Amani Al'Hiza személy
Idézetek
Through the crowd, among the mass of people, his face swung straight towards me. Like we were tied together by some invisible bond. Like we were the needles of the paired compasses.
Jin's eyes found mine. I was wrong. He didn't have his father's smile. Because that troublemaker curve to his mouth was all ours.
437. oldal, 35. fejezet (Faber and Faber, 2017)
I woke from a sleep filled with nightmares to the sound of my name.
(első mondat)
“Drop the gun, Bandit.” Malik sneered.
“There’s only one man who gets to call me that,” I said. “And you’re not near as good-looking as him.”
50. oldal
– Honnan jöttél különben? […]
– Nem érdekes. És te?
– Nem fontos.
Ha te úgy, én is úgy – gondoltam.
22. oldal
– Mit jelent a nap? – kérdeztem.
– Kissé túl mély kérdés ez négy pohár után.
88. oldal
– És miben hiszel te? – szögeztem neki a kérdést.
– Abban, hogy pénz és fegyverek révén napjainkban többre vihetjük, mint holmi varázslással.
– Ha ez igaz lenne, dúsgazdagon élhetnél valami városban, öt feleséggel, és puha ágyban alhatnál. Nem gyárakat robbantanál fel a világ végén, hszicsai fiú!
– Öt feleségem? – horkant föl, száján a butykossal. – Nem hiszem, hogy elbírnék annyival.
131. oldal
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiú a tengerről, aki beleszeretett egy sivatagi lányba.
A fiú már akkor tudta, hogy a lány veszélyes, amikor meglátta őt egy elhagyatott, poros sivatagi városban egy fegyverrel a kezében, a saját életével mit sem törődve. Csupa tűz és puskapor volt, az ujja pedig mindig a ravaszon volt.
Akkor már sejtette, hogy bajban van, amikor ugyanaz az ujj az ő bőrébe vésett történeteken simított át, mit sem sejtve arról, hogy benne magában mennyi erő is rejlik. Vagy arról, hogy rá, a fiúra milyen hatással volt. Akkor lett biztos benne, amikor másnap reggel arra kelt fel, hogy a lány nincs mellette, és boldog lett, amiért oka van utánaeredni.
Tudta akkor is, amikor a lány magával vitte az egész sivatagon át, és ő nem ellenkezett, mert tudta, ha elveszítené őt, darabokra hasadna. Tudta akkor is, amikor tényleg elveszítette a lányt, és az egész világot fel akarta dúlni őt kutatva.
De néha elgondolkozott, hogy vajon a tenger fia és a sivatag leánya túlélhetik-e együtt. Attól félt, a lány megégeti őt, vagy ő süllyeszti el a lányt. Egészen addig voltak ilyen gondolatai, amíg végül inkább nem küzdött az érzések ellen, és lángra gyúlt a lányért.
It was hard to stay angry at someone who’d saved your life.
134. oldal, 10. fejezet (Faber Children's, 2016)