Alucard Emery személy

– Mire iszunk?
– Az élőkre – felelte Rhy.
– A holtakra – vágta rá Alucard és Lina egyszerre.
– Alaposak vagyunk – tette hozzá Rhy.

214. oldal

384. oldal

– Én azt hittem, az Emery-ház szigilluma a madártoll. Nem madárnak kellene lenned?
Alucard az ujjával dobolt a maszkon.
– A családom már így is tele van madarakkal. – Szavaiból áradt a harag. – Apám keselyű volt. Anyám szarka. Legidősebb bátyám varjú. Húgom veréb. Én magam viszont sosem voltam igazán madár.
Lina ellenállt a kísértésnek, hogy megjegyezze: remek páva lehetett volna belőle. Nem tűnt rá alkalmasnak az idő.

353. oldal

– Esetleg kifejtenéd? – kérdezte csípősen Kell, aki tudott a kapitány adottságáról, és körülbelül annyira izgatta, mint bármi más vele kapcsolatban.
– Úgysem értenéd – mormolta Alucard.
– Talán ha a megfelelő szavakat használnád.
– Nem tudom eléggé lebutítani őket.

214. oldal

– Látom, komolyan veszed a feladatodat.
– Nagyon.
– Azt kértem, hogy vigyázz rá, ne azt, hogy bújj hozzá!
Alucard széttárta maga mögött a kezét.
– Képes vagyok egyszerre többfélét csinálni.

98. oldal

– Tudod, mi a legértékesebb fizetőeszköz az életben, Bard?
– Mi?
– A szívesség.

    – Téged nem zavar, hogy mindenki másban hisz?
    – Miért zavarna? – kérdezte Alucard. – Valójában mind ugyanabban hiszünk, egyszerűen csak másnak hívjuk. Ez aligha bűn.
    Lina felhorkant. Bárcsak az ő világában is ennyire megengedő és megbocsátó állásponton lenének az emberek!

231. oldal

– Te nem fáradsz bele néha a menekülésbe, Bard?
A lány felvetette a fejét.
– Nem.
Alucard pillantása a horizontra tévedt.
– Akkor még nem hagytál hátra valami igazán értékeset.

A nap lenyugodott, és Alucard Emery próbált lerészegedni.
Eddig nem járt sikerrel, de eltökélte, hogy nem adja fel.

211. oldal, Ötödik - Hamu és vezeklés

– Emlékszel még, mit mondtam, mielőtt elűztelek ebből a városból?
– Homályosan. A fenyegetőzéseid mintha mind egybemosódnának.

348. oldal, Hét - Útkereszteződések