
– Apa?
– Igen, Brosey?
– Boldogulsz majd, ha elmegyek?
– Mármint egyetemre? Persze. Mrs. Luebke segíteni fog, és Paul Kimball anyukája, Jamie is bejött ma, és beadta a jelentkezését a részmunkaidős állásra. Szerintem fel fogom venni. Persze úgy kevesebb pénzünk marad majd, de ha kapsz birkózóösztöndíjat, meg egy kicsit összébb húzzuk a nadrágszíjat, akkor szerintem ki fogunk jönni.
Ambrose erre nem mondott semmit. Elliott nem tudta, hogy amikor azt mondta, „elmegy”, nem az egyetemre gondolt. Egyszerűen csak arra gondolt, hogy elmegy.
58. oldal