Almássy Anna személy
1 hozzászólásIdézetek
– Tudtad, hogy a Vénusz az egyetlen bolygó, amely nőről kapta a nevét?
Meglepett ezzel az információval.
– Biztosan azért van így, mert férfiak nevezik el őket – válaszoltam.
– Vagy, ha úgy tetszik, akkor a legfényesebb bolygót hasonlították egy nőhöz.
139. oldal
Azt mondják, vannak, akik annyira szeretik egymást, hogy képesek érezni a másik érzéseit akkor is, ha távol vannak, mert egy láthatatlan, de széttéphetetlen szál összekapcsolja őket."
444. oldal
Bunkó paraszt – futott át az agyamon, ahogy ránéztem diadalittasan vigyorgó arcára. Magamban ízlelgettem a szavakat, és ekkor már én is mulattam, hogy a nagyságos urat – a tényleg nemzetes Oroszy Mihályt – neveztem magamban parasztnak, holott – a nagy többséggel szemben – neki papírja volt arról, hogy nem az.
114. oldal
A huszonnyolcadik születésnapom után két nappal tűntem el Balatonfüredről.
(első mondat)
– Magányos vagy?
– Igen – vallottam be.
Néhány lépés erejéig csönd volt, majd halkan megszólalt:
– Én is.
Elmosolyodtam.
– Attól még nem fogom az ágyamba engedni, mert magányos vagyok.
– Én szívesen csinálom máshol is.
Nehezemre esett kenyeret csinálni.
Vica nevetve mesélte, egyszer Mihály beleharapott egy általam sütött karéjba.
Menten kiköpte és felhorkant:
– Ki készítette ezt a borzalmat? Ehetetlen.
– A nagyságos asszony.
Erre nem szólt, csak forgatott rajta egyet, aztán megette.
153. oldal (Álomgyár, 2021)
– Mitől félsz a legjobban?
– Magát féltem!
– Szükségtelen. Ha te ezt megszoktad, én meg fogom azt!
[…]
– Tán attól félsz, hogy nem állom meg a helyemet?
– Nem! […]
– Mitől félsz ennyire?
Eleredtek a könnyeim.
– Tán attól, hogy maga is megváltozik majd…
– Azzal ne gondolj, Anna! – csókolt. – Ne sírj! – Szívére húzta a kezemet.
– Eget váltok, nem lelket!
212. oldal
A naplók egyszer csak véget érnek, akár az utazások – ám láthatják, ez korántsem a vége, sokkal inkább a kezdete valaminek…
397. oldal