– Ó, nem, Shaya! – Dorian eleresztette a nő állát, de a copfját tovább szorította. Tudatában volt az erejének, és óvatos volt, de hajthatatlan. Tudta, hogy Ashaya nem fog beszélni, hacsak ő rá nem kényszeríti. – Elmondom, mi fog most történni. Te szépen elmeséled, mit tett veled a bolond testvéred, és minden egyes alkalommal, amikor megpróbálsz lerázni engem, vagy hazudsz, megcsókollak.
A nő szeme elkerekedett, majd egyszerre annyi indulat jelent meg benne, amennyit a férfi még sohasem látott ebben a mentálban.
– Dorian, nem számít, hogy a Mentál Tanács mit szajkózik a propagandagépezetén keresztül, az alakváltók nem állatok. Te is civilizált lény vagy, és betartod a törvényeket…
Dorian már figyelmeztette egyszer a nőt, most egyszerűen megcsókolta.
Memory, Memory, Memory. A sigh from the ghost of Amara in her head. Have you learned nothing?We don’t whack people over the head. We make them whack themselves.
