Allison Sekemoto személy

– Ha megpróbálsz megharapni engem, vagy a csapat bármelyik tagját, esküszöm, megöllek!
Erőt vettem magamon, nehogy rávillantsam a fogaimat.
– Jó tudni, hogyan is állunk azok után, hogy megmentettem az életed.
Megbánás suhant át az arcán, a vállát leeresztette.

348. oldal

Az örökkévalóságig tudtam volna motorozni. A szél a hajamat borzolta, előttem a nyílt út, őrült tempóban repültünk végig rajta. Nem lehetett megunni.

354. oldal

Senkiben sem bízom. Túl sokszor szúrtak hátba, hogy ez megváltozzon, megértetted?

306. oldal

Ejha! – mondta halkan. Kék szeme pajkosan csillogott, ahogy feltartotta a gyertyát.- Nézzenek oda! A sok piszok és vér alatt egy lány rejtőzött. Habár kissé sápadtabb vagy, mint gondoltam.

275. oldal

Még ne bukj le a látóhatár mögé! , kérleltem az égre nézve. Még legalább néhány óráig ne! Sőt, mit szólnál ahhoz, ha egyáltalán le se mennél?
Úgy tűnt, mintha erre a kérésre alattomos módon kissé lejjebb csúszott volna az égen, és gúnyolódva behúzódott egy felhő mögé.

25. oldal

Hátranyúltam, és előhúztam a kardomat. Elöntött a szabadság érzése. A kardom megcsillant a holdfényben. A közeledő veszettekre néztem, és elmosolyodtam.

303. oldal