Amanda Ripley-McClaren személy

Arról, amit az emberek „szörnynek” neveznek, általában ki szokott derülni, hogy nem egyéb, mint saját képzeletük kivetülése. Ami még rosszabb: Amanda tapasztalatai szerint a valódi szörnyek mindig emberek voltak.

115. oldal

„Szia, Amadillo! Anyukád azt mondta, kicsit mérges vagy, mert a mostohaapád nem írta alá az engedélyt, és emiatt nem mehettél el a botanikus kertbe, ezért arra gondoltam, kicsit feldobom a kedved. Mert remélem, örülsz, hogy üzenetet kapsz régi cimborádtól, Dallas kapitánytól! Tudom, már alig vártad, hogy lásd azokat a virágokat, Alligátor, de tudod, mi a legjobb a virágokban? Az, hogy visszajönnek! Minden évben, mindig új virágok születnek, amik pontosan olyanok, mint a régiek voltak. Vagyis… Nem pontosan olyanok, mert egy kicsit azért mások… És ez a legjobb az univerzumban is. Hogy tele van szépséggel, és minden egyes kis szépség egy picit különbözik a többitől… Éppen most hagytuk el a Szaturnuszt. Valahányszor ezeket a gyűrűket látom, egy kicsit mindig mások, bár valójában ugyanazok, amiket akkor láttam, amikor utoljára elrepültem mellettük. Ezzel most azt akarom mondani, Alpakka, hogy a szépség mindenütt jelen van, és attól, hogy te nem mindig látod, még ott van. És ha türelmes vagy, te is látni fogod…
Vigyázz magadra, Anakonda, majd találkozunk, amikor hazaérünk."

– Be kéne lépned a Tengerészgyalogsághoz. Szerintem mesterlövészt csinálnának belőled.
– Nem, kösz, én inkább a tönkrement dolgokat javítgatom, és nem azon dolgozom, hogy tönkretegyek jól működő dolgokat.

315. oldal

Amanda pár másodpercig képtelen volt válaszolni. Hogy is foglalhatná össze az elmúlt néhány óra eseményeit? Végül úgy döntött, nem tér ki a részletekre, a lényeget közli.
– Rossz dolgok történtek, Verlaine. Egy halálos, idegen organizmus rendez ámokfutást a Szevasztopolon. Azonnali menekítést kérünk!

– Amíg a Tengerészgyalogságot nem érdekli, hogy az egyik katonája állandóan velem van a fizikoterápiák közötti szünetekben, én nem bánom, hogy van valaki, akivel szót válthatok.
– Akkor most elmondom, hogy mi az, amit mi „bánunk" – mondta Hendricks közlegény. – Az, ha katonának neveznek minket. Merthogy mi tengerészgyalogosok vagyunk.
Amanda visszafordult felé.
– Nem katonák?
– A katonák a Hadseregben szolgálnak.
– Ó! – mondta Amanda. – Rendben.
– Komolyan mondom! Tudod, hogy lehet a legjobban felhúzni egy tengerészgyalogost? Úgy, hogy katonának nevezed. Tudod, hogy tudod a legkönnyebben szétveretni magad? Felhúzol egy tengerészgyalogost.