Allison Sekemoto személy
Idézetek
A kölyök Sakálra nézett, és elsápadt.
– Kettesben akarsz hagyni vele?
– Nem fog próbálkozni semmivel. – Résnyire húzott szemmel a vámpírra néztem. – Igaz?
– Még hogy én? – Sakál a fogait kivillantva mosolygott. – Hiszen én vagyok az önmegtartóztatás és az önuralom mintaképe, húgom. Kezd rám is átragadni a lágyszívűséged.
121. oldal
Azon tűnődtem, találok-e valami hasznosat. Nem úgy tűnt: néhány leszakadt polc, egy marék rozsdás szög- amit gyorsan zsebre vágtam- és egy furcsa, zömök gép, aminek négy kereke volt és hosszú fogantyúja, amivel talán tolni lehetett. Hogy mi célból, arról fogalmam sem volt.
35-36. oldal
(…) – Hát, nyugodtan mondd, hogy érzelgős vagyok, de ez az én történetem, és ragaszkodom hozzá.
– Épp ellenkezőleg – feleltem. – Szerintem túl szigorú vagy magaddal szemben, és Jebnek nem tőled kellene elvárnia, hogy életben tartsd a többieket, hogy te gondoskodj mindenki boldogságáról és biztonságáról. Szóval nem tartalak érzelgősnek.
Ezúttal szívből jövő mosolyt villantott rám, bár a hangja évődő maradt.
– Akkor minek tartasz?
Naivnak, gondoltam.
287. oldal
Elmerülhettem egy kád illatos vízben, ami olyan forró volt, hogy párát vont az ablakokra. Hosszú idő óta először éreztem úgy, mintha valamilyen áldásban lenne részem. A zuhogó esőt és a rohanó folyót nem tekintettem tisztálkodási módszernek. Ráadásul itt volt igazi szappan, amiről eddig csak legendákat hallottam a peremen.
273. oldal
Rengeteg rozsdás autó vesztegelt az úton. Miközben az autókat kerülgettük, azon gondolkoztam, hogy korábban vajon hogyan jutottak el az emberek egyik pontból a másikba úgy, hogy nem ütköztek össze egymással.
434. oldal