!

Alvilág helyszín

Mircea Eliade: A samanizmus
A Katolikus Egyház Katekizmusa
Szabó György: Sötétben tündöklőbb a fény
Marcus Tullius Cicero: Tusculumi eszmecsere
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
The Epic of Gilgamesh
Marie Lu: The Midnight Star

Idézetek

>!
Arianrhod MP

Enkidu goes down alive into the Underworld in order to bring back a mysterious and perhaps shamanistic drum and drumstick that Gilgamesh has let fall into it. In spite of warnings he breaks all the taboos and is held fast, ‘for the Underworld seized him’; but a hole is made in the earth’s crust so that he (or his spirit) may return and describe what he has seen.

Kapcsolódó szócikkek: Alvilág
1 hozzászólás
>!
Arianrhod MP

The forest is ‘the Country of the Living’, or simply ‘the Country’, lying somewhere on the outer bounds of earth and reality. In the middle of it is the mountain, which is both a seat of the gods and the underworld, the sender of dreams. But the forest is also related to that ‘Garden of the Sun’ which Gilgamesh will enter on a later journey, to meet again the great sun god, not in a dream, but face to face, for ‘the Country belonged to Shamash’. The forest is oddly familiar, so is its guardian. ‘Thou shalt see a vale like a great water-way and in the middle of the vale thou shalt see a great tree with the tips of its branches greener than the greenest fir-trees. And under the tree is a fountain.’ So Cynon is directed by the keeper of the forest in his wanderings, ‘through the world and its wilderness’ as told in the late Welsh romance from the Mabinogion. There he found ‘the fairest vale in the world, and trees of equal height in it, and there was a river flowing through the vale and a path alongside the river’. Although this is ttwelfth-century Welsh it describes what Gilgamesh and Enkidu saw when they entered the cedar forest in almost the same phrases: the cedar in front of the mountain, the glade green with brushwood, and the broad way where the going was good.
The guardian of the forest in the romance had power over animals, which grazed around him in the glade, and the guardian of the cedar forest in the Semitic poem could ‘hear the heifer when she stirred at sixty leagues distance’. This Humbaba is the perennial Monster Herdsman, like the ugly man with a club whom Cynon met or the Green Knight of the northern romance; he is a divinity of wild nature who would not alter through centuries any more than the forests themselves; but in the Sumerian poem he has a fiery aspect as well, perhaps connected with the volcano.

Kapcsolódó szócikkek: Alvilág
1 hozzászólás
>!
Arianrhod MP

Ordinary mortals must go to
‘The house where they sit in darkness, where dust is their food and clay their meat, they are clothed like birds with wings for garments, over bolt and door lie dust and silence.’ It is a depressing vision of heavy moping voiceless birds with draggled feathers crouching in the dirt. In this underworld there also lived the Anunnaki, the nameless ‘Great Ones’ who once, like Ereshkigal, lived above with the host of heaven, but who through some misdeed were banished to be judges of the underworld, much as Zeus banished the Titans, or like the fallen Lucifer.

Kapcsolódó szócikkek: Alvilág
3 hozzászólás
>!
Arianrhod MP

It would be an over-simplification to say that where the Egyptians give us the vision of heaven, the Babylonians give the vision of hell; yet there is some truth in it. The gods alone inhabit heaven in the Sumerian and Babylonian universe.

Kapcsolódó szócikkek: Alvilág · mennyország · pokol
>!
BakosJuci MP

A halottak honát, ahova a meghalt Krisztus alászállt, az Írás alvilágnak, seolnak vagy hádésznak nevezi, mert akik ott vannak, meg vannak fosztva Isten látásától. A Megváltóra várva ebben az állapotban voltak az összes megholtak, gonoszak és igazak egyaránt, ami nem azt jelenti, hogy azonos volt a sorsuk, (…). Jézus nem azért szállt alá a pokolra, hogy a kárhozottakat szabadítsa ki, nem is azért, hogy a poklot, a kárhozat helyét megszüntesse, hanem hogy az igazakat szabadítsa ki, akik őelőtte éltek.

(633) 183. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alvilág · Jézus Krisztus · megváltás · pokol
>!
Sli SP

Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo.
                    (Vergilius, Aen. 7, 312)
Ha az égieket nem hajlíthatom meg, az alvilághoz fordulok.

51. oldal (Kairosz, 1997) · Publius Vergilius Maro

Szabó György: Sötétben tündöklőbb a fény Római szállóigék és aforizmák

Kapcsolódó szócikkek: Alvilág · Héra / Juno
Hirdetés
>!
Habók P

Imádom New Yorkot. Az Alvilágból jövet felbukkanhatsz a Central Parkban, taxit foghatsz, és úgy mehetsz végig az Ötödik sugárúton egy nyomodban ügető pokolkutyával, hogy senki nem néz rád furcsán.

131. oldal, 9. Két kígyó megmenti az életem

Kapcsolódó szócikkek: Alvilág · Central Park · Mrs. O'Leary · New York · Percy Jackson
>!
loci93 IP

Éjszaka működik a legjobban, de minden árnyék ugyanannak a nagy árnyéknak a része. Csak egy sötétség van, és ezt az Alvilág teremtményei úgy használhatják, mint valami utat, mint egy ajtót.

82. oldal, 5. Kutyát sétáltatok

Kapcsolódó szócikkek: Alvilág · Nico di Angelo
>!
Timár_Krisztina ISP

Ne feledjük, hogy a Föld és az Alvilág istenségeinek és hatalmainak nagy része nem szükségképpen „rossz” vagy „démoni”. Általában őshonos, sőt helyi istenmegjelenéseket képviselnek, melyek a pantheonon belül bekövetkezett módosulások következtében rangjukat vesztették. Az istenek égiekre és khthonikus-alvilágiakra törtértő kettéosztása olykor csupán kényelmes osztályozás, amely az utóbbiakra nézve nem jár semmiféle pejoratív mellékzöngével.

177. oldal, A samanizmus Közép- és Észak-Ázsiában: Égbeszállás, alvilágjárás

Mircea Eliade: A samanizmus Az eksztázis ősi technikái

Kapcsolódó szócikkek: Alvilág
>!
Sli SP

Szókratész idevágó véleménye kiderül a haláláról szóló könyvből, amelyről már bőségesen szóltam. Miután befejezte elmélkedését a lélek halhatatlanságáról, és már sürgette a halál órájának közelsége, Kritón megkérdezte, hogyan temessék el. „Úgy látszik, barátaim – szólt –, hiába vesztegettem fáradságomat. Kritón barátunkat nem sikerült meggyőznöm arról, hogy én innét el fogok tűnni és belőlem semmi sem fog visszamaradni. Ám legyen, Kritón: ha nyomomra tudsz bukkanni, és valahol rám tudsz találni, temess el ott, ahol legjobbnak látod. De hidd el nekem, eltávozásom után egyikőtök sem fog utolérni.”
Szépen beszélt: barátjának is engedett, de azt is kifejezésre juttatta, hogy az egész üggyel semmit sem törődik. Nyersebb volt Diogenész: ő is ugyanezen a véleményen volt, de cinikus voltának megfelelően durvábban fogalmazott. Azt parancsolta, hogy temetetlenül lökjék félre. Barátai: „A madaraknak és vadállatoknak?” – „Legkevésbé sem. Tegyetek mellém egy botot, hogy elkergessem őket.” – „Erre hogy leszel képes? Hiszen nem leszel tudatodnál!" – „De ha semmiről sem tudok, akkor mi bajom származhatnék a vadállatok marcangolásából?”
Bölcsen nyilatkozott Anaxagorasz. Amikor Lampszakoszban halálos ágyán feküdt, barátai megkérdezték, hogy hazájába, Klazomenébe szállítsák-e, ha valami történik. Így felelt: „Nincs rá szükség. Az alvilágba mindenhonnan egyforma hosszú út vezet."

63. oldal, Első könyv - A halál megvetéséről (Allprint, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: Alvilág · halál · halott · Szinópéi Diogenész · Szókratész · temetés