Alma LeFay Vándorsólyom kisasszony személy
Idézetek
– A ma reggeli menü pain perdu, burgonya á la royal, viennoiserie francia pástétomokból, no meg zabkása karamellizált gyümölcsökkel!
– Horace, túltettél magadon – dicsérte Bronwyn.
Megteltek a tányérok, köszönő szavak hangzottak el. Annyira megkívántam az ételt, hogy percekig meg sem kérdeztem, honnan jöttek az alapanyagok.
– Lehet, hogy egy bolt polcairól repültek el, de az is lehet, hogy nem – jegyezte meg könnyedén Millard.
Abbahagytam az evést.
– Mindezt loptad?
– Millard! – csattant fel Vándorsólyom kisasszony. – És ha fülön csípték volna?
– Az lehetetlen. Mestertolvaj vagyok – felelte Millard. – Ez a harmadik legkiválóbb képességem a rendkívüli intelligenciám és a majdnem tökéletes memóriám után.
47. oldal
– Szóval… nem tetszik haragudni?
– Nem, nem haragszom. Szörnyen dühös vagyok. De régen megtanultam uralkodni az érzelmeimen.
54. oldal
– V. kisasszony! – kiáltott fel Emma. – Jól tetszik lenni? Mi történik itt?
Rohantunk a kisasszony felé, ő meg felénk. Emma viharsebesen, szorosan átölelte.
– Én jól vagyok – válaszolt gyorsan Vándorsólyom kisasszony. – De önnek és O'Connor úrnak nem lett volna szabad idejönnie. Ez veszélyes hely.
– Gondóóótuk – mondta Enoch. – Éppen azér' gyüttünk.
150. oldal
Nim egy gyűrött papírfecnit húzott elő az íróasztalból, azzal hadonászott.
– Ez az, ez az, ez az!
Vándorsólyom kisasszony elvette tőle, és olvasni kezdte. Nyomban összeráncolta a homlokát.
– Ez valami vicc?
Horace odahajolt, beleolvasott.
– Fürjtojás… aszpikos angolna… káposzta…
– Jaj, nem, az a bevásárlólista – mondta Nim, majd kikapta a papírt az ymbryne kezéből, és megfordította. – A másik oldalon van.
226-227. oldal
– A legfelső sor latinul íródott – kezdett bele Vándorsólyom kisasszony. És felolvasta, latinul. […]
Felemeltem a kezem, mielőtt V. kisasszony folytatta volna.
Rám pillantott.
– Khm – köszörültem a torkom. – Le tetszene fordítani?
Vándorsólyom kisasszony még ebben a helyzetben is tartott akkora szünetet, hogy kifejezze, mennyire csalódott bennem.
– Ej, Portman úr – csóválta a fejét.
228. oldal
201. oldal
Köré ültünk a földre, ahogyan az óvodások a lehető legnyomasztóbb mesehallgatásra.
228. oldal